A Sorry című dal az amerikai énekesnő, Madonna 2006. február 6-án megjelent második kimásolt kislemeze tizedik, Confessions on a Dance Floor című 2005-ben megjelent stúdióalbumáról. A dalt Madonna és Stuart Price írta. A dal a megjelenés napján került kiadásra az Egyesült Államok népszerű felnőtt kortárs rádiói számára a Warner Bros. által. A dal később felkerült Madonna válogatásalbumára, a Celebration-re is 2009-ben. Az albumhoz fejlesztett első számok egyike, egy dance-pop és diszkó dal, amely dalszövegeiben a személyes felhatalmazásról és az önellátásról szól. A kislemez kiadásához olyan remixereket kértek fel, mint a Pet Shop Boys, a Green Velvet és Paul Oakenfold, hogy remixeket készítsenek a dalhoz.
Megjelenésekor a "Sorry" pozitív kritikákat kapott a zenekritikusoktól, akik "fülbemászónak" és a Confessions on a Dance Floor album egyik legerősebb számának tartották. Néhány kritikus a dal diszkó ihlette ütemeire is kitért, miközben Madonna régebbi táncdalaihoz hasonlította azt. A dal kereskedelmi sikert aratott, vezette a slágerlistákat Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban, Magyarországon, Romániában és az Egyesült Királyságban, ahol Madonna tizenkettedik listavezető kislemeze lett. Az Egyesült Államokban azonban a dal a rádiós aluljátszottság miatt csak az 58. helyet érte el a Billboard Hot 100 listán, ennek ellenére a tánclisták csúcsára jutott.
A dalhoz tartozó videóklipet Jamie King rendezte, és 2006 januárjában forgatták, amely a "Hung Up" videóklipjének folytatása volt. A videóban Madonna és táncosai egy furgonban barangolnak a városban, görkorcsolyával a lábukon táncolnak, az énekesnő pedig egy ketrecben lévő férfiakkal verekszik. A dalt a 2006-os Confessions turnéján adta elő, hasonlóan, mint a videóban látható. A turnéhoz egy további videó is készült a szám remixének háttereként, amely politikai vezetőket, valamint háborús és pusztításos jeleneteket ábrázolt.
Előzmények és megjelenés
2004-ben Madonna kilencedik stúdióalbuma, az American Life (2003) megjelenése után két különböző musicalen kezdett dolgozni: az egyik kezdetben a Hello Suckers címet viselte, a másik pedig Luc Bessonnal készült, aki korábban Madonna Love Profusion című kislemezének videóklipjét is rendezte, amelyben Madonnát halálos ágyán fekvő, életére visszatekintő nőként ábrázolta. Madonna Patrick Leonarddal, Mirwais Ahmadzaïval és Stuart Price-szel működött együtt új dalok írásában, és azt kérte Price-tól, hogy írjon olyan dalokat, and told Price to pen material that sounded like "ABBA on drugs". amelyek úgy hangzanak, mint az ABBA dalok". Madonna azonban elégedetlen volt Besson forgatókönyvével, és elvetette azt. Amikor lemezkiadója felkérte következő albuma megírására, az énekesnő úgy döntött, hogy egy diszkó stílusú lemezt készít, a musicaleken végzett munkájuk hatására.
A "Sorry” volt az egyik első szám, amelyet a Confessions on a Dance Floor albumra írtak, a Hung Up és a "Future Lovers” vezető kislemezek mellett. Ennek a dalnak a befejezése volt a leghosszabb, mert Madonna "túl melodramatikusnak gondolta, és soha nem tudta eldönteni, mikor a helyes”. A dalokat egy remixelt perspektívát szem előtt tartva fejlesztették ki. Madonna így nyilatkozott: "Amikor lemezeket készítek, gyakran jobban szeretem a remixeket, mint az eredetieket. [...] Szóval azt gondoltam, a fenébe is. Ebből a perspektívából fogok kiindulni.” Az albumot a „Misshapes” nevű táncbulin promotálta, amelyet Luke & Leroy éjszakai klubjában tartottak Greenwich Village-ben, ahová Junior Sanchezt meghívta, hogy foglalja el a DJ pultot, ahol a „Hung Up”-ot a „Sorry”-val keverte.
A "Sorry” című dalt a Warner Bros. Records 2006. február 6-án küldte el az Egyesült Államok népszerű felnőtt kortárs rádióállomásainak, a Confessions on a Dance Floor második kislemezeként. Másnap digitálisan is kiadták a régióban, valamint az Egyesült Királyságban egy EP-ként számos remixszel. A dal végül február 20-án jelent meg fizikai formátumban az Egyesült Királyságban, míg az Egyesült Államokban nyolc nappal később. A kislemez borítóját Marcin Kokowski készítette, egy rajongó, aki lefényképezte az énekesnőt a 2005-ös G-A-Y-beli koncertjén. A képet több más fotós 80 képe közül választotta ki. Madonna később, 2009-ben a Rolling Stone-nak adott interjújában a "Sorry”-t az egyik "legvisszafogottabb dalának” nevezte. A dal később felkerült a Celebration (2009) című válogatásalbumára.
