A pikkelyes földiszalakóta (Geobiastes squamiger) a madarak osztályának, szalakótaalakúak rendjébe, a földiszalakóta-félék (Brachypteraciidae) családjába tartozó Geobiastes nem egyetlen faja.
Rendszerezése A fajt Frédéric de Lafresnaye francia ornitológus írta le 1838-ban, a Brachypteracias nembe Brachypteracias squamigera néven.
Előfordulása Madagaszkár keleti részén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.
Megjelenése Testhossza 32 centiméter, testtömege 137-165 gramm. Testalkatához képest, nagy fej és hosszú láb járul. A fekete, sötétbarna, világosbarna pikkelyes mintázata jó rejtőszínt ad a rossz megvilágítású erdei félhomályban. Rövid, lekerekített szárnyai van. A nemek hasonlóak.
Életmódja Férgekkel, rovarokkal, pókokkal és csigákkal táplálkoznak.
Szaporodása Talajba vájt, körülbelül 1 méter hosszú járat végén, avarral bélelt fészekbe rakja tojásait.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe még elég nagy, de csökken, egyedszáma 1500-7000 példány közötti és gyorsan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.
Jegyzetek
Források
A világ madarai, Budapest, Panem Kft, 1994-, – magyar neve
További információk Képek az interneten a fajról
Kategória:Földiszalakóta-félék Kategória:Madárfajok Kategória:Madagaszkár endemikus madarai