A Manchester grófjai és hercegei a Montagu család egyik mellékágából származtak. A vagyont és a politikai befolyást az elődök, Edward Montagu főbíró és Edward Montagu of Boughton alapozták meg, amelyet a grófi ág a tovább gyarapított. A korai grófok jelentős államférfiak voltak: a polgárháború idején időben álltak át Orániai Vilmos oldalára, így a család a dicsőséges forradalom után is megőrizte rangját és befolyását.
A hercegi cím 1719-es alapítását követően a Montaguak egy ideig még fontos szereplői voltak az udvarnak és a kormányzatnak, ám birtokaik a leggazdagabb főúri házakhoz képest közepes nagyságúak voltak. A közepétől a nagy költekezés és a szerényebb jövedelem feszültsége egyre súlyosabbá vált. A nyolcadik hercegtől kezdve az amerikai örökösnőkkel kötött házasságok sem tudták megmenteni a családot az elszegényedéstől, sőt a kilencedik és tizenkettedik herceg botrányai már bűnügyi lapokba illőek voltak. A a kastélyokat és birtokokat sorra eladták, a hercegi cím mögött vagyon nem maradt. A jelenlegi herceg után örökösödési viták várhatók, a bigámia idején született utód miatt. A Montagu–Manchasterek egykori hatalmának és gazdagságának a fennmaradt cím az utolsó mementója.
Manchaster grófja (1626)
Henry Montagu, Kimbolton 1. Montagu bárója (1620), Mandeville vikomtja (1626), Manchester 1. grófja (1626) 130px|bélyegkép|Manchaster 1. grófja 260px|bélyegkép|A Kimbolton kastély 1879-ben. Az illusztrációk színei, kontrasztja és megjelenése valószínűleg nem felelnek meg a valóságnak. A képek szkennelt, színezetét a gépi feldolgozás során javították” Henry Montagu (1563 körül – 1642. november 7.) a Montagu család Boughton House-i ágából származott. Edward Montagu of Boughton és Elizabeth Harington fia. Nagyapja, Edward Montagu – a Montagu-k felemelkedésének vagyoni és társadalmi megalapozója – a Királyi TáblaA King’s Bench (magyarul: a Királyi Tábla) a középkori és kora újkori Anglia egyik főbírósága volt. Feladata eredetileg az volt, hogy az uralkodó személyesen ítélkezzen benne, ezért a bíróság mindig „a király mellett” ült össze. Később önálló bírósággá vált, de megőrizte azt a jellegét, hogy főként a királyi érdekeket érintő, valamint büntetőügyeket tárgyalt. Rangban magasabbnak számított a Common Pleas-nál, mert a közrend és a király nevében hozott ítéleteket. főbírája, VIII. Henrik végrendeletének egyik végrehajtója és VI. Eduárd gyámja volt.
Henry Montagu a cambridge-i Christ’s College-ban tanult, majd a Middle Temple képzését végezte el, ügyvédként felvették a jogászi karba. Politikai pályáját parlamenti képviselőként kezdte Higham Ferrers, majd London képviselőjeként. 1603-ban London főbírájává (Recorder of London) választották. 1607-ben királyi főügyvéd (King’s Counsel), 1611-ben királyi főügyvédA királyi főügyvéd () a serjeant-at-law testület tagjai közül kiválasztott, a király személyes jogi képviselője volt. Ez a cím rangban magasabb volt a „közönséges” serjeantoknál: a King’s Serjeant az uralkodó érdekeit képviselte a bíróságokon, gyakran ő kapta a legfontosabb ügyeket, és elsőbbséget élvezett a perbeszédek során. A tisztség egyfajta lépcsőfoknak számított a bírói kinevezés felé. lett, majd 1616-ban a Királyi Tábla főbírája. Ebben a minőségében mondta ki Walter Raleigh halálos ítéletét. 1620-ban megszerezte a Lord High Treasurer tisztséget – „drágán vett fát vett Newmarketben”1620. december 3-án I. Jakab király Newmarketben nevezte ki Henry Montagu-t Lord High Treasurer-ré, és átadta neki a tisztség jelvényét, a fehér botot („white staff“). Mivel Montagu fizetett a hivatal megszerzéséért, kortársai gúnyosan azt mondták: „wood was very dear at Newmarket“, azaz „drágán vett fát vett Newmarketben”. – gúnyolták kortársai. A hivatalvásárlás mögött egyértelműen a társadalmi felemelkedés és a főrendiség megszerzése állt. Ez utóbbi sikerült is, még abban az évben két önálló főnemesi címet kapott: Mandeville vikomtja és Kimbolton Montagu bárójává emelték Öt évvel később, 1626-ban Manchester grófjává nevezték ki, 1628-tól a lordpecsétőri tisztségét töltötte be, és 1630-ban, valamint 1642-ben a Lordok Háza elnöke volt.
