Sebastian Charles Faulks brit regényíró, újságíró és műsorvezető. Legismertebb művei Franciaországban játszódó történelmi regényei – például a The Girl at the Lion d'Or, a Birdsong és a Charlotte Gray.
Emellett kortárs témájú regényeket is publikált, legutóbb az A Week in December (2009) és a Paris Echo (2018), valamint egy James Bond-folytatást, Devil May Care (2008), és P. G. Wodehouse Jeeves-sorozatának folytatását, a Jeeves and the Wedding Bells (2013) címűt.Jeeves (született Reginald Jeeves, becenevén Reggie) egy kitalált karakter P. G. Wodehouse angol író vígjáték- és regénysorozatában. Csapatkapitány volt a BBC Radio 4 irodalmi vetélkedőjében, a The Write Stuff-ban.
Élete Fiatalkora Faulks 1953. április 20-án született a berkshire-i Donningtonban, Peter Faulks és Pamela Lawless gyermekeként. Apja kitüntetett katona volt (elnyerte a Hadikeresztet), aki később ügyvéd és kerületi bíró lett. Testvére, Edward Faulks, báró Faulks KC, ügyvéd, 2014 januárjában a konzervatív kormány Igazságügyi Minisztériumának minisztere lett. Nagybátyja Sir Neville Faulks volt, a Legfelsőbb Bíróság bírája.
A readingi Elstree Schoolban Woolhamptonban, majd a berkshire-i Wellington College-ban (Crowthorne) tanult. Angolt tanult a cambridge-i Emmanuel College-ban, amelynek 2008-ban tiszteletbeli tagjává választották.Profile on Faulkes' official biography Cambridge-i évei alatt részt vett az University Challenge-en,A University Challenge egy brit televíziós kvízműsor, amelyet először 1962-ben sugároztak. ahol az Emmanuel College a nyitófordulóban kikapott. Faulks megjegyezte, hogy csapatát valószínűleg az akadályozta, hogy a műsor előtt el kellett menniük a kocsmába, ahogy azt a műsor producere javasolta.Ahogyan azt a Desert Island Discs című epizódjában is felfedte.
Pályája A diploma megszerzése után Faulks tanárként dolgozott egy camden towni magániskolában, majd újságíróként a Daily és a Sunday Telegraph számára. Faulks első regénye, az A Trick of the Light, 1984-ben jelent meg. Továbbra is újságíróként dolgozott, és 1986-ban a The Independent első irodalmi szerkesztője lett."A Week in December by Sebastian Faulks", Guardian 23 August 2009 1989-ben az Independent on Sunday főszerkesztő-helyettese lett; ugyanebben az évben jelentette meg The Girl at the Lion d'Or című, első Franciaországban játszódó történelmi regényét. 1991-ben otthagyta a The Independentet. A következő tíz évben szabadúszóként írt különböző újságoknak.
A Birdsong (1993) sikere után Faulks abbahagyta az újságírást, hogy teljes munkaidőben írhasson. Azóta nyolc regénye jelent meg, a legutóbbiak a Where My Heart Used to Beat (2015), a Paris Echo (2018) és a Snow Country (2021). Faulksot 1993-ban a Királyi Irodalmi Társaság tagjává választották, 2002-ben pedig CBE-díjjal tüntették ki az irodalomban elért eredményeiért.
Faulks rendszeresen szerepel a brit televízióban és rádióban. Rendszeresen szerepelt csapatkapitányként a BBC Radio 4 irodalmi vetélkedőjén, a The Write Stuff-ban (1998–2014). A vetélkedő során a paneltagok minden héten egy kiválasztott szerző művéből írnak egy utánzatot (pastiche);A pastiche (utánzat) egy vizuális művészeti, irodalmi, színházi, zenei vagy építészeti alkotás, amely egy vagy több más művész munkásságának stílusát vagy jellegét utánozza. Faulks könyv formájában is megjelentette munkásságának gyűjteményét, a Pistache-t (2006), amelyet a The Scotsman így jellemzett: „egy kis kincsre való könyv. Faulks képes elkapni és karikírozni más írók kézjegyeit és hibáit olyan gyönyörű pontossággal, amelyet csak az írás iránti mély szeretet taníthat meg.”
2011-ben Faulks egy négyrészes BBC Two sorozatot indított Faulks on Fiction címmel, amely a brit regényt és szereplőit mutatta be.Faulkes on Fiction, BBC,2011 Írt egy azonos című, a sorozathoz kapcsolódó könyvet is.
