Dienes István (Újpest, 1905. augusztus 27. – Budapest, 1977. december 14.) magyar festőművész és grafikus.

Életútja, munkássága

Nyári gyermekéveit és ifjúkori vakációit telkibányai és gönci nagyszüleinél Göncön töltötte. Az abaúji táj, az abaúji falusi élet, a falusi emberek szeretete egész életében megmaradt, művészetét áthatotta.

Szülei az akkor felfutóban lévő gép- és elektromos iparban láttak fantáziát, így oda irányították. A Magyar Brown Boveriben lett első gyakornoki munkahelye, ahol esti technológiai tanfolyamot végzett, majd a Phoebusnál dolgozott revizorként. Azonban már gyermekkorában megmutatkozott a képzőművészet iránti érdeklődése és hajlama, így önerőből leérettségizett, képzőművészeti szabadiskolába járt majd 1931-ben egy főiskolai előkészítő után beiratkozott a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára. Közben egy ideig még részt vett az akkori újpesti munkás-fiatalság életében, összeismerkedvén például Berda Józseffel. 1935-ig a Főiskolán tanult. Mesterei Réti István és Nagy Sándor voltak. Nagy Sándorhoz és feleségéhez, Pici nénihez sokszor zarándokolt Gödöllőre. Budapest ostroma idején, egy ideig Pici néni a szárnyai alá is vette feleségét és csecsemő fiát. A főiskolán legszorosabb barátja Szabados Jenő lett, Kling Györggyel, Szűcs Istvánnal, valamint évfolyamtársával Dabóczi Mihállyal pályájuk során végig kapcsolatotot tartottak, Iván Szilárddal is képeket cseréltek,

1935-től vett részt a művészeti életben, 1935-ben Madarasi Walterrel kapott ösztöndíjat. 1936-38-ban ösztöndíjas tanársegéd volt mindkét tanáránál. 1937-ben Budapest Székesfőváros ösztöndíját, Nemes Marcell jutalomdíjat és pályadíjakat nyert. Nagy Sándorral részt vett a pesterzsébeti templom] festésében és mestere akkori valamennyi nagyobb munkájában. 1935-ben, 1939-ben, 1941-ben, 1943-ban és 1944-ben katonai szolgálatra hívták be.

A főiskolán a kor szellemét érzékelve, érzelemgazdag metszetein, rézkarcain hitelesen jelennek meg az Erdélyi Szépmíves Céh szerzőinek hősei, világa. Ilyen alakok díszítették az Andrássy úton működött Wagner söröző számára a 40-es években készített nagy méretű, a háború alatt elpusztult festményeit is.

Munkássága kezdetén a római iskola hatott rá, miniatűr freskója és krisztusi témájú más alkotásai ma is lenyűgözőek. Monumentális – még tojástemperával festett - korsós nőalakjai jelezték útját a neoklasszikus freskófestészet felé.

Főiskolai évei végén édesapja szülőhelye, Göncz mezőváros r.k. plébániatemploma diadalívére Lacza János plébános felkérésére az Árpád-házi szentekről készített freskót. A templom kifestése munkájában barátai, a pályáját szintén freskó szakon kezdő, majd szobrásszá vált római ösztöndíjas Borbereki-Kovács Zoltán a sekrestyebejárat melletti freskóval, Szabados Jenő pedig kisebb részletekkel segítették. Ezeket a templom legutóbbi felújításánál lefestették. Az új templom freskóiról - egy fennmaradt levél szerint - a Magyar Rádióban Réti István beszélt.

Egy gönci család leányával, Sternitzky Máriával 1939-ben családot alapítván, a család anyagi hátterét 1940-től fajáték-tervekkel, a Vágó testvérekkel alapított rákospalotai Délibáb fajáték üzemmel és egy Göncön megépítendő üdülővel gondolta biztosítani, ezek a háborús viszonyok áldozatául estek.

Budapest ostroma végén leszerelve, a táblaképek, a freskófestészet és a játékok iránti érdeklődés hiányát észlelve grafikusként keresett és családi segítséggel talált rajzolói munkát. A monumentális alkotásokkal szerzett tapasztalatát felhasználva, az országos szervek részére dekorációt tervezett, de plakátot, oklevelet, jelvényeket, ruházatot is, a meginduló ipari vásárok kiállítói számára pedig pavilonokat. Emellett az évenként megrendezett műcsarnoki országos, táblaképeket bemutató tárlatok rendezői, és zsűrijei, mint Domanovszkyra, Konecsnire, Breznayra vagy Csáki-Maronyákra, rá is igényt tartottak. Ezekből az évekből, realista korszakából csak kevés munkája, főleg gönci tájképei és sportgrafikai vázlatai valamint a dekorációk fotói maradtak fenn. 1948-ban elnyerte a Vallás és Közoktatási Minisztérium díját, és a csak akkor, egyszer kiadott Petőfi-díszérmet.

