A hindusztáni nyelv egy indoárja nyelv, amelyet Észak-Indiában és Pakisztánban beszélnek, és a régió közös nyelve. A dekkáni nyelvet beszélő közösség is használja a Dekkán-fennsíkon. A hindusztáni egy többközpontú nyelv, amelynek két szabványosított változata van: a hindi (szanszkrit változat, dévanágari írással) és az urdu (perzsa és arab hatásokkal, perzsa-arab írással), amelyek India, illetve Pakisztán hivatalos nyelvei.Yoon: Primary Language Impact on Second Language and Literacy Learning (angol nyelven). Lexington Books, 198. o. (2023. január 15.) „A nyelvek közötti kapcsolatok tekintetében az urdu nyelv arab-perzsa helyesírásának és szanszkrit nyelvi gyökereinek kombinációja érdekes elméleti és gyakorlati összehasonlítási lehetőségeket kínál." Ezért hindi-urdu nyelvnek is nevezik.Mohandász Karamcsand Gandhi: An Autobiography or The Story of My Experiments with Truth: A Critical Edition (angolul, 2018).
"Nem tudtam megfelelő hindi vagy urdu szavakat találni. Ez volt az első alkalom, hogy érvelő beszédet tartottam egy olyan közönség előtt, amely főként észak-indiai muszlimokból állt. Beszéltem már urdu nyelven a Kalkuttai muszlim liga előtt, de az csak néhány percig tartott, és a beszéd célja csupán az volt, hogy érzelmileg hatást gyakoroljon a közönségre. Itt viszont kritikus, ha nem is ellenséges közönséggel álltam szemben, akiknek meg kellett magyaráznom a nézőpontomat, de félénkségemet félretoltam. Nem azért voltam ott, hogy a delhi muszlimok hibátlan, kifinomult urdu nyelvén tartsak beszédet, hanem hogy a gyülekezet előtt olyan törött hindi nyelven mutassam be a nézeteimet, amennyire csak tudtam. És ebben sikerrel jártam. Ez a találkozó közvetlen bizonyítékot szolgáltatott számomra arra, hogy csak a hindi-urdu válhat India közös nyelvévé." A nyelv köznyelvi változatai e két standard között helyezkednek el.Manisza Baszu (2017). The Rhetoric of Hindutva. "Az urdu, hasonlóan a hindihez, a hindusztáni nyelv egy változata volt, amely a dehlavi dialektusból származott, és a 18. században, a késő mogul uralom alatt jelent meg."Jan Gube. Education, Ethnicity and Equity in the Multilingual Asian Context (eredetileg angol nyelven). Springer Publishing (2019. október 13.). "India és Pakisztán nemzeti nyelve, a „standard urdu” és a „standard hindi” kölcsönösen érthetőek egymással, mivel mindkét nyelv ugyanazon indiai nyelvcsaládhoz tartozik, fonológiájukban és nyelvtanukban szinte megkülönböztethetetlenek (Lust et al. 2000)." A modern időkben megjelent egy harmadik hindusztáni nyelvváltozat is, amely jelentős angol hatásokkal rendelkezik, és amelyet néha hinglishnek vagy urdishnek neveznek.
Mahatma Gandhi támogatta a hindusztáni nyelv „egyesítő nyelvként” vagy „fúziós nyelvként” való felfogását, amely képes lehet átlépni a közösségi és vallási megosztottságot a szubkontinensen, mivel nem társították sem a hindu, sem a muszlim közösséghez, mint ahogyan az a hindi és az urdu esetében történt, és emellett egyszerűbb nyelvnek tartották, amelyet az emberek könnyebben megtanulhatnak. A hindi és az urdu közötti átalakulás (vagy fordítva) általában a két írásrendszer közötti egyszerű átírás révén valósul meg. A fordítás viszont általában csak vallási és irodalmi szövegek esetében szükséges.
A tudósok a nyelv első írott költészetét, az óhindi nyelvet, a 12. és 13. század körüli Delhi Szultánság korszakára vezetik vissza. A Delhi Szultanátus időszakában, amely állam területe a mai India, Kelet-Pakisztán, Dél-Nepál és Banglades nagy részét magában foglalta, és amely a hindu és a muszlim kultúrák találkozását eredményezte, az óhindi szanszkrit és prákrit nyelvek alapja perzsa jövevényszavakkal gazdagodott, így alakult ki a hindusztáni nyelv jelenlegi formája. A hindusztáni nyelv az indiai nemzeti egység kifejeződésévé vált az indiai függetlenségi mozgalom idején, és továbbra is észak-india lakosságának közös nyelve, ami tükröződik a bollywoodi filmek és dalok hindusztáni szókincsében is.
