Richard Howe, Howe 1. grófja (ejtsd ) röviden Lord Howe (Mayfair, London, 1726. március 8. – London, 1799. augusztus 5.), brit arisztokrata, a Brit Királyi Haditengerészet tisztje, a Whig Párt politikusa és képviselője, flotta-admirális, az Admiralitás Első Lordja (haditengerészeti miniszter). A Térdszalagrend (KG) lovagja.
Részt vett az osztrák örökösödési háborúban. A hétéves háború idején a francia tengerparti városok ellen kombinált partraszállási hadműveletekkel szerzett nevet. 1759-ben hajóparancsnokként részt vett a győztes Quiberon-öbölbeli tengeri ütközetben. Az amerikai függetlenségi háborúban öccsét, William Howe tábornokot támogatta haditengerészeti műveletekkel. 1782-ben a Sparte-foknál vívott tengeri csatában felmentette a három év óta francia–spanyol ostrom alatt álló Gibraltárt. 1794 júniusában, a francia forradalom elleni háború ouessant-i tengeri csatájában a brit Csatorna-flottát vezényelte.
Élete Származása Apja Emanuel Howe volt, Howe 2. vikomtja (1700–1735) volt. Anyja Charlotte Maria Sophia von Kielmansegg bárónő (1703–1782) volt. Anyai nagyanyja, Sophia Charlotte von Platen-Hallermund, Darlington és Leinster grófnéja (1675–1725), aki Johann Adolph von Kielmansegg báróhoz (1668–1717) ment feleségül, a Hannoveri-házból való György Lajos hannoveri választófejedelemnek, a későbbi I. György brit királynak volt a féltestvére. 1714-ben, amikor Györgyöt királlyá választották, a Kielmansegg család követte őt Londonba. Sophia Charlotte leánya, Charlotte Maria Sophia 1719. augusztus 8-án már Angliában ment feleségül Emanuel Howe vikomt-hoz.
Emanuel Howe vikomt és Charlotte Maria Sophia bárónő 1719-es házasságából tíz gyermek született, köztük három fiú, George Howe, Howe 3. vikomtja (1725–1758), Richard Howe, Howe 1. grófja (1726–1799) és William Howe, Howe 5. vikomtja (1729–1814). Mindhárman tehetséges katonatisztek lettek. A királyi családhoz fűződő rokoni kapcsolatuk is segítette tiszti karrierjüket. Anyjuk, Charlotte Maria Sophia bárónő 1722-ben parlamenti döntés nyomán megkapta a brit állampolgárságot.
Richard bátyja, George Howe tábornok 1758-ban a hétéves háború észak-amerikai frontján, a Ticonderoga-erődnél vívott harcokban elesett. Richard öccse, William Howe tábornok az amerikai függetlenségi háború első fázisában az észak-amerikai brit csapatok főparancsnoka volt.
Pályakezdése Tizenhárom éves korában Richard Howe elszegődött a Brit Királyi Haditengerészethez. Első nagyobb útjára 1740-ben került sor, amikor George Anson báró expedíciót vezetett a Csendes-óceán déli vizeire. Hajójuk azonban nem tudta megkerülni a Horn-fokot, és visszafordult. Howe ezután a Karib-térségben szolgált a HMS Burford fedélzetén. 1743 márciusában, a „Jenkins füle” háború során hajója részt vett La Guaira spanyol gyarmati kikötő (ma: Venezuela) elleni sikertelen támadásban és súlyosan megrongálódott.
Tizenkilenc éves korában egy látványos hadicsellel a karib-tengeri Sint Eustatius kikötőjéből sikerült visszaszereznie a kalózoktól egy korábban elfogott brit kereskedelmi hajót. Ezután megkapta első önálló hajóparancsnoki megbízását, a HMS Baltimore nevű szlúp kapitánya lett. Az 1745-ös jakobita felkelés idején a Baltimore támogatta egy brit fregatt akcióját két lettre de marque-kal, azaz hivatalos kalózpátenssel rendelkező francia privatér hajó ellen. A tűzharcban Howe súlyosan megsebesült.
Felépülése után pályája felívelt. 1746-ban egy fregatt, majd egy 60-ágyús sorhajó parancsnoka lett. A Karib-tengerre küldték, ahol átvette Charles Knowles báró, tengernagy 80-ágyús sorhajójának parancsnokságát. E tisztségében vett részt 1748. október 2-án a Havanna előtti tengeri ütközetben. Néhány évig át szolgálaton kívüli állományban, fél-fizetésből élt, 1751-ben reaktiválták. A 24-ágyús HMS Dolphin kapitánya lett. 1755. június 8-án a 60-ágyús HMS Dunkirk parancsnokaként legyőzte és elfogta a 64-ágyús francia Alcide hadihajót. A hétéves háború idején részt vett a bresti kikötő blokádjában, és több hajót elfogott a La Manche-on. Az 1759. november 20-án lezajlott Quiberon-öbölbeli tengeri csatában Howe hajója vezette a csatasort. Személyes bátorsága és a legénységgel való törődése nyomán emberei kedvelték, és a „Fekete Ricsi” (Black Dick) becenevet ragasztották rá, sötét bőrszíne miatt.
