Sortűzpereknek nevezték azokat az 1990–2000-es évekbeli magyarországi jogi eljárásokat, amelyek során az 1956-os forradalom sortüzeinek elkövetőit igyekeztek bíróság elé állítani.
Előzmények
A kommunizmus magyarországi bűntetteinek kutatása a kommunista-rendszer 1989-es bukása idején indult meg. 1991-ben Zétényi Zsolt ügyvéd, országgyűlési képviselő törvényjavaslatot dolgozott ki a bűnesetek és bűnösök megvizsgálásra.
A törvényjavaslat alkotmányossági okokból nem lépett jogerőre. 1993-ban egy másik törvényt hoztak, amely kifejezetten az 1956-os bűncselekményeket vizsgálta volt. Ezt a törvényt az Alkotmánybíróság 1996-ban semmisítette meg a nemzetközi jogba ütközésre való hivatkozással. Így az intézményesített felelősségre vonás nem indult meg, de a történeti kutatások tovább folytak.
A sortűzperek története 1993-ban közkegyelem lett kihirdetve: ennek értelmében számos bűncselekményben, így a sortüzekkel kapcsolatos eljárásokban is (maximum 3 évnyi büntetés esetén), a bíróságnak jogában állt végre nem hajtandó börtönbüntetést kiszabnia.
Szintén 1993-ban egy 6 tagból álló tényfeltáró történész-levéltáros bizottság alakult az 1956-os sortüzekre szakosodva. A bizottság elsősorban a forradalom sortüzeire specializálódott. Az ügyészség az 1990-es években nem kevesebb, mint 37 ügyben indította el a nyomozást, de – adathiányokra hivatkozva – vádemelés mindössze hét esetben történt, ez összesen 28 embert érintett. A többi ügyben megszűnt a nyomozás.
A salgótarjáni sortűzper A leghíresebb eset salgótarjáni sortűz pere. Az 1999-ben született ítélet több embert elmarasztalt a 46 (más források szerint 131) halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűzzel kapcsolatban: a Fővárosi Bíróság „egy rendbeli emberiség elleni” bűntett miatt Orosz Lajos egykori karhatalmistát öt év fegyházra, Lévárdi Nándor és Szoboszlai Ferenc karhatalmistákat két-két év börtönre ítélte. (Az elszámoltatás késeiség mutatja, hogy az 1956-os katonai tanács 8 tagja közül mindössze 2-en éltek már csak 1999-ben, ráadásul egyiküket, Uszta Gyulát agylágyulása miatt már nem lehetett kihallgatni.)
A tatai sortűzper 2001-ben a tatai sortűzperben öt év börtönre ítélték Korbely Károlyt, aki 1956. október 26-án egy fegyveres csapat élén belelövetett és -lőtt a tömegbe. Korbely a börtönben két évet töltött le büntetéséből.
A mosonmagyaróvári sortűzper Az 1999-ben elkezdődött mosonmagyaróvári sortűzperben – amelyet „Dudás-pernek” is neveztek – a 77 éves Dudás Istvánt, a mosonmagyaróvári laktanya egykori parancsnokát három év (végre nem hajtandó) fegyház büntetésre ítélték, amelyet öt év közügyektől eltiltás egészített ki. Más vádlottak szemben a vádat ejtették, Fodor Lajost viszont (3 évre felfüggesztve) két év fegyház, illetve három év közügyektől való eltiltást kapott.
Egyéb sortűzperek A fentieken kívül az 1990-es években nyomozás folyt több más sortűz ügyében, így a tiszakécskei, a kecskeméti, a berzencei, az egri, a Budapest Kossuth téri és a Budapest Nyugati pályaudvari lövöldözésekkel kapcsolatban. Több ügyet (Kecskemét, Tiszakécske, Tata) lezárták, majd újranyitották a nyomozást (kezdetben úgy vélték, nem nemzetközi konfliktusban szerepeltek ez, amelynek elszámoltathatóságát a genfi egyezmények biztosították volna).
Az egri esetben (részben bizonyítékok hiányában) felmentést, a tiszakécskei és a kecskeméti ügyben felfüggesztett börtönbüntetést róttak ki az elkövetőkre.
A „Lex Biszku”
A 2010-es évek elején újra felmerült az elszámoltatás kérdésköre, ekkor született meg az ún. Lex Biszku-törvény.
Jegyzetek
Források
További irodalom
Kategória:1956-os sortüzek Kategória:Magyarország politikai élete