A nyelv alapszókincse a prákrit és a klasszikus szanszkrit nyelvből származik (mindkettő a védikus szanszkritból alakult ki), jelentős mértékben tartalmaz perzsa és arab (perzsa közvetítéssel) jövevényszavakat. A hindusztáni nyelv rögzítésére gyakran használják a dévanágari írást vagy az arab eredetű urdu írást, míg a modern időkben egyre inkább a latin betűs átírást használják semleges írásformaként.
Az Ethnologue szerint 2025-ben a hindi és az urdu együttesen az angol és a mandarin után a harmadik leggyakrabban beszélt nyelv a világon, összesen 855 millió anyanyelvi és másodnyelvű beszélővel,Not considering whether speakers may be bilingual in Hindi and Urdu. bár ez a szám magában foglalja azokat a milliókat is, akik az indiai népszámlálás során „hindi” nyelvként jelölték meg a nyelvüket, de a hindusztáni mellett számos más hindi nyelvet is beszélnek. A hindi-urdu nyelvet beszélők teljes száma 1995-ben meghaladta a 300 milliót, így a hindusztáni a világ harmadik vagy negyedik leggyakrabban beszélt nyelve.
Történelem
A mai hindusztáni nyelv korai formái a 7–13. században alakultak ki a mai Észak-India közép-indoárja apabhraṃśa nyelvjárásaiból. A hindusztáni nyelv a Gangesz-Jamuna Doab (Delhi, Meerut és Saharanpur) környékén alakult ki, az indiai szubkontinensen a muszlim időszakban bekövetkezett nyelvi sokszínűség növekedésének eredményeként.Students' Britannica India. Encyclopaedia Britannica. 2000. 299 oldal. "A hindusztáni nyelv a középkorban Delhi, Meerut és Saharanpur környékén alakult ki közös nyelvként, a khariboli (a Shauraseni prákrit nyelvből ebben a régióban kialakult nyelvjárás) beszélői és az észak-Indiába vándorolt perzsa, török és különböző arab nyelvváltozatok beszélői közötti interakció eredményeként. Kezdetben különböző neveken ismerték, például rekhta (kevert), urdu (a tábor nyelve) és hindvi vagy hindusztáni (Hindusztán nyelve). A khariboli nyelvből származik az alapszókincs és a nyelvtan, a perzsa és az arab nyelvből is sok szót átvett."Kathleen Kuiper, ed. (2011). The Culture of India. Rosen Publishing. 80 oldal. "A hindusztáni nyelv a 13. században kezdett kialakulni az indiai Delhi és Meerut városokban és azok környékén, válaszul a muszlim hegemónia következtében növekvő nyelvi sokszínűségre." Amir Huszrau, aki a 13. században élt az észak-indiai Delhi Szultánság idején, írásaiban ezeket a nyelvformákat (amelyek a korszak közvetítőnyelve voltak) használta, és hindavi-nak (perzsa nyelvről lefordítva: hinduk vagy indiaiak) nevezte őket.Keith Brown; Sarah Ogilvie (2008), Concise Encyclopedia of Languages of the World. "Az apabhramsha úgy tűnik, átmeneti állapotban volt a középső indoárja és az új indoárja szakasz között. A hindusztáni nyelv egyes elemei már ekkor megjelennek. Jellegzetes formája Huszrau Amir (1253–1325) írásaiban jelenik meg, aki hindwi néven emlegette." A század végére Alauddin Kaldzsi katonai hőstettei révén a nyelv elterjedt a Dekánon is, ami a déli dialektus, a dekkáni nyelv kialakulásához vezetett, amelyet a Dekán muszlim uralkodói népszerűsítettek.Prakāśaṃ, Vennelakaṇṭi (2008). Encyclopaedia of the Linguistic Sciences: Issues and Theories. 186 oldal. "A Dekánon a hindusztáni nyelv önállóan fejlődött és virágzott. Itt dakkhni néven emlegették. A dél-Indiában kialakult számos független királyság, például Bahmani, Ādil Shahi és Qutb Shahi királyai pártfogolták a nyelv használatát, hivatalos nyelvvé emelték."Mustafa, K.S (2008). "Dakkhni". Prakāśaṃ, Vennelakaṇṭi (ed.), Encyclopaedia of the Linguistic Sciences: Issues and Theories, Allied Publishers. 185–186 oldal. A Delhi Szultánság, amely állam a szubkontinens nagy részét uralta több török és afgán dinasztia uralma alatt, elődállamai a Gúrida-dinasztia és a Gaznavida birodalom volt, 1526-ban a Mogul Birodalom követte.Azar Gat, Alexander_Yakobson (2013). Nations: The Long History and Deep Roots of Political Ethnicity and Nationalism. Cambridge egyetem, 126 oldal.
