jobbra|bélyegkép|248x248px|Teleobjektívek Távoli, kicsinek látszó tárgy fotózásához vagy filmezéséhez elég gyakran teleobjektív használatos. Ez egy speciális, hosszú fókusztávolságú objektívtípus. A pozitív fókusszal rendelkező optikai rendszerek által létrehozott kép mérete ugyanis arányos a fókusztávolsággal, a hosszú fókusz nagyobb képet ad a távoli tárgyról, a teleobjektív közelebbinek mutatja. A teleobjektívek jellegzetessége, hogy fizikai hosszuk rövidebb, mint a fókusztávolságuk. Ezt a bennük levő, úgynevezett teleobjektív-csoport (fókusznyújtó) segítségével érik el.

Felépítése jobbra|bélyegkép|Egy 500 mm-es, nagy fókusztávolságú objektív. Ebben nincs fókusznyújtás, ezért hossza nagyjából megegyezik a fókusztávolságával, ezért nem számít teleobjektívnek. jobbra|bélyegkép|150–500 mm-es teleobjektív, amely fizikailag jóval rövidebb a maximális, 500 mm-es fókusztávolságánál. Egy egyszerű fényképészeti objektív elkészíthető egyetlen, adott fókusztávolságú lencsetag felhasználásával. Egy végtelenben lévő tárgyra való fókuszáláskor ennek az egyetlen lencsének a távolságát a kamera fókuszsíkjától (ahol a képérzékelő, vagy a film található) az objektívlencse fókusztávolságához kell igazítani. Például, ha a fókusztávolság 500 mm, a lencse és a fókuszsík közötti távolság 500 mm lesz. Minél nagyobb a fókusztávolság, annál nehezebbé teszi egy ilyen egyszerű objektív kezelését. A gyakorlatban az optikai aberrációk minimalizálása érdekében ezeket az egyszerű objektíveket egyetlen lencse helyett általában több, egymás mellé tett lencsével készítik, amelyek akromatikus objektívet alkotnak.

Az ilyen egyszerű objektívek azonban nem teleobjektívek, függetlenül attól, hogy mennyire nagy a fókusztávolságuk – ezeket hosszú fókuszú objektíveknek nevezzük. Míg egy nagy fókusztávolságú objektív hossza megközelíti a fókusztávolságát, egy teleobjektív hossza rövidebb lehet, mint a fókusztávolsága. A teleobjektív-arány kifejezés az objektív fizikai hosszának és fókusztávolságának hányadosát jelenti. Az előbbiek alapján a hosszú fókuszú objektívek teleobjektív-aránya körülbelül 1, a teleobjektívekre ez kisebb, mint 1. balra|bélyegkép|Egy tipikus teleobjektív felépítése.A nagy átmérőjű gyűjtőlencse mögött egy kisebb szórólencse van. Ezek együtt, a gyűjtőlencséjénél hosszabb fókusztávolságú optikai rendszert alkotnak. A legegyszerűbb teleobjektív két lencsetaggal rendelkezik: a tárgyoldalon egy gyűjtőlencse, a képoldalon pedig egy szórólencse alkotja. A gyakorlatban ezek a lencsék összetett (gyűjtő- illetve szóró) lencserendszerek, a különböző aberrációk (képhibák) korrigálására. E két csoport kombinációja egy olyan lencseszerkezetet hoz létre, amely fizikailag rövidebb, mint egy azonos képméretetű, hosszú fókusztávolságú objektív.