Magánélete Faulks 1989-ben feleségül vette Veronicát (született Youlten). Két fiuk van, William és Arthur, akik 1990-ben, illetve 1996-ban születtek, valamint egy lányuk, Holly, aki 1992-ben született. Faulks a West Ham United futballklub rajongója. A Debrett'sA Debrett's egy brit professzionális coaching cég, kiadó és az etikett és viselkedés szakértője, amelyet 1769-ben alapítottak a The New Peerage első kiadásának megjelenésével. A cég nevét alapítójáról, John Debrettről kapta. a teniszezést és a borfogyasztást sorolja fel szabadidős tevékenységként.
Faulks régóta krikettrajongó és -játékos, tagja az Authors XI krikettcsapatnak.
2014 augusztusában Faulks egyike volt annak a 200 közéleti személyiségnek, akik aláírták a The Guardiannek írt levelet, amelyben ellenezték a skót függetlenséget a szeptemberi népszavazás előtt.
2013 és 2018 között az első világháború megemlékezésével foglalkozó kormányzati tanácsadó csoport tagja volt.
Regényei A Literary Review szerint „Faulksnak az a ritka adottsága van, hogy egyszerre népszerű és irodalmi alkotás”, a Sunday Telegraph pedig „generációja egyik leglenyűgözőbb regényírójának...” nevezte, „akinek tekintélye minden egyes könyvével növekszik”. Faulks 2005-ös regényét, a Human Traces-t Trevor Nunn úgy jellemezte, mint "remekművet, a jelenlegi vagy bármely más század egyik legnagyobb regényét".
Faulks leginkább három, a huszadik század eleji Franciaországban játszódó regényéről ismert. Az első, The Girl at the Lion d'Or, 1989-ben jelent meg. Ezt követte a Birdsong (1993) és a Charlotte Gray (1998). Az utóbbi kettő bestseller lett, a Charlotte Grayt pedig beválasztották a James Tait Black Emlékdíj jelöltjei közé. 2003 áprilisában a Birdsong a 13. helyen végzett a BBC Big Read kezdeményezésében, amelynek célja Nagy-Britannia legkedveltebb regényeinek azonosítása volt.*The Big Read from the BBC
2007-ben Faulks kiadta az Engleby című regényt. A történet az 1970-es években játszódik Cambridge-ben, a narrátora pedig a Cambridge-i Egyetem frissdiákja, Mike Engleby. Engleby magányos farkas, és az olvasó gyanítani kezdi, hogy megbízhatatlan lehet, különösen akkor, amikor egy diáktársa eltűnik. Faulks a regény keletkezéséről ezt mondja: „Egyik reggel arra ébredtem, hogy ennek a fickónak a hangja van a fejemben. És csak beszélt, szinte diktált. És amikor munkába álltam, leírtam. Nem tudtam, mi a fene folyik itt; ez nem egy könyv ötlete volt.” Faulks számára irányváltásként értékelték, mind a közel kortárs környezet, mind az első személyű narrátor használatának döntése tekintetében."Cantabrigian Psycho " The New York Times, 16 September 2007 A Daily Telegraph szerint a könyvet „figyelemre méltó intellektuális energia jellemzi: narratív lendület, a regényforma lehetőségeinek technikailag mesteri kihasználása és az emberi élet tragikus véletlenszerűségének élénk érzékelése”."The inside of an outsider's mind", The Daily Telegraph, 10 May 2007
Ian Fleming születésének 2008-as centenáriuma alkalmából a szerző hagyatéka 2006-ban megbízta Faulksot egy új James Bond-regény megírásával. Faulks a megbízásról ezt mondta: „Épp akkor fejeztem be a Human Traces című regényt, és nevetségesnek tűnt. Öt évet töltöttél egy viktoriánus elmegyógyintézetben, aztán folytattad James Bonddal. De azt hiszem, abban reménykednek, hogy két piacot kapnak. Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább úgy gondolom, hogy okos dolog volt a részükről, mert az eltérés érdekes.” Az eredmény, a Devil May Care, azonnal bestseller lett az Egyesült Királyságban, a megjelenést követő négy napon belül keménykötésű példányban kelt el."James Bond smashes sales figures", The Guardian, 4 June 2008 Az Observer regénykritikája kijelentette: „Faulks bizonyos szempontból abszolút kiváló munkát végzett. Ellenállt a paszticsnak”, és a könyv gyengeségeit a Fleming által megalkotott Bond karakterére fogta. Mark Lawson a The Guardianben írt írásában „okos és élvezetes irodalmi feltámadásként” dicsérte a könyvet. A Fleming utáni 33 Bond közül ennek minden bizonnyal Kingsley Amisével (Colonel Sun) kell versenyeznie a legjobb címért.
