bélyegkép|Hans Jaray sírja Hans Jaray (született Johann Alexander Jaray; Bécs, 1906. június 24. – 1990. január 6.) magyar származású osztrák színész, filmrendező és író.
Élete és pályafutása Karl Hans Jaray (1872–1944) belsőépítész, Karl Járay unokatestvérének fiaként született. Szülei gyermekkorában elváltak, így a leendő színész részben vallásos zsidó nagyanyja gondoskodásában nőtt fel Gmundenben. Az első világháború alatt a drezdai Friedberg Intézet bentlakásos iskolájába, majd szülővárosában a Theresianumba járt, ahol először fedezték fel színészi tehetségét. Apja ellenállása ellenére, édesanyja és mostohaanyja, Lili Marberg támogatásával Jaray sikeresen jelentkezett a Zene- és Előadóművészeti Akadémiára. Osztálytársai között volt Paula Wessely, Käthe Gold, Karl Paryla, Albin Skoda és Siegfried Breuer.
Paula Wessely haláláig együtt játszottak. A két színész kapcsolatban is élt, amely Jaray és Marlene Dietrich viszonya után véget ért. Mindazonáltal barátok maradtak, Jaray vőfélyként szolgált Wessely és Attila Hörbiger esküvőjén. Karl Parylával is életre szóló barátságba került, és Jarayt kérte fel fia, Michael keresztapjának.
Jaray még diákként játszotta első főszerepét, Albert Bassermann oldalán Arno Holz és Oskar Jeschke Traumulus című darabjában a bécsi Volkstheaterben. Első állandó megbízatása a Neue Wiener Bühnébe, majd 1925 és 1930 között a bécsi Volkstheaterbe vitte, ahol elsősorban a klasszikus repertoár szerepeit játszotta, Hamlettől Medardusig.
1930-ban Max Reinhardt elvitte a Josefstadti Színházba, ahol 1938-ig dolgozott. Jaray maga is több darabot írt: első vígjátékát, az Angyal-e Geraldine?-t Hans Honneg álnéven mutatták be, Jaray és Paula Wessely főszereplésével, karácsonyi premierként. Franz Schubert megformálásával a Willi Forst Leise flehen meine Lieder (1933) című filmjében Hans Jaray Németország és Ausztria egyik leghíresebb filmszínészévé vált.
Miután Ausztriát annektálta a náci Németország, Zürich és Párizs érintésével kénytelen volt az Egyesült Államokba emigrálni akkori zsidó partnerével, Darvas Lilivel. 1948-ig hollywoodi és New York-i színházakban dolgozott. 1942-ben társalapítója volt a The Players from Abroad társulatnak, amely elsősorban menekült színészekből állt. Regénye 1948-ban jelent meg az Egyesült Államokban One Day Missing címmel, németül 1949-ben Es fehlt eine Seite („Egy oldal, amiről álmodni sem mertem”) címen adták ki. Memoárja, a Was ich kaum erräum konnte… („Amiről aligha álmodhattam…”), amelyet nem sokkal halála előtt írt, csak posztumusz jelent meg 1990-ben.
1948-ban visszatért Bécsbe. Először a Volkstheaterben lépett fel, majd 1951-től a Theater in der Josefstadtban (ahol később rendezett is), és 1970-től Gustav Manker vezetésével ismét a Volkstheaterben. Színházi munkája mellett, ahol elsősorban bulvárdarabokban szerepelt, Jaray ismét filmprodukciókban is részt vett. 1954 és 1964 között a Max Reinhardt Szemináriumon tanított, ahol 1960-ban rövid ideig igazgatóként is tevékenykedett. Utolsó filmszerepét 1978-ban Billy Wilder Fedora című filmdrámájában játszotta.
Élete végén Bécs 3. kerületében, a Reisnerstraße 21. szám alatt élt; díszsírja a Hietzing temetőben található (13. csoport, 46. szám).