Politikusi működése
1757-ben Howe-t beválasztották a parlament képviselőházába (House of Commons), képviselői mandátumát 1782-ig megtartotta. Következetes támasza volt a whig párti idősebb William Pittnek, Chatham 1. grófjának, aki 1766–1768 között miniszterelnök volt. Pitt intenzíven segítette Howe haditengerészeti karrierjét, segítette kinevezését fontos parancsnoki posztokra. 1758-ban bátyjának, George-nak halálakor Richard örökölte apjuk vikomti címét, mely az írországi főnemességhez tartozott, ezért a Lordok Házának tagsága nem volt előfeltétele a cím viselésének.
Házassága, utódai 1758-ban feleségül vette a Leicestershire-ból való Mary Hartopot (†1800). Három leányuk született: Sophia Charlotte Howe, Howe 2. bárónője (1762–1835), aki Penn Assheton Curzonhoz (†1797), majd később Sir Jonathan Waller báróhoz (1769–1853) ment feleségül. Lady Maria Juliana Howe (1765–1808 k.), aki Edward Furse felesége lett. Lady Louisa Catherine Howe (1767–1817), aki John Browne-hoz, Sligo 1. őrgrófjához (1756–1809) ment feleségül.
Az amerikai függetlenségi háború ellen
bélyegkép|jobbra|Brit csapatok partra szállítása New Yorkban (Franz Xaver Habermann rajza)
1763-tól a Brit Admiralitásnál szolgált, előbb Lord Commissioner tisztségben. 1765 után a Haditengerészet Kincstárnoka (Treasurer of the Navy) rangban, erről 1770-ben leköszönt, amikor kékzászlós ellentengernaggyá (Rear Admiral of the Blue) léptették elő és kinevezték a Brit Földközi-tengeri Flotta parancsnokává.
1776-ban altengernaggyá léptették elő, és öccsével, William Howe-val együtt Észak-Amerikába küldték, hogy tárgyaljon a felkelőkkel. Megbeszélései azonban eredménytelenek maradtak, mert a brit kormánytól nem kapott felhatalmazást arra, hogy a gyarmatoknak szélesebb körű autonómiát ígérhessen.
A amerikai függetlenségi háború kitörése után Howe megkapta a brit Észak-amerikai Flotta parancsnokságát. Feladata a partok zárlat alá helyezése és az öccse által vezényelt szárazföldi brit erők támogatása volt. New Yorkban és Philadelphiában brit megszálló csapatokat tett partra. Nagyobb haditengerészeti ütközeteket nem vívott, mert ellenséges francia hadihajók csak elvétve bukkantak fel a térségben, az amerikai haditengerészet még csak születőben volt. 1778-ban Howe visszatért Angliába, de újabb parancsnokságot nem vállalt, mert Lord North kormányát ellenszenvvel kezelte.
Az Admiralitás Első Lordja bélyegkép|jobbra|Howe hajói 1782-ben a Sparte-foknál, Gibraltár előtt (Richard Paton festménye)
1782-ben kékzászlós tengernaggyá léptették elő és a brit Csatorna-flotta parancsnokává nevezték ki. 1782 októberében a Gibraltári-szoros bejáratánál, a Sparte-foknál vívott nagy tengeri ütközetben 33 sorhajóból álló flottájával győzelmet aratott Luis de Córdova y Córdova admirális 46 sorhajóból álló spanyol–francia flottája – köztük La Motte-Picquet altábornagy 11 francia hadihajója – fölött, ezzel felmentette a harmadik éve ostromlott Gibraltárt. Elismerésül angliai főnemesi címet kapott (meglévő ír vikomti címe mellé). Howe és Langar vikomtja lett, és ezzel helyet kapott a Lordok Házában.
