Bijela település Bosznia-Hercegovinában, a Brčkói Körzetben.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Brčkótól légvonalban 22, közúton 25 km-re délnyugatra, a Szávamenti-síkság délkeleti szélén és a Majevica-hegység északi lejtőin, a Tinja-folyó mentén, a Bijeli-patak torkolatánál, 120-500 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-1-3 Három részre oszlik, amelyeket ma önálló falvaknak tekintenek. Bijela Hrišćanskában ortodox keresztények, Bijela Latinskában katolikusok élnek, a harmadik rész pedig Bijela Varoš vagy Kalajdžiej. Ez volt a cincári Bijela, amelyet a bevándorolt cincárok alapítottak.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb730155Bosnyák516Horvát17291733Jugoszláv340Egyéb4118Összesen25391923

Története A Tinja völgyén az oszmán korban forgalmas kereskedelmi útvonal haladt át. Régen itt nem volt piac, de a Bitolából érkező cincárok kereskedelmi központtá, bazárrá tették. A boltosok kereskedelemmel és kézművességgel foglalkoztak ezen a területen. A letelepedés helyét aszerint választották ki, hogy csoportjaik egy része Zovikba, Porebricébe és Tramošnicába ment-e. A 17. században az itteni területen működő katolikus plébániákat Skakavának és Bijelának nevezték. A bijelai plébániát először 1623-ban említik. A Szent Liga háborúja (1683–1699) után nagyon kevés katolikus maradt Északkelet-Bosznia területén, mivel többségük a Száván túlra költözött. A bijelai plébánia 1690 körül eltűnt. A 18. század harmincas éveiben Északkelet-Boszniában egész Posavina régiót a Ravne plébániához csatolták, amelynek székhelye Štrepci volt. A Ravne név hamarosan eltűnt, és 1742-től Bijela és Štrepci (Zovik) plébániák jelentek meg ezen a területen. A plébánia népessége fokozatosan csökkent. 1834-ben a plébánia székhelyét Dubravára helyezték át.

A horvát többségű település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Bukvik Dolnji községhez tartozó településnek 121 háztartása, 651 római katolikus és 297 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 86. o. A horvátok Bijela Latinska, a szerbek pedig Bijela Kristianska településen éltek. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Bukvik községhez tartozó településen 223 háztartást, 957 római katolikus, 521 ortodox és 14 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 74. o. A horvátok Bijela Latinska, a szerbek pedig Bijela Kristianska és Bijela Kalajdžina településeken éltek. Bosznia-Hercegovina osztrák-magyar megszállása után új úthálózatot építettek ki. Emiatt a Bosanska Posavinán átvezető utak elkerülték Bijelát, ezért fokozatosan kereskedelmi állomássá vált, és teljesen elvesztette jelentőségét. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett.

Az itteni utak forgalma azonban nem omlott össze olyan gyorsan, mint a Zovik-Kalajdžijában és a Porebrice-Kalajdžijában található utaké, mivel Bijelában még mindig éltek cincár gyökerű családok, akik falusi életmódot folytattak. Volt néhány üzlet is, de azokat már nem a cincárok leszármazottai üzemeltették, mivel idővel vidékről szerbek érkeztek Bijelába, és részt vettek a hagyományosan a cincárok által végzett tevékenységekben.Komisija za očuvanje nacionalnih spomenika Cincarsko groblje u Bijeloj - Kalajdžijama, grobljanska cjelina - odluka o proglašenju nacionalnim spomenikom, 7. studenoga 2011. (hozzáférés: 2020. február 18.)

Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A szocialista Bosznia-Hercegovina idején Bijela Srpska (a korábbi Bijela Kristajanska) települést az egységes Bijelához csatolták.Promjene u sastavu i nazivima naselja za razdoblje 1948. - 1990. Az egyesített település a Bijelán áthaladó Brčko-Banovići vasútvonal megépítésével kelt életre.

Az 1992 első felében ezt a területet is elérte a háború, mely a társadalmi élet szinte teljes leállásához vezetett, mivel minden erőt a védelmére összpontosítottak. A háború idején elpusztult az 1927-ben épített plébániatemplom. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Boszniai Szerb Köztársaság és a Bosznia-hercegovinai Föderáció között. Ennek során a település Brčko község részeként a Brčkói Körzethez került, mely különleges státuszt élvez a Szerb Köztársaság és a Föderáció között, így nagy fokú autonómiával rendelkezik.

Oktatás „Mirko Filipović” Általános Iskola

Sport NK Posavina 108 Bijela

Nevezetességei Gradaščevića kula - A Gradaščević-torony egy lakó- és erődítményépület az oszmán korból. A tornyot a 18. század végén vagy a 19. század elején Gradaščević Oszmán pasa építtette. A Gradaščevićek eredete nem teljesen tisztázott, de feltételezhető, hogy Magyarországról származnak, és nem középkori boszniai feudális urak közük valók, mivel a Boszniával kapcsolatos középkori forrásokban sehol sem említik őket. 1730-tól a Gradačaci kapitányság megalakulása óta minden itteni kapitány a Gradaščević családból származott. Huszein kapitány (Bosznia Sárkánya) és testvére, Oszmán pasa közötti végső szakítás 1831-ben pontosan itt, Bijelában történt. Oszmán pasa a reformok, Huszein pedig a reformellenes mozgalom mellett állt ki. A torony később a szarajevói bégek családjainak, a Fadilpašić és Džinić családok tulajdonába került. Mevhiba Džinić és családja a bijelai toronyban élt 1948. június 10-ig, amikor államosították. 1949. március 3-án az új használók gondatlansága miatt tűz ütött ki a kéményben, amely teljesen leégett. A tornyot az 1992-1995-ös háború előtt elhagyták, és a háború alatt sem használták, így nem szenvedett háborús károkat. A torony a fő lakó- és erődítményépületből - toronyból, nyári konyhából, 2 kútból és az udvart körülvevő falakból áll. A torony magassága az alsó ereszig kb. 17,50 m, a tető tetejéig pedig kb. 23,00 m. A falak kőből készültek, 70 cm vastagok, míg a földszinti falak vastagsága 152 cm. A tágas udvart fal veszi körül. A fal déli részén található a bejárati kapu, egyben ez a fal egyetlen nyílása. Az Úr Mennybemenetele tiszteletére szentelt ortodox temploma. A templom mérete 15x8 méter. A templom építése 1934-ben kezdődött. A munkálatok 1935-ben fejeződtek be, és a templomot ugyanazon év október 14-én szentelte fel Nektarije Krulj zvornik-tuzlai püspök. A második világháborúban a templomot megmentették a pusztulástól. A boszniai háborúban (1992-1995) a harangtornyot aláaknázták és megsemmisítették, valamint a tető nagy része is megsemmisült. A háború után a templomot 2004 és 2006 között felújították. A restaurálás után a templomot 2009-ben, nagypénteken (március 6-án) szentelték fel. A tölgyfa ikonosztáz ismeretlen művész alkotása, melyet 2009-ben a bijeljinai Nenad Drinić restaurált aprólékos munkával. A Remete Szent Antal római katolikus templomot 1979-ben építették V. Dobrović tervei szerint. Az oltár, az ambó és a tabernákulum Z. Grgić tervei szerint készült. A harangtornyot csak 2003-ban építették hozzá.

Jegyzetek

Fordítás

További információk A Brčkói Körzet hivatalos oldala

Kategória:Brčkói Körzet települései