Paul Klebnyikov (Pavel Jurjevics Hlebnyikov, Павел Юрьевич Хлебников; New York, 1963. június 3. – Moszkva, 2004. július 9.) amerikai újságíró és orosz történész. Több mint 10 évig dolgozott a Forbes magazinnak, halálakor pedig a Forbes orosz kiadásának főszerkesztője volt. 2004-es moszkvai meggyilkolását az oroszországi oknyomozó újságírás csapásának tekintették. A gyilkosságban való részvétellel vádolt három csecsent felmentették. Bár a gyilkosság felbérelt merénylők munkájának tűnt, 2022-ig a gyilkosság állítólagos szervezőit még nem azonosították. Egy másik, az orosz médiában széles körben elterjedt verzió szerint a Lazanszkij szervezett bűnbandaA 'Lazanszkaja (Лазанская) Oroszország egyik legerősebb csecsen szervezett bűnözői csoportja. magas rangú tagjának közeli munkatársa ölte meg, aki kapcsolatban állt mind az orosz FSZB szolgálattal, mind Borisz Berezovszkij orosz oligarchával.

Fiatalkora Paul Klebnyikov New Yorkban született egy orosz-amerikai fehér emigránsA fehér orosz emigránsok azok az oroszok voltak, akik az orosz forradalom (1917) és az orosz polgárháború (1917–1923) nyomán emigráltak az egykori Orosz Birodalom területéről, és akik ellenezték a forradalmi bolsevik kommunista orosz politikai légkört. arisztokrata családban, akik hosszú katonai és politikai hagyományokkal rendelkeztek: ükapja, Ivan Puscsin részt vett az 1825-ös dekabrista felkelésben, és Szibériába száműzték; dédapját, aki a fehér orosz flotta admirálisa volt, a bolsevikok meggyilkolták. Gyerekként vakmerőnek ismerték, többek között viharok idején is úszott. A St. Bernard's Schoolba és a Phillips Exeter Akadémiára járt, majd 1984-ben szerzett politikatudományi alapdiplomát a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben. Ezután beiratkozott az amerikai tengerészgyalogság tisztjelölt-iskolájába, hogy próbára tegye magát, de a tanfolyam elvégzése után nem fogadta el a felajánlott tiszti kinevezést.

Ehelyett PhD fokozatot szerzett a London School of Economics-on, ahol elnyerte a Leonard Schapiro-díjat "az orosz tanulmányok terén elért kiválóságáért". Doktori disszertációját a Sztolipin-reformokat követő oroszországi agrárreformról írta, amelyek egy független, progresszív és virágzó parasztság kiépítésére törekedtek. Disszertációjának címe: „Mezőgazdasági fejlődés Oroszországban, 1906-1917: Földreform, társadalmi agronómia és együttműködés”. 1987 és 1988 között a londoni Európai Tanulmányok Intézetében tartott előadást.

1991. szeptember 22-én feleségül vette Helen "Musa" Traint, az ismert Wall Street-i bankár, John Train lányát. A párnak később három gyermeke született.

Tudósítás Oroszországról 1989-ben csatlakozott a Forbeshoz, és hírnevet szerzett magának a homályos posztszovjet üzleti ügyletek és a korrupció kivizsgálása révén. 1996-ban írt egy címlapsztorit a Forbesnek „A Kreml keresztapja?” címmel, a következő fergeteges szlogennel: „Hatalom. Politika. Gyilkosság. Borisz Berezovszkij taníthatna egy-két dolgot a szicíliai srácoknak.”,"Godfather of the Kremlin?" Forbes 30 December 1996 amelyben az orosz mágnást, Borisz Berezovszkijt a szicíliai maffiához hasonlította. A cikk szerző nélkül jelent meg, de széles körben Klebnyikov műveként volt ismert. Hamarosan halálos fenyegetéseket kapott, és szünetet tartott az oroszországi tudósításban, hogy családjával Párizsban éljen.