A teleobjektívben az elülső (tárgy felőli) lencsecsoport együttesen pozitív fókuszú, teljes fókusztávolságuk rövidebb, mint az objektív eredő fókusztávolsága. Az ebből a csoportból érkező, összetartó (konvergáló) fénysugarak a hátsó (kép oldali) lencsecsoportba jutnak (ezt néha "teleobjektív csoportnak" is nevezik), aminek negatív fókusza van. A teleobjektív csoport szétnyitja a fénykúpot olyan szögűre, mintha az egy sokkal nagyobb fókusztávolságú lencséből érkezne. balra|bélyegkép|Katadioptrikus tükrös objektív. Ugyanez a jellegzetesség érhető el azokban a fényképezőgép-objektívekben is, amelyek tükröt és lencsét kombinálnak. Ezeknél a katadioptrikus, vagy tükrös objektívek esetében egy homorú tükör az elsődleges objektív, amely előtt valamilyen negatív lencse található az optikai aberrációk kiküszöbölésére. Egy domború segédtükröt használnak a lefókuszált, összetartó fénykúp szögének csökkentésére, ebben az elrendezésben ez játssza a "teleobjetív csoport" szerepét. A tükrök a fényutat megtörik, összehajtják. Ez sokkal rövidebbé, könnyebbé és olcsóbbá teszi az ilyen objektíveket, mint a csak lencsékből álló társaik. Ennek természetesen "ára van". A segédtükör kitakarása miatt egy lyukas közepű nyaláb érkezik a főtükörre, ami rontja a kép kontrasztját.

A legnehezebb, nem katadioptrikus, civil használatra szánt teleobjektívet a Carl Zeiss gyártotta. Ez 1700 mm fókusztávolságú, f/4 maximális rekesznyílású, (ami 425 mm-es belépőnyílást jelent). Közepes formátumú (nagyobb, mint 24 mm × 36 mm méretű képkocka) Hasselblad 203 FE kamerával való használatra tervezték, tömege 256 kg.

Készítenek teleobjektíveket nagy látószögű fényképezéshez is; az Olympus XA esetében a teleobjektív elrendezés lehetővé tette, hogy egy 35 mm-es fókusztávolságű objektív elférjen egy extra kompakt fényképezőgépvázban.

Retrofókuszos objektívek balra|bélyegkép|Nagylátószögű objektív fényútja. Láthatjuk, hogyan lehet a fókusztávolság rövidebb, mint az objektív fókusztávolsága. Ha megfordítjuk a teleobjektívet, vagyis egy negatív fókuszú lencsecsoportot helyezünk egy pozitív fókuszú lencsecsoport elé, egy megnövelt hátsó fókusztávolságú nagylátószögű objektívet kapunk. Ezeket retrofókuszos vagy inverz teleobjektíveknek nevezik, amelyeknél nagyobb a távolság a hátsó lencsetag és a film síkja között, mint a fókusztávolságuk lenne egy hagyományos nagylátószögű objektív esetén. Ez több helyet biztosít más optikai vagy mechanikus alkatrészek, például egy tükörreflexes fényképezőgép tükre számára.

Manapság elterjedtek azok a zoomobjektívek, amelyek a zoomtartomány egyik szélén teleobjektívek, a másikon pedig retrofókuszosak.

Elnevezés A teleobjektíveket néha további altípusokra osztják, rövid vagy portré objektívek (85–135 mm 35 mm-es filmformátumban), közepes (135–300 mm 35 mm-es filmformátumban) és szuper (több mint 300 mm, 35 mm-es filmformátumban). +Tipikus teleobjektív fókusztávolságok (mm) különböző formátumoknál 34–18° 18–8° 8–1° Elnevezési konvenció: Rövid / portré Közepes Szuper 1" 25.5 – 49.5 49.5 – 110 110 – 734.5 4/3 35 – 65 65 – 150 150 – 1000 APS-C 45 – 90 90 – 195 195 – 1310 35 mm 70–135 135–300 300–2000 6×6 (120 film) 130 – 250 250 – 550 550 – 3660 4×5 (nagy formátumú) 550 – 1000 1000 – 2250 2250 – 15000

Története bélyegkép|Canon New F-1 (1981), egy 35 mm-es fényképezőgép 70-210 mm-es fókusztávolságú teleobjektívvel. bélyegkép|Némely kompakt digitális fényképezőgép, mint például a Panasonic Lumix DMC-TZ18 (2010), szuperzoom objektívvel rendelkezik, széles fókusztávolság-tartománnyal. Kikapcsoláskor az objektív teljesen visszahúzódik a fényképezőgép belsejébe. A 35 mm-es filmnek megfelelő fókusztávolsága 384 mm és 24 mm között változtatható, ami 16X-os zoomot jelent. A tükrös teleobjektív ötletét először Johannes Kepler írta le 1611-es Dioptrica című művében, majd Peter Barlow találta fel újra 1834-ben.