A hindusztáni nyelv ősei hindui, hindavi, vagy zabān-e Hind („India nyelve”), zabān-e hindustan vagy hindustan ki boli („Hindusztán nyelve”), Rekhta és Hindi néven voltak ismertek.Lydia Mihelič Pulsipher; Alex Pulsipher; Holly M. Hapke (2005). World Regional Geography: Global Patterns, Local Lives, Macmillan. "A brit gyarmatosítás idején a hindusztáni volt egész észak-india és a mai Pakisztán területének közös nyelve." Regionális nyelvjárásai Dél-Indiában Zabān-e Dakhani, Gudzsarátban Zabān-e Gujari („gudzsári nyelv”), Delhiben pedig Zabān-e Dehlavi vagy urdu néven váltak ismertté. Ez egy indoárja nyelv, amelynek alapja a Gangesz-Jamuna Doab (Delhi, Meerut és Saharanpur) nyugati hindi nyelvjárása, az úgynevezett khariboli, amelynek mai formája az óhindi nyelvcsaládba tartozik.Concise Encyclopedia of Languages of the World. Elsevier. 2010. p. 497.Williams, Tyler; Malhotra, Anshu; Hawley, John S. (3 January 2018). Text and Tradition in Early Modern North India. Oxford University Press.
Bár a mogulok timurida (gurkānī) török-mongol származásúak voltak,Zahir ud-Din Mohammad (2002). The Baburnama: Memoirs of Babur, Prince and Emperor. Modern Library Classics. "A gurkānī a mongol nyelvű „kürügän” („vő”) szó perzsa formája, amely címet a dinasztia alapítója kapta, miután feleségül vette Dzsingisz kán családjának egyik tagját." átvették a perzsa kultúrát, és a perzsa nyelv Bábúr sah után fokozatosan a Mogul Birodalom államnyelvévé vált.B.F. Manz, "Tīmūr Lang", in Encyclopaedia of Islam, Online, 2006.Encyclopædia Britannica: Timurid-Dynasty, online, 2007.Timurids. The Columbia Encyclopedia, New York City: Columbia egyetem.Encyclopædia Britannica: Consolidation & expansion of the Indo-Timurids (2007). A mogulok támogatásának köszönhetően a perzsa nyelv megerősödött az indiai szubkontinensen a közép-ázsiai török uralkodók által. A perzsa nyelvet már a Delhi Szultánság is támogatta, ez megteremtette az alapot a perzsa nyelv bevezetéséhez és használatához a szubkontinensen.Clinton_Bennett, Ramsey, Charles M. (2012). South Asian Sufis: Devotion, Deviation, and Destiny. A&C Black 18 oldal.Laet, Sigfried J. de Laet (1994). History of Humanity: From the seventh to the sixteenth century. UNESCO. 734 oldal.
A hindusztáni nyelv a Delhi Szultánság (1206–1526) és a Mogul Birodalom (1526–1858) idején kezdett kialakulni, mint perzsa hatásokkal átszőtt népnyelv Dél-Ázsiában. Megőrizte a Gangesz-Jamuna Doab helyi indiai nyelvének, a kharibolinak a nyelvtani szerkezetét, valamint a szanszkrit és a prákrit nyelv alapszókincsét. Azonban, mint kialakulóban lévő közös nyelvjárás, nagy számban vett át perzsa, arab és török jövevényszavakat, és a Mogul Birodalom terjeszkedésével közvetítőnyelvként terjedt el Észak-India nagy részén; ez a hindusztáni nyelv a hindu és muszlim kultúrák érintkezésének eredménye volt, amelyből kialakult a Ganga-Jamuni tehzeeb nyelv, amelyet Rekhta-nak, vagyis „kevertnek” is neveztek, ami arra utal, hogy az óhindi szanszkrit és prakrit szókincse perzsa jövevényszavakkal keveredett. Perzsa-arab, dévanágari, és esetenként kaithi vagy gurmukhi írással írták,Sheldon_Pollock (2003). Literary Cultures in History: Reconstructions from South Asia. Kaliforniai egyetem, 912 oldal. és az elkövetkező négy évszázadban Észak-India elsődleges nyelve maradt, bár szókincse a helyi nyelvektől függően jelentősen eltérő volt. A perzsa mellett irodalmi nyelvé vált a muszlim uralkodók udvaraiban, és különböző más körökben is használták, például a szúfi, a nirgun sant, a krishna bhakta körökben és a radzsput hindu udvarokban. Fejlődésének fő központjai a delhi, lucknowi, agrai és lahorei mogul udvar, valamint az amberi és Dzsajpuri radzsput udvar volt."Rekhta: Poetry in Mixed Language, The Emergence of Khari Boli Literature in North India" (pdf). Columbia egyetem.