1953-tól szabadúszóként, 1956-tól az Istókovits Kálmán vezette alkotói közösség tagjaként alkotott, amíg az fennállt. Alkotásait pályája végén jórészt a Képcsarnok Vállalaton keresztül értékesítette. Korábbi stílusa megváltozott, ecsetéből, pasztell-krétáiból a Borsó-hegy Göncön látott, szépségesen komor olaj vagy akvarell színei mellé 1960-tól megjelentek a nyarainak helyet adó Balatonfelvidék szőlei, itt-ott kapáló, szőlőmetsző emberek, vagy az örökre csak és mindig gyümölcsszedő asszonyok, a nádasok és az örökké más víz. Az ingresre leheletvékony pasztellhúzásokból, vagy a saját maga kovácsolta spatulával vászonra, rostlemezre felhordott háromdimenziós testes anyagból kinőtt egy harmonikus Magyarország.

Az egyszerű emberek egyszerű életének látványából a nézőre melegség, szeretet árad. Balatoni témák: a tóparti falvak feletti présházak bukolikus világa, a fürdőzők színkavalkádja, a vízi foglalatosságok csendes aktivitása és a Balaton, mint táj lettek termékeny alkotói pályafutásának utolsó inspirátorai. Többször is részt vett a tokaji festőtáboron, ahol barátságot kötött Tóth Menyhérttel.

A Képcsarnok Vállalat kérésére 1967. augusztus 24-én önéletrajzot írt. Ebben ekképp vall magáról. a pályája derekán már túl lévő művész: „Művészi törekvéseim elgondolásaim továbbra is, mint eddig, a természetben és emberben meglévő harmóniát keresni és azt kifejezni formában és színben. Az élet hétköznapjaiból kihámozni az értelmet, a szépet és szeretném elérni, hogy munkámmal örömet tudjak szerezni másoknak is. Röviden, ez művészi törekvésem.”

Tagja volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének és a Művészeti Alapnak

Családja

Édesapja, Dienes István (Gönc, 1875 - Budapest, 1951) régi elszegényedett, földnélküli család egyetlen gyermeke, 18 éves korában, az Egyesült Államok történetének legvéresebb sztrájkját követő évben vándorolt ki a sztrájk helyszínére, a még ma is részben magyar utódnépességű pennsylvaniai Homesteadbe (Egyesült Államok). Részt vett a „burdosban” (boarding house) az ottani magyarság kulturális életében, bonvivánként szerepelt színielőadásokban. Édesapja követte őt a tengerentúlra, de ott korán elhunyt, ami után fia 1897-ben hazatelepült. Itthon a Budapest-Újpest-Rákospalota Vasút alkalmazottja lett nyugdíjba vonulásáig. Utolsó szolgálati helyének épülete ma is áll a remíz és a hídfő mellett. Először a Baross utcában állott, azóta lebontott gangos BÚR-házban éltek, majd családi házat építettek a Lotz Károly utcában, mely átalakítva ma is áll.

Édesanyja, a zombori-adai kiterjedt Dsánits család Karolin leánya, három gyermeknek adott életet. Testvérei Dienes Ilona és Dienes Emma.

Felesége a felsőőri Sternitzky Mária, tanítónő, majd gyógypedagógiai tanár, akivel Göncön ismerkedtek meg.

Közös életüket 1939-es házasságkötésük után 1977-ig a józsefvárosi főreálgimnázium – volt Kandó – melletti Táncsics, majd Lovassy utcában folytatták, amelynek negyedik emeleti műterméből az OTI toronytól a Szabadság szoborig a környező alacsonyabb házak felett belátható volt a város békésen füstölgő kéményein munkálkodó kéményseprőktől, a virágvasárnapi körmenetektől kezdve a Korvin közbe átvonuló szovjet páncélosokig.

Szüleinek tervezett síremléke ma a család sírján áll a Farkasréti temetőben.

Fia Dienes István geológus, alkalmazott matematikus, kandidátus.

Kiállításai

A művész fia 2009-10-ben a reá maradt alkotások mindegyikét – a művész által nem szignáltakat is - jegyzékbe foglalta, hátoldalát lepecsételte, azonosítóját felvezette és aláírta.

Csoportos kiállítások 1937 Magyar Képzőművészeti Főiskola kiállítás, Budapest 1940 Tavaszi Szalon, Műcsarnok, 1947 Magyar Művészhetek Reprezentatív Kiállítása, január, Budapest 1951 2. Magyar képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1952 3. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1953 4. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1957 Tavaszi tárlat, Műcsarnok, Budapest

Egyéni kiállítások 1964 Gyűjtemény kiállítás, Derkovits Terem, Budapest 1975 Gyűjtemény kiállítás, Tanácsháza, Gönc

Jegyzetek

Források

Kategória:1905-ben született személyek Kategória:1977-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar festők