Gazdagodása és felemelkedése szorosan kapcsolódott a tisztségek jövedelmeihez és a királyi kegyhez. Az udvari hivatalokhoz jelentős mellékjövedelmek társultak, és Montagu ezeket ügyesen hasznosította. 1613-ban megvásárolta a Kimbolton kastélyt Huntingdonshire-ben. A a Mandeville Essex grófok birtokai részben Kimbolton környékén feküdtek. Amikor Montagu megvette a Kimbolton-birtokot, a király a régi Mandeville névhez nyúlt vissza, hogy a címet történelmi súllyal ruházza fel. A kastély és a hozzá tartozó földbirtok nemcsak biztos jövedelmet nyújtott, hanem szimbolikusan is beillesztette a Montagu családot a régi főnemesi házak közé. A Mandeville vikomt cím és a Kimboltonban birtokolt kastély összekapcsolása látványosan jelezte, hogy egy jogászdinasztia immár vidéki arisztokrataként szilárdítja meg hatalmát.
Montagu további birtokokat is szerzett. 1631-ben királyi adomány révén Naybridge Park lett az övé, ez később beolvadt a kimboltoni birtokba. De volt birtoka Totteridge-ben és városi háza Londonban, az Aldersgate Streeten. Anyagi erejét mutatja, hogy 1639-ben támogatta a királyi szolgálatot. Bár vagyona jelentős volt, a korabeli főnemesi mércével mérve nem tartozott a leggazdagabbak közé, hiszen hivatalvásárlásai és reprezentációs kiadásai nagy terhet róttak rá. Mindazonáltal a Kimbolton Castle megszerzése és a Manchester grófja cím elnyerése maradandó alapot teremtett a család felemelkedésének.
Edward Montagu, Manchester 2. grófja KG PC 130px|bélyegkép|Edward Montagu, Manchester 2. grófja portréja, Peter Lely festménye 1680 előttről Edward Montagu (1602 – 1671. május 5.) a cambridge-i Sidney Sussex College-ben tanult, majd Huntingdonshire képviselőjeként ült a parlamentben 1623–1626 között. 1623-ban elkísérte Károly walesi herceget Spanyolországba a sikertelen „Spanyol frigyterv” küldetésben – a terv volt, hogy Károly feleségül veszi Mária Anna infánsnőt, III. Fülöp spanyol király lányát.A „Spanyol frigyterv” (Spanich Match) szerint Károly walesi herceg feleségül veszi Mária Anna infánsnőt, III. Fülöp spanyol király lányát. Ez egy dinasztikus házasság lett volna, amely Anglia és Spanyolország közötti szövetséget célozott. 1623-ban Károly titokban, George Villiers, Buckingham 1. hercege kíséretében Spanyolországba utazott, hogy személyesen kérje meg az infánsnő kezét. Az út azonban kudarcba fulladt. A spanyol udvar vallási és politikai feltételei elfogadhatatlanok voltak az angol félnek. Az eset után Angliában nőtt a spanyolellenes hangulat, és végül Károly 1625-ben Henrietta Mária francia királylányt vette feleségül. koronázásakor a Bath-rendA Bath Legtiszteletreméltóbb Rendje brit lovagrend, amelyet I. György brit király alapított 1725. május 18-án. A rend kitüntetettjei általában magas rangú katonai tisztek vagy magas beosztású polgári tisztviselők, a kitüntetést az uralkodó a brit kormány ajánlására ítéli oda. A név egy középkori ceremóniából származik, amelyben a lovaggá avatásra készülő jelölteket egy rituális fürdővel tisztították meg, ami a megtisztulás szimbóluma volt. Bár nem minden lovagot avattak ilyen ceremóniával, azokat, akiket így avattak, „megmerítkezett lovagokként” (knights of the Bath) ismerték. lovagjává avatták. Ugyanebben az évben apját Manchester grófjává emelte az uralkodó, így fia, Edward Buckingham hercegének támogatásával a Lordok Házába hívták apja mellékcímén, Kimbolton bárójaként. A megszólítása Mandeville vikomt volt, apja grófi címéhez tartozó udvariassági cím.
