Sipos István, családneve néhol Sípos formában isKatolikus lexikon, i. m. római katolikus pap, kanonok, egyházjogász, költő, egyházi író, a Szent István Akadémia tagja.

Élete Kisiparos családból származott, középiskoláit a Zirc-Ciszterci Rend Pécsi Főgimnáziumában végezte, egyik tanára Békefi Remig volt, aki nagy hatást gyakorolt rá. Papi tanulmányait az egyházmegyei szemináriumban kezdte, később Bécsben tanult teológiát. Az 1898-as pappá szentelése után folyamatosan ellátta papi teendőit is, prédikált, gyóntatott, egyesületeket vezetett, de Pécsett hitoktatási tanulmányi felügyelő is volt 1912 és 1922 között. Kezdetben Máriakéménden szolgált káplánként (segédlelkészként), 1906-tól Pécsett a teológiai főiskolán tanított Hanuy Ferenc utódaként. Egy időben gondolkodott azon, hogy falura megy plébánosnak. A nyári időszakokban tanulmányutakat tett Németországba, Franciaországba, Olaszországba Svájcba, hogy magát továbbképezze. 1923-tól pápai kamarás, 1927-től szászvári apát, 1930-tól a pécsi papnevelő intézet rektora, 1931-től pécsi székes káptalan kanonokja. 1936-ban a Szentszék kinevezte az összes magyarországi szemináriumok apostoli vizitátorává. Ezt követően Sipos végigjárta az összes magyar papnöveldét, és rendezte azok fegyelmi rendjét a Deus scientiarum Dominus körlevél kívánságaihoz mérten. Az első hivatalos pápai törvénygyűjtemény, a Decretales Gregorii IX 700 éves, és a Iustinianus császár-féle kódex 1400 éves ünnepén 1936-ban Sipos más magyar jogtudósokkal együtt Rómában konferencián vett részt, és latinul előadást is tartott a IX. Gergely pápa előtti magyar cölibátus történetéről.Gálos László: Sipos István emlékezete, 9-20. o.

1939-ben 2. helyen jelölték a rozsnyói püspöki székre. 1942-től a Hittudományi Intézet főigazgatója. 1919-től tagja volt a Szent István Akadémiának.

A rendkívül szerény, szelíd és szeretetreméltó pap 1949-ban mondta Mohácson az aranymiséjét. Rómában ez alkalomból pápai prelátussá, 1949-ben székeskáptalani nagypréposttá nevezték ki. Gyomorrák vetett véget életének 1949 végén. Életét a papneveléssel töltötte, így halálakor megállapítható volt, hogy 6 évig prefektusként, 10 éven át lelkiigazgatóként, 36 évig tanárként, 12 éven át szemináriumi rektorként, 4 évig hittudományi főiskolai igazgatóként működött.

Testét a pécsi központi temető templomának kriptájában helyezték nyugalomra.https://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/80-pecsi-egyhazmegyei-konyvtar/3292-pro-memoria-dr-sipos-istvan-pecsi-nagyprepost-es-kanonjogasz-emlekezete

Tudományos munkássága 1905-ben jelentette meg magyarul doktori értekezését A szemléltető módszer a katolikus hitoktatásban címmel. A művet a bécsi professzora, Swoboda is megdicsérte.

Az 1900-as évek elejétől folytatott komolyabb irodalmi munkásságot, kezdetben a Zászlónk és a Magyar Szemle lapokba írt verseket egyházi ünnepek családi hangulatairól. Később a Hittudományi Folyóiratba, az Egyházi Közlönybe, a Religioba, és a Papok Lapjába publikált kisebb tanulmányokat. Első könyvét 1912-ben jelentette meg A pécsegyházmegyei határozmányok és rendeletek tára címmel. Művét az 1936-os ún, új egyházmegyei zsinatig minden plébánia használta.

