Titus Larcius a Római Köztársaság patríciusa. Kétszer viselt consuli hivatalt, i. e. 501-ben és i. e. 498-ban, valamint ő volt a köztársaság első dictatora.Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, vol. II, p. 175 ("T. Lartius Flavus").
Élete A Larcius (néha Lartius vagy Largius) etruszk eredetű család volt, nevük a Lars személynévből származott.Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, vol. II, p. 723 ("Lartia Gens").Chase, p. 129. Titus fivére, Spurius Larcius akkor szerzett hírnevet, amikor Horatius Coclesszal együtt védte a Tiberis hídját a Rómára törő ellenséggel szemben.Livy, ii. 10. Spuriust kétszer választották consulnak, i. e. 506-ban és 490-ben.Dionysius, v. 24, 25, 36, vii. 68.
I. e. 501-ben Titust választották Postumus Cominius Auruncus consultársának. Az ünnepi játékok idején egy csapat szabin fiatal tréfából cifralányokat rabolt el, amiből dulakodás támadt és az ügyből az előző évi szabin háború miatt majdnem fegyveres zendülés támadt. Háború fenyegetett a latinokkal is és híre jött, hogy a tusculumi Octavius Mamilius (az elűzött római király, Lucius Tarquinius Superbus veje) harminc városból álló szövetséget szervez, hogy apósát visszaültesse trónjára.Livy, ii. 18Dionysius, v. 71.
A város létét fenyegető körülmények miatt úgy döntöttek, hogy a védelmet egyetlen tekintélyes, consulviselt ember kezébe kell adni, akit praetor maximus, magister populi vagy egyszerűen csak dictator néven illettek. A dictatort rövidebb időre, hat hónapra választották, de abszolút hatalmat kapott és döntései ellen - a consulokétól eltérően - nem lehetett fellebbezni. A szenátus a consulokat kérte fel dictator jelölésére és Cominius kollégáját, Larciust jelölte, aki az előző évi szabin háború győztesét, Spurius Cassiust nevezte ki lovassági főparancsnokának (magister equitum).Oxford Classical Dictionary, s.v. dictator.
A háborús készülődés megriasztotta a szabinokat és követeket küldtek Rómába, kérve hogy nézzék el a fiatalok meggondolatlanságait. A rómaiak csak úgy voltak hajlandóak békét kötni ha a felkészülés költségeit kifizetik nekik. A szabinok ezt nem vállalták, így elvben beállt a hadiállapot, de egyik fél sem tett agresszív lépéseket. Hivatala megmaradt idejében Larcius népszámlálást tartott, tárgyalt a latin városokkal szövetségkötés reményében és ő vezette le a következő évi consuli választásokat. Aztán még hivatala lejárta előtt lemondott, példát mutatva a jövőbeni dictatoroknak.Dionysius, v. 76, 77.
Második consulsága i. e. 498-ban volt, amikor Quintus Cloelius Siculus mellé választották. Ebben az évben kezdődött el a régóta fenyegető latin háború. Aulus Postumius Albus dictatorként győzelmet aratott a Regillus-tavi csatában (más források szerint ez 496-ban történt, amikor Postumius volt a consul), míg T. Larcius elfoglalta Fidenae-t. Ezt követően felszentelte a Capitolium tövében emelt Saturnus-templomot.Dionysius, v. 50, 59, 60; vi. 1.Livy, ii. 21.
I. e. 494-ben praefectus urbi (városprefektus) volt és sikertelenül próbálta enyhíteni a szegények adósságterheit.Broughton, vol. I, p. 14.Dionysius, vi. 40.Livy, ii. 29. Amikor a nép kivonult a Mons Sacerre, T. Larcius ott volt a követek között, akiket a szenátus tárgyalni küldött hozzájuk. A tárgyalások sikerrel jártak és eredményeképpen létrehozták a néptribunusság intézményét.
I. e. 493-ban T. Larcius Cominius consul (501-es collegája) legatusa volt Corioli ostrománál, ahol Caius Martius Coriolanus különösen kitüntette magát.Dionysius, vi. 81, 92.Plutarch, "The Life of Coriolanus", 8.
Egyes források szerint nem T. Larcius volt az első dictator, hanem Manius Valerius (Marcus Valerius Volusus fia); ezt azonban Livius valószínűtlennek tartja, mert a törvény szerint csak consulviselt embert lehetett erre a posztra kinevezni.Livy, ii. 18. Egy másik forrás szerint az első dictatort (Aulus Postumius Albust) i. e. 498-ban nevezték ki, Larcius második consulsága idején.
Jegyzetek
Források Dionysius of Halicarnassus, Romaike Archaiologia (Roman Antiquities). Titus Livius , Ab Urbe Condita Libri. Lucius Mestrius Plutarchus, Parallel Lives. Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology, William Smith, ed., Little, Brown and Company, Boston (1849). George Davis Chase, "The Origin of Roman Praenomina", in Harvard Studies in Classical Philology, vol. VIII, pp. 103–184 (1897). T. Robert S. Broughton, The Magistrates of the Roman Republic, American Philological Association (1952–1986). Oxford Classical Dictionary, N. G. L. Hammond and H. H. Scullard, eds., Clarendon Press, Oxford (Second Edition, 1970). Münzer, Friedrich, "Larcius 2", Realencyclopädie der classischen Altertumswissenschaft (RE, PW), volume XII, part 1, columns 797–798 (Stuttgart, 1924). Ogilvie, R.M. (1965). A Commentary on Livy, Books 1–5. Oxford: Clarendon Press.
Fordítás
Kategória:Consulok az i. e. 6. században Kategória:Consulok az i. e. 5. században Kategória:Ókori tisztviselők Kategória:Az i. e. 6. században született személyek Kategória:Az i. e. 5. században elhunyt személyek