A következő évben, 1783-ban Howe-t kinevezték az Admiralitás Első Lordjává (azaz haditengerészeti miniszterré). E tisztséget 1788-ig töltötte be. Hivatali idejéhez nem kötődnek látványos hadi események. Feladata alapvetően a hadiflotta békeidős leszerelésére irányult. Miután letette e hivatalt, újabb angliai főnemesi címeket kapott, Howe grófjává és Howe bárójává emelték. Idős kora és rosszabbodó egészségi állapota miatt további vezénylő parancsnoki megbízásokat már nem szívesen vállalt.
bélyegkép|jobbra|Az ouessant-i tengeri csata 1794. június 1-jén bélyegkép|jobbra|Lord Howe a HMS Queen Charlotte fedélzetén, az ouessant-i csatában bélyegkép|jobbra|III. György király és Zsófia Sarolta királyné látogatása Lord Howe zászlóshajóján, a HMS Queen Charlotte-on
Az ouessant-i tengeri csata 1794. június-jén
1794-ben Howe már 68 éves volt, és köszvényben szenvedett. Ennek ellenére ismét elvállalta a brit Csatorna-flotta parancsnokságát. Azzal bízták meg, hogy fogjon el egy 100-nál több teherhajóból álló francia flottát, mely az észak-amerikai Chesapeake-öbölből élelmiszert szállított a forradalmi Franciaországba. A szállítóhajókat egy 26 hadihajóból álló francia hajóraj biztosította.
Howe szintén 26 hadihajóval rendelkezett. Sikeresen áttörte a francia csatasort, több francia hadihajót elsüllyesztett vagy elfogott, a francia hajóraj visszavonulni kényszerült. De Howe hajói is olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy nem voltak képesek további műveletekre, így az élelmiszert szállító francia konvoj sértetlenül megérkezett Brest kikötőjébe.
Taktikai győzelmük ellenére a britek stratégiai célja meghiúsult. Howe visszatérő flottáját ennek ellenére hősökként fogadták Portsmouthban. Maga a király is meglátogatta a parancsnokot és méltatta érdemeit. A győzelemért Howe megkapta a Haditengerészet Nagy Aranyérmét és aranyláncát. 1796. március 12-én flotta-admirálissá léptették elő.
Lázadás a La Manche-i flottánál 1797 májusában az idős, visszavonult tengernagy levelet kapott a Csatorna-flotta tengerészeitől, akik az alacsony zsoldra panaszkodtak és régi parancsnokuk segítségéért folyamodtak. A matrózok panaszát Howe lojális módon az Admiralitáshoz továbbította, amely szintén nem intézkedett. Ezután a Portsmouth-hoz közeli Spitheadben, a flotta horgonyzóhelyén zendülés kezdődött. A flotta új parancsnoka, Alexander Hood, Bridport 1 vikomtja nem tudta lecsillapítani a lázadást, az Admiralitás részleges engedményekre kényszerült. A matrózokhoz elküldték az öreg Howe admirálist, hogy tekintélyét latba vetve nyugtassa le a zendülő tengerészeket, és vegye rá őket, elégedjenek meg a kértnél kisebb zsoldemeléssel. Hajóról hajóra vitték csónakon, húsz órát töltött az öbölben horgonyzó hajókon, és valóban sikerült lecsillapítania a zendülést. Ismét hősként ünnepelték. 1797. június 2-án megkapta a Térdszalagrendet.
Halála bélyegkép|jobbra|Howe emlékműve a londoni Szent Pál székesegyházban 1799-ben hunyt el Londonban, Grafton Street-i otthonában. A nottinghamshire-i Langarban, a Szent András-templomban temették el, a család kriptájában. A londoni Szent Pál-székesegyházban fehér márvány emlékművet állítottak tiszteletére (John Flaxman szobrász művét).
Richard Howe (Lord Howe, Lord Torbay) emlékezetére több földrajzi helyet neveztek el. Ausztrália keleti partjainál egy 1758-ban felfedezett szigetnek a Lord Howe-sziget nevet adták. A Brit Királyi Haditengerészet 1940-ben vízre bocsátott, 39-es hadrendi számú King George V osztályú hadihajóját HMS Howe névre keresztelték.
Lord Howe halálával megszűnt a csak férfi ágon örökölhető brit Howe grófi és vikomti cím. Az ír Howe vikomti cím Richard Howe testvéröccsére, Williamre szállt. Lord Howe legidősebb leánya, Sophia Charlotte Howe külön kérelem és elbírálás révén baroneszi címet vehetett fel.
Jegyzetek
Források
Encyclopædia Britannica 1911, 13. kötet, 836. old. Howe, Richard, Earl címszó, Lásd Wikisource (en).
További információk
Kapcsolódó szócikk Lord Howe-sziget HMS Howe
Kategória:1726-ban született személyek Kategória:1799-ben elhunyt személyek kategória:Londoniak Kategória:Brit haditengerészek Kategória:A napóleoni háborúk brit katonái Kategória:Brit politikusok kategória:Nagy-britanniai grófok Kategória:A Térdszalagrend lovagjai Kategória:Nagy-Britannia parlamentjének tagjai