Díjai Osztrák Becsületkereszt a Tudományért és Művészetért, első osztály, 1964 Bécs, a szövetségi főváros arany díszéreme, 1973 Nagy Ezüst Becsületrend az Osztrák Köztársaságnak nyújtott Szolgálataiért, 1976 Bécs város díszgyűrűje, 1981 Kamaraszínész cím A Theatre in der Josefstadt tiszteletbeli tagja, 1986
Művei Egy kiváló úriember. Vígjáték három felvonásban. [Nem előadható színpadi kéziratként reprodukálva] Eirich, Bécs 1932 (Bécsi Egyetemi Könyvtár [UBW])címnyilvántartása) Vajon Geraldine egy angyal? Vígjáték három felvonásban. [Nem előadható kéziratként reprodukálva.] Eirich, Bécs, 1933 (UBW) Christiano a menny és a pokol között. Hat jelenetes színdarab. [Ms. – (Gépírással és autogrammal ellátott szöveg)] Eirich, Bécs 1933 (Osztrák Nemzeti Könyvtár [ÖNB] címjegyzéke) Kék felhők. Vígjáték hat felvonásban. Ms. Marton, Bécs, Berlin, London 1936 (ÖNB) Pingpong. Vígjáték három felvonásban. [Színpadi partitúraként reprodukálva – (Gépirat autogrammal ellátva)] Eirich, Bécs, 1935 (UBW) Szerelempár. Vígjáték. 1937 Egy hiányzó oldal. Regény. Zsolnay, Bécs 1948, (Eredeti cím: Egy hiányzó oldal. New York, 1948) (Osztrák Nemzeti Könyvtár) Amiről álmodni sem mertem volna... Egy életrajz. Szerkesztette: Michaela Jaray. 40 fotóval és színházi fellépések, produkciók, színpadi adaptációk és filmszerepek listájával. Amalthea, Bécs/München, 1990,
Filmográfia (válogatás) 1926: Vők 1927: Jeanne Ney szerelme 1931: Császári Kedvesem 1931: A koldusdiák 1933: Dalaim halkan könyörögnek 1934: Péter, a lány a benzinkútról (Péter) 1934: A befejezetlen szimfónia 1935: Bál a Savoyban 1935: Utolsó szerelem 1935: Őfelsége keringőt táncol 1935: A szerető naplója 1936: Lilli kisasszony 1937: Kirchfeld lelkésze 1941: Egy nő szíve soha nem felejt (Lydia) 1947: Carnegie Hall 1952: Tavaszi hangok 1964: Ponyvaregény 1969: A felügyelő (A halál első osztályon utazik című epizód) 1970: Mint egy könnycsepp az óceánban 1970: A bosszú napjai (tévés minisorozat) 1972: Van der Valk és a lány 1977: Silas bácsi (tévés kétrészes sorozat) 1978: Fedora
Irodalom Felix Czeike: Bécsi Történeti Lexikon. 3. kötet. Kremayr & Scheriau, Bécs, 1994, , 344. o. Hermann J. Huber: Langen Müller kortárs színészek enciklopédiája Németország, Ausztria, Svájc . Albert Langen • Georg Müller Verlag GmbH, München • Bécs 1986, , 458. o. lábjegyzet C. Bernd Sucher (szerk.): Színházi lexikon. Szerzők, rendezők, színészek, dramaturgok, díszlettervezők, kritikusok. Christine Dössel és Marietta Piekenbrock Jean-Claude Kuner és C. Bernd Sucher közreműködésével. 2. kiadás. Deutscher Taschenbuch-Verlag, München, 1999, , 338. o. Kay Weniger: A film átfogó életrajzi enciklopédiája. A 20. század színészei, rendezői, operatőrei, producerei, zeneszerzői, forgatókönyvírói, filmépítészek, díszlettervezők, jelmeztervezők, vágók, hangtechnikusok, sminkesek és speciális effektusok tervezői. 4. kötet: H. – L. Botho Höfer – Richard Lester. Schwarzkopf & Schwarzkopf, Berlin, 2001, , 206. o. Kay Weniger: „Az életben többet elvesznek tőled, mint amennyit adnak…” Németországból és Ausztriából 1933 és 1945 között emigrált filmesek enciklopédiája. Átfogó áttekintés. ACABUS-Verlag, Hamburg, 2011, , 262. o. kézirat Jaray, Hans. In: Werner Röder ; Herbert A. Strauss (szerk.): Közép-európai emigránsok nemzetközi életrajzi szótára 1933–1945. 2. kötet, 2. kötet. Saur, München, 1983, 565. o.
Jegyzetek
További információk
Kategória:1990-ben elhunyt személyek Kategória:1906-ban született személyek Kategória:Osztrák színészek Kategória:Némafilmszínészek Kategória:Írók Kategória:Bécsiek