Szabóné Karay Anna papi nőtlenséget támadó cikksorozatára készítette el 1913-ban A papi coelibátus történetét. A világi olasz állam és a Vatikán viszonyáról értekezett 1917-ben a Római kérdéssel. Az 1917-es új Codex Iuris Canonici-re írta 1918-ban Az új egyházi törvénykönyv főbb újításait. 1923-ban írta A katolikus házasságjog rendszere a CIC. szerintet, művét 1928-ban és 1940-ben bővítetten is kiadták. Fő műve az 1926-os első kiadásában már 1000 oldalnál nagyobb Enchiridion iuris canonici, amely 1960-ig példátlanul összesen 7 kiadásban jelent meg (az utolsó 2 Rómában). A könyvet számos külföldi egyháztudós méltatta. Rómában az Iustitutum Pontificium utriusque iuris növendékei, mint a legjobb, szigorlatokra felkészítő könyvet használták. Ismert volt Barcelonában, Ceylonban, amerikai néger szemináriumokban, és Japánban is. 1927-ben tankönyvet írt (Katolikus egyházjog), 1933-ban pedig elkészítette Egyházi perrendtartás köteléki felszentelés elleni és büntető ügyekben dolgozatát, amelyet a szentszékek előszeretettel használtak joggyakorlataikban.

A német Archiv für kath. Kirchenrechtben jelent meg latin nyelvű Quid significent verba: tempore vacationis officii in an. 1435§1 egyházjogi tanulmánya a pápai familiárisok kérdéséről (1926), a Jus Pontifiumban pedig az Ad officium sacrum an requiratur potestas ordinaria? (1936) a delegált joghatóságok, a Matrimonio contrahendo assistentia an actus sit iurisdictionis (1935) pedig a plébánosi joghatóságról házasságoknál.

Bangha Béla kérésére az egyházjogi szakbizottság elnöki tisztét ellátva részt vett a Katolikus lexikon szerkesztésben.

Jegyzetek

Könyvei

A szemléltető módszer a katolikus hitoktatásban. Pécs, 1905 A pécsegyházmegyei határozatok és rendeletek tára. Pécs, 1912 A celibátus (papi nőtlenség) története és védelme. Pécs, 1913 A római kérdés. Pécs, 1917 A szemináriumtól a frontig, a fronttól a szemináriumig (A katona kispapokhoz) Pécs, 1917 Az új egyházi törvénykönyv főbb vonásai és utasításai. Pécs, 1918 (2. kiad. 1918) Katolikus autonómia. Pécs, 1919 A katolikus házasságjog rendszere. Pécs, 1923 (IV. kiad. 1960) A szent év. Budapest, 1925 Enchiridion iuris canonici. Pécs, 1926 (5. kiad. 1947) Katolikus egyházjog. Pécs, 1928 Egyházi perrendtartás köteléki felszentelés elleni és büntető ügyekben. Pécs, 1933 A keresztény házasság és állam. Budapest, 1942 (társszerző: Sellye Vince) A katolikus házasságjog rendszere a Codex Juris Canonici szerint; 3. bőv. kiad.; Haladás Ny., Pécs, 1940 Bellér István: Egyházjogi jegyzet. Heller Erik előadásai, szigorlati kérdései és Sipos István egyházjogi könyve alapján; Árpád Ny., Szeged, 1940 -s-y.: Katolikus világ a demokratikus Európában; Stephaneum Ny., Bp., 1946 (Actio Catholica) A katolikus házasságjog rendszere a Codex Juris Canonici szerint; átdolg., bev. Gálos László; 4. bőv. kiad.; Szt. István Társulat, Bp., 1960

Források Gálos László: Sipos István emlékezete In: Sipos István – Gálos László: A katolikus házasságjog rendszere, Szent István Társulat, Budapest, 1949 (IV., bővített kiadás)

Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:Magyar vallás- és egyháztörténészek Kategória:Mohácsiak Kategória:Pécsi kanonokok Kategória:Magyar rektorok Kategória:Magyar költők Kategória:A Szent István Tudományos Akadémia tagjai Kategória:1875-ben született személyek Kategória:1949-ben elhunyt személyek