Berezovszkij ezt követően rágalmazásért beperelte a Forbes-t egy brit bíróságon. Mivel a történet egy amerikai magazinban jelent meg egy orosz állampolgárról, a helyszínválasztást több szakértő is rágalmazási turizmusnakA rágalmazásturizmus (Libel tourism) kifejezést először Geoffrey Robertson alkotta meg a rágalmazási perek során a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum keresésének (forum shopping) leírására. Különösen arra a gyakorlatra utal, amikor az ügyet Angliában és Walesben indítják, előnyben részesítve más joghatóságokkal, például az Egyesült Államokkal szemben, amelyek szélesebb körű védelmet biztosítanak a becsmérlő kijelentések megtételével vádolt személyeknek. minősítette. Berezovszkij 2003-ban elérte a történet részleges visszavonását.A Forbes weboldalán a cikkhez csatolt következő nyilatkozat így összegzi: „2003. március 6-án a londoni Legfelsőbb Bíróság kihirdette az ügyben hozott ítéletet. A FORBES nyilvános tárgyaláson kijelentette, hogy (1) a magazinnak nem állt szándékában kijelenteni, hogy Berezovszkij felelős Lisztyev meggyilkolásáért, csupán azt, hogy a bűncselekmény kivizsgálásában részt vevő rendőrségi nyomozásban szerepelt, ami nem eredményezett meggyőző eredményt; (2) nincs bizonyíték arra, hogy Berezovszkij felelős lett volna ezért vagy bármely más gyilkosságért; (3) az angol bíróság ítéletének fényében téves volt Berezovszkijt maffiafőnökként jellemezni.” "Berezovsky Vs. Forbes" Forbes March 31, 2003

Eközben Klebnyikov kibővítette a cikket a 2000-ben megjelent Godfather of the Kremlin: Boris Berezovsky and the Looting of Russia ("A Kreml keresztatyja: Borisz Berezovszkij és Oroszország kifosztása") című könyvben. A 2001 edition is entitled Godfather of the Kremlin: The Decline of Russia in the Age of Gangster Capitalism. Article list A könyv, amelyről úgy tartják, hogy nagyrészt Alekszandr Korzsakovval, Borisz Jelcin volt elnök biztonsági vezetőjével készített interjúkon alapul, a Jelcin által alkalmazott privatizációs folyamatot "az évszázad rablásának" nevezte, és részletesen ismertette a különböző orosz üzletemberek, különösen Berezovszkij állítólagos korrupcióját. A könyv vegyes kritikákat kapott újságírói körökben. A The New York Times egyik recenziója „részletgazdagnak” és „hatásosan dühösnek” nevezte.

2003-ban kiadta második könyvét, a Conversation with a Barbarian: Interviews with a Chechen Field Commander on Banditry and Islam ("Beszélgetés egy barbárral: Interjúk egy csecsen terepparancsnokkal a banditizmusról és az iszlámról") címűt. A könyv egy hosszú interjú átirata, amelyet Hodzs-Ahmed Nuhajev csecsen lázadóvezérrel készítettek Bakuban, Azerbajdzsánban. Az interjú során Nuhajev elmondja nézeteit az iszlámról és a csecsen társadalomról.

Ugyanebben az évben Klebnyikovot választották a Forbes orosz kiadásának első szerkesztőjévé. Mivel felesége és gyermekei nem akartak Oroszországba költözni, Klebnyikov beleegyezett, hogy csak egy évre tölti be a posztot. Halála előtt a magazin mindössze négy számot adott ki, köztük egy cikket, amely Oroszország 100 leggazdagabb emberéről szólt, és egyes kommentátorok feltételezése szerint ez lehetett a halálának oka.

Meggyilkolása 2004. július 9-én, miközben a Forbes irodájából távozott a városban, késő este egy moszkvai utcán ismeretlen támadók támadták meg, akik egy lassan mozgó autóból lőttek rá. Négy lövés érte, először túlélte, de a kórházban meghalt, miután egy oxigénpalack nélküli mentőautóval szállították, és késések adódtak a kórházi lift meghibásodása miatt.

A hatóságok bérgyilkosságként minősítették a támadást. A Forbes orosz kiadója kijelentette, hogy a gyilkosság „határozottan összefügg” Klebnyikov újságírói tevékenységével. Különböző kommentátorok feltételezik, hogy a magazin nemrégiben megjelent, Oroszország 100 leggazdagabb emberéről szóló cikke válthatta ki a támadást; mások Berezovszkijt gyanítják a gyilkosság mögött.