Második felesége révén szoros kapcsolatba került a puritán Rich családdal, egyik lánya, Anne Montagu (~1620 – 1689) Robert Rich, Warwick 5. grófja felesége lett. Edward felesége, Anne Rich, Robert Rich, Warwick 2. grófjának lánya volt, akinek befolyása Manchester grófját a királlyal szembenálló parlament felé húzta. Az 1640-es évek elején a felsőházban a népszerű párt egyik vezető alakja. Montagu-t 1642-ben a hazaárulással vádolt öt alsóházi ellenzéki vezetővel együtt említette, így a király őt is az árulással gyanúsítottak közé sorolta. 1642. január 4-én katonák élén bevonult a parlamentbe, hogy személyesen letartóztassa az „ötöket” és Montagu-t is. A képviselők azonban időben értesültek a király szándékáról, és elmenekültek. A kudarc óriási botránnyá kerekedett, a király fegyverrel tört be az alsóházba, megszegve a parlament sérthetetlenségét. Ez végleg eljátszotta a bizalmat közte és a parlament között, és közvetlenül hozzájárult az angol polgárháború kitöréséhez.
Apja halálával 1642 novemberében örökölte a grófi címet és a családi birtokokat, köztük Kimbolton kastélyt. A polgárháború kitörésekor Essex grófja seregében szolgált, majd 1643-ban az kelet-angliai hadsereg nevezték ki, ahol Oliver Cromwell lett a helyettese. 1644-ben a marston moori csatábanA marston moor-i csata 1644. július 2-án zajlott York (Anglia) mellett, az angol polgárháború idején. Az egyik oldalon a királypártiakat Rupert herceg és Newcastle hercege vezette, a másikon a parlamentpárti és skót szövetséges erőket Manchester grófja, Fairfax és Leslie skót főparancsnok irányította, Cromwell lovasságával. A csata a parlamentpárti–skót hadak döntő győzelmével végződött, ami Észak-Anglia elvesztését jelentette a király számára, ez fordulópont volt a háborúban. főparancsnokként aratott győzelmet, de később tétovázása és a háború folytatásával szembeni ellenérzései miatt összeütközésbe került Cromwellel. 1645-ben, a „Self-denying Ordinance“ – ez megtiltotta, hogy a parlamenti képviselők katonai parancsnoki tisztséget töltsenek be – nyomán lemondott katonai tisztségeiről.
Ellenezte perbe fogását és kivégzését, ezért a köztársaság kikiáltása után visszavonult a közélettől. A restauráció előkészítésében azonban aktívan részt vett, 1660-ban ismét a Lordok Házának elnöke lett, majd II. Károly visszatérése után számos tisztséggel és kitüntetéssel halmozták el: 1661-ben a Térdszalagrend lovagja, 1667-ben a Royal Society tagja lett. A király koronázásánál ő vitte a koronázási kardot, és Lord ChamberlainkéntA Lord Chamberlain a brit királyi udvar egyik legmagasabb rangú tisztviselője volt, fontos szerepe volt az udvar irányításában és az uralkodó körüli ceremoniális ügyekben. Felügyelte az udvari protokoll betartását és a ceremóniákat, irányította az uralkodó háztartását. Felügyelte a királyi színházakat és ő volt a királyi pecsét őrzője. szolgált 1660–1671 között.
Robert Montagu, Manchester 3. grófja