A Fedora 1978-ban bemutatott német–francia filmdráma Billy Wilder rendezésében. A forgatókönyvet Tom Tryon kisregénye alapján Wilder és I. A. L. Diamond írta. A főbb szerepekben William Holden, Marthe Keller, Hildegard Knef és José Ferrer.

Cselekmény A világhírű amerikai filmsztár és legenda, Fedora meghalt. Barry Detweiler független filmproducer a nyilvános megtekintésre kihelyezett ravatalhoz utazik, és felidézi az elmúlt két hetet:

Detweiler a Korfu közelében lévő kis szigeten található Villa Kalypsóban keresi fel a teljesen visszavonult dívát, hogy rábeszélje egy új filmszereplésre. Bár egy 67 éves hölgyről van szó, Detweiler számára fiatalosan megőrzött külsejűnek tűnik, ugyanolyan gyönyörű, mint 1947-ben, amikor először találkoztak egy forgatáson, és együtt töltöttek autóban egy szerelmes éjszakát a tengerparton. A férfi akkor még vonzereje teljében lévő segédrendező volt.

Az egykori sztár szűk bizalmasi köre, a kerekesszékhez kötött Sobryanski grófnő, a gyanakvó ápolónő, Miss Balfour és a furcsán viselkedő plasztikai sebész, dr. Vando mindent megtesznek, hogy megvédjék Fedorát az idegenektől, minden mozdulatát figyelve. Detweiler csak csodálkozik azon, hogy Fedora belső élete és szerelmi vágyai látszólag egy sokkal fiatalabb nő szintjén maradtak, aki alkalmasint kokainfüggő is.

Detweilernek azonban sikerül egyedül hozzáférnie és ajánlatot tennie a nőnek. Fedora ekkor reménykedhet abban, hogy elmenekülhet a szigetről száműzetése és a megfigyelés elől, ám amikor kísérete elrabolja Párizsba, élete egy külvárosi vasútállomáson véget ér, egy közeledő vonat elé vetve magát. A rajongók és a sajtó kedvéért a grófnő a sztár temetését párizsi palotájában rendezi meg, a szakma minden eszközét bevetve, hogy személye maradandó szép emlék maradjon a részvétlátogatókban.

Egy utolsó beszélgetés során Detweiler végre megtudja a grófnőtől Fedora valódi történetét. Húsz éven át zarándokolt, „mint a betegek Lourdes-ba”, dr. Vando híres szépségklinikájába, ahol a díva fiatalságát többször is megőrizték – egészen 1962-ig, amikor Fedorát egy új módszer kipróbálásával eltorzították. További orvosi szövődmények következtében agyvérzést is kapott, azóta kerekesszékhez kötötten él.

Fedora törvénytelen lánya, Antonia, akit a nyilvánosság nem ismer, átveszi anyja szerepét a tiszteletbeli Oscar-gálán, mivel ő a fiatal Fedora hű mása. Antonia néhány filmben is szerepel Fedoraként, mígnem beleszeret partnerébe, Michael Yorkba. Ezután végre maga mögött akarja hagyni a díva szerepét, és újra Antonia szeretne lenni. Fedora kísérete azonban ezt nem engedi; Antonia eleinte vonakodva, de elfogadja a sorsát, amely végül összetöri.

Sobryanski grófnő, az igazi Fedora, arra kéri Detweilert, hogy őrizze meg a titkot a régi szép idők kedvéért. A mítoszt életben kell tartani; néhány héttel később maga is meghal, a nyilvánosság számára szinte észrevétlenül.

Szereplők Szerep Színész Német hang Magyar hang 1. szinkron, 1979) 2. szinkron Barry „Dutch” Detweiler William Holden Arnold Marquis Szabó Ottó Szersén Gyula Fedora / Antonia Sobryanski Marthe Keller Hildegard Knef Moór Marianna Timkó Eszter Barry (fiatal) Stephen Collins Norbert Langer Hegedűs D. Géza temetkezési vállalkozó / Sobryanski gróf Hans Jaray Erik Schumann Benkő Gyula Dobránszky Zoltán igazgató Ferdy Mayne Ferdy Mayne Dr. Vando José Ferrer Wolfgang Lukschy Képessy József Gruber Hugó Sobryanski Fedora grófnő Hildegard Knef Hildegard Knef Győri Ilona Dallos Szilvia az Akadémia elnöke Henry Fonda Gert Günther Hoffmann Velenczey István Szokolay Ottó Korfui szállodaigazgató Mario Adorf Mario Adorf Makay Sándor Várkonyi András Michael York Michael York Elmar Wepper Balfour kisasszony Frances Sternhagen Marianne Kehlau Bod Teréz Bessenyei Emma