Orosz nyomozás 2006-ban az ügyészek Hodzs-Ahmed Nuhajevet, Klebnyikov A Conversation with a Barbarian ("Beszélgetés egy barbárral") című könyvének főszereplőjét vádolták meg a támadás kitervelésével. Három csecsen férfit – Kazbek Dukuzovot, Musza Vahajevet és Fail Szadretdinovot – letartóztattak és zárt tárgyaláson bíróság elé állítottak a gyilkosság miatt, de mindhármukat felmentették. Szadretdinovot később más vádak alapján elítélték, és kilenc év börtönbüntetésre ítélték, míg Vahajevet és Dukuzovot az Oroszországi Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, lehetővé téve ellenük az újabb vádemelést.

2007 júliusában, a gyilkosság harmadik évfordulóján az Egyesült Államok Külügyminisztériuma tiltakozott az orosz kormány folyamatos kudarca miatt az elkövetők megtalálásában, és további nyomozást követelt. George W. Bush amerikai elnök intézkedésért közvetlenül Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz is fordult.

Vahajevet és Dukuzovot 2007-ben újra tárgyalták volna, ismét zárt tárgyaláson, de nem sikerült őket megtalálni. December 17-én a tárgyalást ismét elhalasztották Dukuzov folyamatos távolléte miatt. Az eljárás ezután „csendesen leállt”.

2009 júliusában az orosz hatóságok beleegyeztek a gyilkosságok kivizsgálásának újraindításába. Azt is kijelentették, hogy már nem hiszik, hogy Nuhajev tervelte ki a gyilkosságot (bár továbbra is úgy vélték, hogy valamilyen szerepet játszott a támadásban).

Örökség 2004-ben a Bizottság az Újságírók Védelméért posztumusz Klebnyikovot a CPJ Nemzetközi Sajtószabadság Díj négy nyertesének egyikévé nevezte ki.

Az emlékére létrehozták a Paul Klebnikov Alapítványt, amelynek célja, hogy évente bátorságdíjat ítéljen oda újságíróknak, valamint gyakornoki programokat biztosítson fiatal orosz újságíróknak, hogy a nyugati médiában dolgozhassanak.

Exeteri osztálytársai minden évben megrendezett Klebnyikov-előadást adományoztak emlékének tiszteletére. Az első Klebnyikov-előadást 2006. május 12-én, Klebnyikov exeteri osztályának 25. osztálytalálkozóján (1981) tartották, és rajta a Wall Street Journal tudósítója és az Exeter öregdiákja, Jon Karp mondott beszédet.

Project Klebnikov A Project Klebnikov egy globális szövetség, amely kifejezetten a Klebnyikov-gyilkossággal kapcsolatos új információk gyűjtésére és a Klebnyikov által megkezdett nyomozati munka előmozdítására törekszik. A szervezetet 2005 júliusában alapították, és több mint 20 újságírót és partner médiacéget foglal magában. A szervezet oknyomozó újságírók nemzetközi képviseletével rendelkezik, beleértve a Vanity Fair, a 60 Minutes, a New York Egyetem újságírói tanszékének, a The Economistnak, a Bloomberg Newsnak és a Forbesnak a munkatársait. A szervezetet nyolc újságíró indította el a Bloombergtől, a Vanity Fairtől és a Forbestól 2005. július 9-én, Klebnyikov meggyilkolásának évfordulóján. Richard Behar újságíró a szervezet igazgatója. Did Boris Berezovsky Kill Himself? More Compelling, Did He Kill Forbes Editor Paul Klebnikov?, by Richard Behar, forbes.com, March 24, 2013

Könyvei

Magyarul

Keresztapa a Kremlben. Borisz Berezovszkij és Oroszország kifosztása – Tiara, Bp., 2001 Fordította: Császár Mariann, Gátos Bálint

Lásd még Heorhij Ruszlanovics Gongadze Anna Sztyepanovna Politkovszkaja

Jegyzetek

Fordítás

További információk Sorra halnak meg Putyin bírálói (Index.hu 2015.02.28.)

Kategória:1963-ban született személyek Kategória:2004-ben elhunyt személyek Kategória:Amerikai újságírók Kategória:Orosz-amerikaiak Kategória:New York-iak