Faulks 2009-es regénye, az A Week in December, a 2007 decemberi karácsonyt megelőző hét napban játszódik. A történet Londonban élő változatos szereplőgárdára összpontosít; maga Faulks „dickensi”-ként jellemezte a regényt, és a Bleak House és a Our Mutual Friend című műveket említi inspirációként, valamint olyan New York-i regényírókat, mint Tom Wolfe és Jay McInerney. A könyv részben a bankválságra adott válasz volt. Azért választotta a cselekményt 2007-re, mert „az egész világ megváltozott: a bankok összeomlottak, Armageddonnal néztünk szembe, és akkor értettem meg, hogy nem tudom ezt a könyvet egészen addig a pillanatig megírni […] Azért választottam ezt az időpontot, mert akkor minden a falon van, és bárki számára, aki félig-meddig értelmes, világosnak kell lennie, hogy a játéknak vége, de még mindig tart.”
A regény további cselekményszálai a valóságshow-kkal és az iszlám militáns tevékenységgel foglalkoznak. A könyv népszerűsítése során Faulks kritikákat kapott a Koránnal kapcsolatos negatív megjegyzései miatt; gyorsan felajánlotta „egy egyszerű, de fenntartás nélküli bocsánatkérés muszlim barátaimtól és olvasóimtól mindenért, ami nyersnek vagy intoleránsnak tűnt. Szerencsére a könyv ennél többet is tartalmaz.”. A regényről szóló kritikák vegyesek voltak. Tibor Fischer a Daily Telegraphban dicsérte a regény „komikus eleganciáját”, de „egyenetlennek” tartotta, és John Veals karakterét „élettelennek” nevezte."A Week in December by Sebastian Faulks: review", The Daily Telegraph 10 September 2009 Mark Lawson azt írta a The Guardianben: „Egy őszinte kritikusnak minden bizonnyal arra a következtetésre kell jutnia, hogy Faulks helyesen azonosította azt a regényt, amelyről ezekről az időkről kell írni, de azt is bebizonyíthatta, hogy a brit társadalom ma már annyira sokszínű, hogy egyetlen író sem képes megragadni minden aspektusát. Azonban azzal, hogy becsületesen nem ábrázolja a nemzet teljes állapotát, Faulks emlékezetesen felforgatta a brit irodalmi világot.”"A Week in December by Sebastian Faulks", The Guardian, 5 September 2009
Legújabb regénye, The Seventh Son, 2023 szeptemberében jelent meg. Némi fenntartás ellenére Melissa Katsoulis dicsérte a könyvet a The Timesban, és kijelentette, hogy „vannak benne magasztos ötletek, és mint a legjobb disztópikus fikciókban, az összes őrült jövőtudományos dolog ijesztőnek tűnik pontosan azért, mert már a közelben van a megvalósuláshoz”."The Seventh Son by Sebastian Faulks review — trust me, I’m a tech bro", The Times 25 August 2023
Regények feldolgozásai 2001-ben a Charlotte Grayből filmet készítettek Cate Blanchett főszereplésével, Gillian Armstrong rendezésében. 2010-ben a Birdsong színpadi változatát, Rachel Wagstaff adaptációjában (aki korábban a The Girl at the Lion d'Or című darabot rádiós adaptációban is felhasználta), Trevor Nunn rendezésében, a londoni Comedy Theatre-ben mutatták be; az előadás mindössze 4 hónapig futott. Ezt követően Wagstaff írta át, és négy sikeres országos turnén vett részt. 2012-ben a Birdsongból egy kétrészes BBC tévésorozat készült, amelyet Abi Morgan írt, Philip Martin rendezett, és Eddie Redmayne volt a főszereplő.<ref>Birdsong Adaptation, 2012, BBC]</ref>"Birdsong: Interview with the director" BBC 27 January 2012 Ez a regény megfilmesítésére tett számos kísérletet követett."Birdsong Arrives on BBC One", The arts desk 16 January 2012
Kitüntetések és díjak 1994 British Book Awards Author of the Year. 1994 Franco British Society Award (győztes), Birdsong. 1997 Premio Bancarella Italy (rövidlista), Birdsong. 1998 James Tait Black Memorial Prize for fiction (rövidlista), Charlotte Gray. 2002 A A Brit Birodalom Rendjének (CBE) parancsnokává nevezték ki, "For services to Literature". 2006 Díszdoktori cím, Tavistock Klinika, Kelet-londoni Egyetem. 2009 British Book Awards Popular Fiction Award (győztes), Devil May Care. 2010 Díszdoktori cím, Hertfordshire-i Egyetem. 2010 City of Zaragoza Award for Fiction (győztes), Birdsong. 2014 Bollinger Everyman Award (rövidlista), Jeeves and the Wedding Bells