A fényképezéstörténet általában Thomas Rudolphus Dallmeyernek tulajdonítja a fényképészeti teleobjektív 1891-es feltalálását, bár azt mások is, tőle függetlenül feltalálták, nagyjából ugyanebben az időben. Van aki apjának, John Henry Dallmeyernek tulajdonítják, az 1860-as évben.

1883-ban, vagy 1884-ben Alexander McKay új-zélandi fotós felfedezte, hogy egy sokkal kezelhetőbb hosszú fókusztávolságú objektívet tud létrehozni egy rövidebb fókusztávolságú teleszkóp objektívlencsével, negatív lencsékkel és más, színházi látcsövekből származó optikai alkatrészekkel kombinálva, hogy módosítsa a fénykúpot. Néhány fényképe a wellingtoni Turnbull Könyvtár gyűjteményében található, és ezek közül kettőről egyértelműen megállapítható, hogy 1886 májusában készült. McKay egyik fényképe egy wellingtoni kikötőben horgonyzó hadihajót ábrázol, körülbelül két és fél kilométerre, kötélzetével és ágyúnyílásaival. A másik, ugyanarról a pontról készült kép egy helyi szállodát, a Shepherds Arms-ot ábrázolja, körülbelül 100 méterre a kamerától. A hajó árbocai láthatók a háttérben. McKay egyéb fényképészeti eredményei közé tartoznak a mikrofotográfiák és a fosszíliák „árnyék nélküli technikája”.

McKay 1890-ben mutatta be munkáját a Wellingtoni Filozófiai Társaságnak (a Királyi Új-Zélandi Társaság elődjének).

Az 1970-es évek közepétől kezdődően a japán gyártók olyan teleobjektíveket vezettek be, amelyek a kisebb méretű (negatív fókuszú) hátsó csoport mozgatásával fókuszáltak, ahelyett, hogy az egész optikai rendszert egységként mozgatták volna. Bizonyos esetekben egy második pozitív fókuszú lencse csoportot adnak a a második lencse csoport mögé. Ezt belső fókusznak, differenciálfókusznak, vagy hátsó fókusznak nevezik és a zoom objektívek kialakításából ered.

Teleobjektív hatás - Holdillúzió bélyegkép|Hatalmasnak látszó Hold fenyőfák felett. A horizont közelében levő Hold sokkal nagyobbnak látszik, mint amikor már magasan jár az égen, ezt Holdillúzió néven szokták emlegetni. Különösen szembeötlő ez a hatás akkor, ha teleobjektívvel készítünk róla képet úgy, hogy azon élesen látszanak a mellette földi tereptárgyak (például fák, vagy épületek). Filmművészetben gyakran használják ezt a hatást, például westernfilmek záró jelenteiben, mikor a főhős "belelovagol a naplementébe". A mozivásznon egy látszólag hatalmas méretű lenyugvó napot látunk mögötte. Ezt úgy hozzák létre, hogy felvételkor a lovas a valóságban nagyon távol van a kamerától, teleobjektívvel nagyítják meg jelentős mértékben a mögötte látható, lemenő nappal együtt. Habár több elmélet is létezik a Holdillúzió magyarázatára, pontos okai még nem tisztázottak. Méréssel (például megfigyelve, hogy kinyújtott kezünk melyik ujjával tudjuk pontosan kitakarni) könnyen meggyőződhet bárki arról, hogy a Hold pontosan akkora méretűnek látszik, amikor magasan van, mint amikor a látóhatár közelében.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Objektívek Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal