Michael de Larrabeiti angol regényíró és útleíró. Legismertebb műve a The Borrible Trilogy ("Borzalmas trilógia"), amelyet a new weird mozgalomAz új weird (new weird) egy irodalmi műfaj, amely az 1990-es években és a 2000-es évek elején jelent meg, és a weird fikció és más spekulatív fikciós alműfajok jellemzőit hordozza magában. írói is befolyásoló tényezőként emlegetnek.
Életrajza Ötgyermekes család egyikeként de Larrabeiti a St Thomas kórházban született, és nagyrészt a dél-londoni Battersea-ben nevelkedett. Édesanyja ír munkásosztálybeli származású volt, és élete nagy részét London Lavender Hill negyedében töltötte; édesapja baszk volt Bilbaóból, és gyakran hiányzott.
1939-ben a nyugat-sussexi Arundelbe evakuálták,A második világháború alatt Nagy-Britanniában a civilek evakuálásának célja az volt, hogy megvédje az egyéneket, különösen a gyermekeket a városok légi bombázásával járó kockázatoktól azáltal, hogy a kevésbé veszélyeztetett területekre költöztették őket. majd 1940-ben visszatért Londonba, ahol télen ismét Askernbe, egy yorkshire-i Doncaster közelében lévő bányászfaluba menekítették. A második világháború végén visszatért Londonba, és miután megbukott a 11+ vizsgán,Az eleven-plus (11+) egy szabványosított vizsga, amelyet Angliában és Észak-Írországban egyes diákoknak szerveznek az általános iskolai oktatás utolsó évében, és amely a gimnáziumokba és más, tanulmányi szelekciót alkalmazó középiskolákba való felvételt szabályozza. Az elnevezés a középiskolai felvételi korcsoportból származik: 11–12 év. a Clapham Central Secondary Schoolban tanult. Az itteni tanárai – akik gyakran a háborúból tértek vissza, és elszántan próbáltak jobb világot teremteni – nagy hatással voltak rá, amit később a Journal of a Sad Hermaphrodite ("Egy szomorú hermafrodita naplója") című regényében is megörökített.
Fiatalkora Miután tizenhat évesen elhagyta az iskolát, de Larrabeiti kezdetben könyvtárosként dolgozott egy közkönyvtárban a Magdalen Roadon, Earlsfieldben, Dél-Londonban. 1952-ben elkezdett a Battersea Polytechnic-re járni azzal a céllal, hogy letegye az emelt szintű érettségit és egyetemre menjen. Ennek a vágynak a megvalósítása kilenc évig tartott, főként gazdasági okokból. Ebben az időszakban de Larrabeiti – idősebb testvérei irányításával – sok mindenben dolgozott, kezdetben mozivetítőként egy 3D-s moziban a Battersea Park Festival Gardens-ben a Britain Festival alatt. Az itt szerzett élményeit A Rose Beyond the Thames (A Temzén túli Rózsa) címen örökítette meg. Később dokumentumfilmek operatőreként, valamint útikalauzként dolgozott Franciaországban és Marokkóban.
1959-ben összefutott egy csapat provansz-i pásztorral, és elkísérte őket a vándorlegeltetésre, melynek során háromezer juhot tereltek a téli legelőjükről a nyári legelőkre a Francia-Alpokban. Ezután angolt tanított Casablancában, 1961-ben pedig fotósként részt vett az Oxfordi Egyetem Marco Polo-expedícióján, amelynek során négy hónapig utaztak szárazföldön két BSA motorkerékpáron és oldalkocsival Stanley Johnsonnal és Tim Severinnel Afganisztánba és Indiába. A kaland Severin 1964-es Tracking Marco Polo ("Marco Polo nyomában") című könyvének a kiadásához vezetett, de Larrabeiti fényképeivel.
1961 és 1965 között franciául és angolul tanult a dublini Trinity College-ban, ahonnan ösztöndíjat nyert a párizsi École normale supérieure-be, ahol 1965–66-ban tanult; később DPhil képzést kezdett az oxfordi Keble College-ban, amelyet később félbehagyott, hogy teljes munkaidőben írással foglalkozzon.
Írói karrier De Larrabeiti továbbra is idegenvezetőként és túravezetőként dolgozott a Clarksons utazási irodájában, később pedig szabadúszó munkatársként dolgozott a Sunday Times utazási rovatában, ahol elismert utazási esszéket írt. Könyvei a kritikák is jól fogadták, legutóbbi művei pedig felkerültek a Booker-díj hosszú listájára. 2006-ban jelent meg legújabb regénye, a Princess Diana's Revenge ("Diana hercegnő bosszúja"); 2007 elején pedig az Spots of Time ("Időfoltok") című memoárgyűjteménye jelent meg. 1992-es regénye, a Journal of a Sad Hermaphrodite ("Egy szomorú hermafrodita naplója") című is újra kiadásra kerül, miután több mint tíz évig nem jelent meg.
Fiatal éveiben a marxizmus híve volt, és egész életében baloldali maradt. Feleségével, Celiával az oxfordshire-i Great Milton faluban élt, és három lányuk született. Élete utolsó éveit rák sújtotta. A helyi temetőben nyugszik.
Könyvei A Borzalmas trilógia The Borribles (1976) The Borribles Go for Broke (1981) The Borribles: Across the Dark Metropolis (1986) Az Egyesült Királyságban egy kötetben újra kiadták A Borrible Trilogy címmel, (2002)
Egyéb munkák The Redwater Raid (1972) A Rose Beyond the Thames (1978) The Bunce (1980) Jeeno, Heloise and Igamor, the Long, Long Horse (1983) The Hollywood Takes (1983) The Provençal Tales (London: Pavilion Books, 1988; New York: St Martin's Press, 1989) Journal of a Sad Hermaphrodite (1992) Foxes' Oven (2002) French Leave (2002) Princess Diana's Revenge (2006) Spots of Time: A Memoir (2007)
Magyarul A Temzén túli Rózsa (A Rose Beyond the Thames) – Kozmosz Könyvek, Budapest, 1988 · · Fordította: Korányi Judit A tisztelendő üzlete (The Hollywood takes) – Maecenas / Rege, Budapest, 1989 · · Fordította: Széky János A kassza (The bunce) – Rege, Budapest, 1989 · · Fordította: Molnár István
Jegyzetek
Fordítás
További információk Michael de Larrabeiti in ISFDB
Kategória:1934-ben született személyek Kategória:2008-ban elhunyt személyek Kategória:Angol írók Kategória:Angol fantasyszerzők Kategória:Londoniak