A film készítése Fedora karaktere Tom Tryon eredeti novellájában úgy tűnik, Marlene Dietrich, Greta Garbo, Gloria Swanson és Corinne Griffith életrajzának és karrierjének elemein alapul. Billy Wilder több évtizeddel előreforgatta a történet időkeretét. Tryon Fedorája az 1910-es évek elején kezdte pályafutását; Billy Wilder filmjében a fiatalabb Fedora a második világháború korának egyik vezető filmszínésze.

Mind a könyv, mind a film számos utalást tartalmaz a különféle fiatalító eljárások technikai oldalára: említést tesznek Serge Voronoff professzorról és majomhere-implantátumairól, valamint Paul Niehans őssejtterápiájáról és La Prairie klinikájáról.

Fedora szerepét eredetileg Faye Dunaway-nek ajánlották fel, amelyet végül Marthe Keller kapott meg, aki mind a fiatal, mind az idős Fedorát eljátszotta. Mivel ez egy fejsérülés miatt nem volt lehetséges, amely a speciális smink felvitelekor súlyos fájdalmat okozott, Billy Wilder úgy döntött, hogy az idős Fedora szerepét más személlyel játszatja. Hildegard Knefet szerződtették erre a szerepre. (Állítólag Marlene Dietrichet is felkérték a grófnő szerepére.)

Mivel a két színésznőnek nagyon eltérő a hangja, az eredeti változatban mindkettőjüket Inga Bunsch német színésznő szinkronizálta. A német nyelvű változatban a fiatal Fedorát nem a svájci-német Marthe Keller, hanem Hildegard Knef szinkronizálja; Marthe Keller viszont mindkét hangszerepet átvette a francia szinkronban.

Billy Wildert azzal vádolták, hogy nagyrészt saját 1950-es Sunset Boulevardját másolta. A film helyszínei többek között Párizs (Jacquemart-André Múzeum), a görögországi Korfu szigete és a müncheni Bavaria Studios, amelyek szintén koproducerek voltak.

Billy Wilder számos utalást épített be a filmbe egykori hazájára, Ausztriára: a Michael Yorkkal Bécsben játszódó „Az utolsó keringő” forgatása során hallható bécsi keringő ifjabb Karl Komzak osztrák zeneszerző „Bad’ner Madl’n” című darabja. A lengyel Sobryanski grófot Hans Jaray osztrák színész alakítja.

Fogadtatás Kritikai visszhang Filmdienst 1978/14: „A film szatíraként egy alkonyati körút, Hollywood hattyúdala, a régi vágású mozinak, és nem utolsósorban Billy Wilder klasszikus filmjeinek. […] Egy kései életmű, amely státuszát elsősorban azzal éri el, hogy vállalja a félreértés kockázatát.”

A Der Spiegel kritikusa, Wolfgan Limmer így ír a filmről: „Billy Wilder filmje nemcsak a fiatalság és a szépség megőrzésére tett hiábavaló kísérletről mesél, hanem sajnos tiszteletre méltóan megható, szomorú hiábavalóság is. Nem könnyű a saját csalódottságunkat egy rendezőre fogni. De senki sem tudja jobban, mint maga a 72 éves Wilder, hogy a »Fedora kudarcot vallott«, és senkinek sem fog jobban fájni, mint neki magának, aki legutóbbi interjúiban beletörődően siránkozik, hogy az ő Hollywoodja már nem létezik.”

Díjak 1982: Fotogramas de Plata a legjobb külföldi film kategóriában (az Atlantic Cityvel, USA)

Jegyzetek

Fordítás

Irodalom Thomas Tryon: Fedora vagy az elfeledettek. Regény négy epizódban (eredeti cím: Koronás fejek). Fordította: Hermann Stiehl. Rowohlt, Reinbek Hamburg közelében, 1982, 404 oldal,

További információk

Kategória:1978 filmjei Kategória:Német filmdrámák Kategória:Francia filmdrámák Kategória:Amerikai írók művei alapján készült filmek Kategória:Billy Wilder-filmek Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal