Boldog Salome (vagy magyarosan: Szalóme, Krakkó, 1211 – Skała, 1268. november 17.), lengyel hercegnő, házassága révén Halics királynéja és Szlavónia hercegnéje, I. (Szőke) Leszek krakkói herceg lánya, V. (Szemérmes) Boleszláv lengyel fejedelem nővére, Kálmán magyar királyi herceg, halicsi király és szlavón herceg felesége, majd klarissza apáca, kolostoralapító, akit 1673. május 17-én X. Kelemen pápa boldoggá avatott.

Életrajza Gyermekkora Salome 1211-ben (vagy 1212-ben) született a krakkói Wawel várában, a Piast-házból származó I. (Szőke) Leszek, Kis-Lengyelország hercege (II. Kázmér lengyel fejedelem fia) és Grzymisława hercegnő, (Ingwar Jarosławowicz lucki fejedelemMás forrás szerint Alekszandr Vszevolodovics belzi fejedelem lánya volt.(lásd orosz és ukrán wikipédia) lánya) gyermekeként. Szülei kezdetben apácának szánták, de a politikai helyzet, és ahogy a történészek feltételezik, talán a hatalmasságok befolyása alatt meggondolták magukat. 1214 őszén Leszek fejedelem és II. András magyar király a Szepességben szerződést kötöttek, amelynek értelmében megalapították a Halicsi Királyságot, élén II. András király fia, Kálmán és I. Leszek lánya, Salome álltak, akit feleségül vett. A szepesi szerződés megkötése után II. András arra kérte III. Ince pápát, hogy hatalmazza fel az esztergomi érseket, Jánost Kálmán halicsi királlyá koronázására, aki bele is egyezett, így 1215 közepén sor kerülhetett a koronázásra. I. Leszek és II. András közötti katonai együttműködés hiánya miatt azonban ezt a megállapodást 1215-ben felbontották. Leszek azonban későbbi katonai konfliktusai és a politikai helyzet miatt visszatért a II. Andrással kötött szerződés koncepciójához. Egy másik ilyen megállapodás valószínűleg 1218–1219-ben született, amit a kiskorú Salome Magyarországra érkezése, valamint Kálmánnal való eljegyzése és későbbi házassága is megerősített.

Hercegi hitvesként 200px|bélyegkép|balra|Kálmán herceg, Salome hitvese a muhi csatában Egy lengyel–magyar erőkből álló hadsereg támadása hamarosan a kijevi hadsereg kiűzéséhez és Halics elfoglalásához vezetett, majd a 11 éves Kálmán és jegyese, Salome 1219 októberének végén megérkezett Halicsba. Két évvel később (1221) a fiatal pár a Msztyiszláv kijevi fejedelem ellentámadása miatt kénytelen volt elhagyni Halicsot. A fiatalok ezután a halicsi Szűz Mária erődített templomában találtak menedéket, majd néhány nap múlva megadták magukat Msztyiszláv fejedelemnek, aki egy várban, valószínűleg Torcseszkben tartotta fogságban őket. II. András és Msztyiszláv tárgyalásainak eredményeként 1221 októberének végén megállapodás született, amelynek eredményeként a fiatal párt szabadon engedték, azzal, hogy egyidejűleg lemondanak Halics trónjáról. Halics elhagyása után mindketten a magyar udvarba kerültek. 1225 körül Salome elérte a házasság ünnepélyes megerősítéséhez szükséges kort. A házasság megerősítésekor megállapodás született a szüzességi fogadalmával kapcsolatban is, amely garantálta a menyasszony szüzességét. Történelmi források szerint Salome önmegtagadásban gazdag életet élt, melyet a meditációnak, az imának, az éjszakai virrasztásnak és a böjtnek szentelt. Bűnbánati célból durva darócruhát (cilicium) viselt. 1226-ban az idősödő II. András király végrendeletében Kálmánt nevezte ki Szlavónia, Dalmácia és Horvátország uralkodójává. A fiatal pár hamarosan hatékony missziós tevékenységet folytatott az uralmuk alá tartozó területeken, szerzetesrendeket telepítettek oda és számos templomot építettek. 1234-ben, amikor rokona, Kinga megszületett, Salome vette át a nevelését és lelki formálását. A történészek feltételezik, hogy Salome nevelése nagyban befolyásolta Kinga és Salome fiatalabb testvére, Boleszláv házasságát, amikor a herceg Esztergomba érkezett azzal a küldetéssel, hogy elvegye és a krakkói udvarba vigye a kiskorú Kingát. A tatár csapatok 1241-es európai inváziója során a sorsdöntő muhi csatában férje több nyílvesszőtől találva megsebesült, és 1241 júniusának második felében belehalt sérüléseibe.

Klarissza apácaként 250px|bélyegkép|jobbra|A krakkói ferencesek templomának kápolnája a hercegnő sírjával 1243 májusában, özvegyként, a harmincéves Salome Krakkóba érkezett, hogy a lelki életnek szentelje magát. 1245-ben Sandomierzben ünnepélyes öltözködési szertartást végeztek, amelynek során Salome átvette a klarissza rend ruháját Rajmund (OFM) cseh-lengyel tartományfőnöktől, és ezzel a megszentelt élet további útját választva elfogadta a Jan Prandota krakkói püspök által ráhelyezett fátylat. Feltételezik, hogy Salome már Szlavóniában átvette a ferences ruhát és fogadalmat tett, így már ott ferences harmadrend tagja lett. Kezdetben, miután felvette a fátylat, valószínűleg testvére, Boleszláv ottani udvarában szállt meg Sandomierzben, a ferences kolostor közelében. Nem sokkal később, 1245-ben Boleszláv herceg kolostort alapított a Sandomierz közelében található Zawichościében, klarisszákat hozva ide Prágából, és Salomét is ott helyezte el. Még abban az évben, április 18-án megalapította a sandomierzi Szent Ferenc Kórházat, a hozzá tartozó birtokokkal és adományokkal együtt, amelyek adományozását IV. Sándor pápa 1245. augusztus 2-i bullájában megerősítette. Az alapítási privilégiumot Boleszláv 1257. március 2-án Korczynban erősítette meg.

Az ellenséges mongol portyázások potenciális veszélye miatt a kolostort Boleszláv hamarosan (valószínűleg 1259-ben) biztonságosabb helyre – a Krakkó közelében található Skałába, más néven Kamieniem Panny Maryi, azaz Szűz Mária köve – költöztette. Ezt egy megfelelő alapító okirat 1259. május 3-i kiadásával biztosította, amelyet IV. Sándor pápa 1260. augusztus 6-i bullájában megerősített. 1267. november 10-én Salome városi jogokat adományozott Skałának. 1268. augusztus 30-án, többek között Boleszláv és Paweł Przemanków krakkói püspök jelenlétében megírta végrendeletét, amelyben minden vagyonát (ingatlanokat és ingóságokat) az apátnőnek és a klarisszák teljes kolostorának adományozta, míg az értéktárgyakat (köztük a kereszteket, kelyheket, ruhákat és festményeket) névrokonának és rokonának, Salome OSC-nek, Konrád mazóviai herceg lányának adományozta, aki szintén skalai klarissza apáca volt. Nem sokkal később, november 17-én meghalt a skałai kolostorban (a november 3-i vagy 10-i dátumot is említenek). Holttestét ravatalra helyezték, amelyet nyolc napig a kolostor kórusában állítottak ki, majd először egy földbe ásott sírba temették el a kolostorban. 1269. május 22-én vagy június 21-én holttestét ünnepélyesen átszállították Skałából Krakkóba (többek között Szent Kinga részvételével), és a krakkói ferences templom padlója alatt, egy különleges kriptában helyezték el.

Boldoggá avatása 250px|bélyegkép|jobbra|Salome sírja a krakkói ferences templomban Kezdetben kultuszát a ferences templomban lévő sírjánál ápolták, ahová zarándoklatokat tettek, később pedig a közeli Szent András templomban is tisztelték, ahová a klarissza apácák 1318 körül költöztek. A közbenjárására kapott kegyelmekért hálából számos fogadalmi adományt helyeztek el a sírjánál, majd ezeket a kegyelmeket elkezdték leírni, azzal a szándékkal, hogy később szentté avatják. 1340-ben sírját felnyitották, és maradványait két koporsóba osztották. Az egyik, fakoporsóba a koponyát és a derékig érő csontokat helyezték, míg a medencét és a lábszárcsontokat egy második ólomkoporsóba helyezték, majd mindkettőt egyetlen sírboltba helyezték A 16. század második felében egy képmásával ellátott oltárt és egy baldachint építettek a sírbolt fölé. A ferences atyák és a klarisszák kezdeményezésére erőfeszítéseket tettek boldoggá avatási eljárásának megkezdésére, a közbenjárása révén elért csodák és kegyelmek eredményeként. 1630. március 6-án egy külön kijelölt bizottság részvételével újra megnyitották sírját azzal a szándékkal, hogy földi maradványait a templom egy másik helyére szállítsák. Mindkét koporsó maradványait egyesítették és egy új ólomkoporsóba helyezték, míg két darabot (egy kar és egy láb apró töredékeit) elkülönítettek a krakkói klarisszák kolostor számára. A koporsót ezután a helyi ács céh egy különleges kápolnájában helyezték el, amely a Bracka utcától nyíló keresztutca északi ágának sarkában található, és amelyet ettől kezdve Salome-kápolnaként ismertek. Ezt a kápolnát később restaurálták, és a képmását, amelyet Henryk Firlej gnieznói érsek adományozott, a Zborowski Alapítvány márványoltárába helyezték. Testvére, Szemérmes Bolesław földi maradványait is ebben a kápolnában helyezték el.

Piotr Gembicki krakkói püspök 1650. szeptember 6-i rendeletével egyházi bíróságot jelölt ki a boldoggá avatást előkészítő információs folyamat lefolytatására. 1650. december 9. és 1651. február 8. között a törvényszék 43 tanút hallgatott meg Krakkóban és Skałában, akik a közbenjárására kapott kultuszáról és kegyelmekről tettek tanúvallomást. 1651. április 12-én Piotr Gembicki püspök lezárta az információgyűjtési folyamatot, és az iratokat további eljárás céljából átadták a Szentszéknek. A dokumentációban talált kétértelműségek és pontatlanságok miatt azonban az eljárás nem zárult le sikeresen, és a kérelmet elutasították. 1660-ban II. János Kázmér király és felesége a püspökökkel együtt VII. Sándor pápát kérte fel a boldoggá avatási eljárás folytatására, aki ezután megbízta a Rítusok Kongregációját az eljárás folytatásával. 1660. december 13-án ez a kongregáció bízta meg Andrzej Trzebicki püspököt egy új tájékoztató eljárás lefolytatására szolgáló bíróság létrehozásával. Az újabb eljárás végeztével az iratokat 1665. december 15-én továbbították a Szentszéknek. 1673. május 6-án, a dokumentáció alapos elemzése után a Kongregáció az ügyet X. Kelemen pápához utalta döntésre, aki ugyanazon év május 17-én jóváhagyta Isten Szolgálója Salomea nővér kultuszát, így boldoggá nyilvánítva őt.. A boldoggá avatás utáni szertartásra Krakkóban került sor 1673. november 16-án, ereklyéivel a klarisszák Szent András templomából a ferences templomba tartó körmenettel, Mikołaj Oborski püspök, valamint számos pap és hívő részvételével. A ferences templom 1850-es tűzvésze után a kápolnát ismét felújították. Boldog Salome fekvő márványfiguráját, Stanisław Wójcik szobrászművész alkotását ekkor helyezték a kápolna oltárának mensája alá.

Emlékezete A krakkói ferences templomban, a kápolnán kívül, ahol földi maradványai nyugszanak, a főoltárral szemben lévő szentély padlóján egy nagy sárgaréz emléktábla található. Ez afölött a kripta felett található, ahol eredetileg 1269 és 1630 között nyugodott. A templomban található egy Stanisław Wyspiański által tervezett, őt ábrázoló ólomüveg ablak is. A krakkói Szent András templomban az egyik mellékoltár neki van szentelve.. Ezenkívül számos festmény és kép kapcsolódik az életéhez. A kolostor kórusában van egy oltár, amelyen néhány ereklyéje található. A kolostorban továbbá megtalálható többek között a darócruhája, rózsafüzére, kézzel írott végrendelete és egy 13. századi késő román stílusú, pergamenre írt graduáléja. Értékes emléke egy 12. századi mozaik, viaszra festett színes kövekkel, Szűz Mária képével. A káptalanterem sekrestyéjében 24 festmény található az életéből, amelyeket az apátnő, Ludwika Zamoyska OSC nővér adományozott 1690-ben. Számos imát és körülbelül 35 himnuszt komponáltak a tiszteletére. Különleges imaórák és egy litánia is készült. A kolostorban élő klarissza nővérek március 6-án (az ereklyék felvételének napján) és – a liturgikus naptár reformja után – november 19-én liturgikus megemlékezésen, külön tisztelettel adóznak neki. 200px|bélyegkép|A krakkói ferences templom üvegablaka Boldog Salome alakjával

A Krakkói járásban Grodziskóban található az úgynevezett Boldog Salome remetelak, egy négyzet alakú épület, benne egy kőágy és egy Boldog Salomea oltár, amelynél – a hagyomány szerint – imádkozott.