A dal összetétel és remixek
A "Sorry” című dalt Madonna és Price írta és producerek is ők voltak. Zeneileg a szám ötvözi a dance-pop, és a Diszkó zenei stílusokat. A dal normál ütemben játszódik, mérsékelten gyors, percenként 132 BPM/ütemmel rendelkező dance groove tempóval. A c-moll hangnemben komponált dal hangterjedelme F3-tól G4-ig terjed. A bevezetőben az E♭–Cm–A♭–B♭ akkordmenetet követi. A hangterjedelem ezután Fm–Gm-Cm-re változik a refrénben, míg a köztes versekben A♭–Cm–A♭–Fm-ben folytatódik, végül az „I’ve heard it all before” ismétlődő soraival zárul. A "Sorry” nyugodt, balladai stílusú vonósokkal indul, Madonna több nyelven is bocsánatot kér, de „hamarosan a dübörgő dobok és a 80-as évek ihlette szintetizátorok felpörgetik a hangot”, ahogy Bianca Gracie a Billboardtól megjegyezte. A dal 2:44-es perce körül egy "repegő hang, mint amikor egy baseball-labda eltalálja az ütőt” hallatszik, amelyet számos Price-produkcióban használtak, többek között Gwen Stefani 2004-es „What You Waiting For?” című kislemezének remixében is. A Virgin Media weboldalának egyik munkatársa szerint a dal zenei világa a "pumpáló, szűrt szintetizátorok és diszkóütemek fertőző kombinációját” foglalja magában. Néhány kritikus azt is megjegyezte, hogy a dal basszusgitárja hasonlít a The Jackson 5 1980-as „Can You Feel It” című dalára.
A dal szövegét tekintve a személyes felhatalmazásról és az önellátásról szól. Ez Madonna, mint művész fókuszának eltolódását jelzi a korábbi, a felsőbbrendűségről szóló dalaihoz képest, mint például az Everybody (1982), a Vogue (1990) és a Music (2000), amelyek maga a zene témája köré épültek, ahogy azt Alan Light a Rolling Stone-tól megjegyezte. Fred Sahai (Billboard) szerint a dalszöveg nem "kér bocsánatot, hanem inkább elutasítja a bocsánatkérést: "Please don't say you're sorry/I've heard it all before and I/Can take care of myself (Kérlek, ne mondd, hogy sajnálod / Már mindent hallottam korábban, és / Tudok vigyázni magamra.) A refrénben Madonna azt énekli: don't explain yourself 'cause talk is cheap, there's more important things than hearing you speak". (ne magyarázkodj, mert a beszéd olcsó, vannak fontosabb dolgok is annál, mint hallani téged beszélni) Jude Rogers a The Guardiantől a dalszöveget „az egyik legkegyetlenebb, sorozatos bocsánatkérőt korholó” dalszövegnek minősítette, míg Lucy O'Brien író a Madonna: Like an Icon (2007) című könyvében azt feltételezte, hogy a dalt akkori férjével, Guy Ritchie-vel folytatott veszekedés után írta. A dalban az énekesnő összesen nyolc különböző nyelven mondja ki a „Sajnálom”, „Bocsáss meg” és „Szomorú vagyok” szavakat, köztük franciául, spanyolul, olaszul, hollandul, héberül, hindiül, lengyelül és japánul. Míg az összes többi mondat valakinek a bocsánatkérésére utalt, a holland mondat – „Ik ben droevig” – nagyjából annyit tesz, mint „Szomorú vagyok”, és félrefordítás, mivel nem bocsánatkérésre használják. A Red Hot Chili Peppers énekese, Anthony Kiedis által az AOL-nak készített interjúban Madonna azzal indokolta a dalban más nyelvek használatát, hogy "más nyelven minden jobban hangzik”.
A dalhoz számos remix készült. Az angol Pet Shop Boys duó is köztük volt, mivel őket emlegették a Confessions on a Dance Floor egyik inspirációjaként. A dalban Neil Tennant énekes vokálozott, mondván: „I’m sorry… so sorry” (so sorry… nagyon sajnálom) és „prašau, bocsássatok meg”. A duó és Madonna mindig is kölcsönösen csodálták egymást, attól a pillanattól kezdve, hogy megírták a Madonnának szóló Heart (1988) című dalt, de soha nem adták át neki. Mivel Tennant mindig is duettet szeretett volna énekelni Madonnával, saját vokált adott a dalhoz, amire Madonna így válaszolt: "Ez nagyon szemtelen volt tőled, de bevált.” O'Brien szerint a The Quietusban a remix „Giorgio Moroder Donna Summerrel közös munkáját idézi az "I Feel Love”-ban, ahol Summer hangja robotként működött közre a mixben”; Azt is gondolta: „A Pet Shop Boys újraértelmezte őt, és ezzel egy diszkóklasszikust alkotott.” Egy másik, a The Guardiannek írt kritikájában azt írta, hogy a remix "egy teljesen új jelentésréteget hoz felszínre, kiemelve Madonna szavai mögött rejlő drámaiságot”, „mennydörgőnek” és a "valaha volt kedvenc remixemnek” is nevezve. Később felkerült a dal a Pet Shop Boys Disco 4 (2007) című remixalbumára. További remixeket készített a Green Velvet és Paul Oakenfold. 2023. február 10-én Madonna kiadott egy remixet Blond:ish, Eran Hersh és Darmon közreműködésével. Ezt követően két további remix jelent meg Miss Monique és Franky Rizardo közreműködésével, 2023. július 26-án és 2023. augusztus 2-án. A Blondish remixek bővített változata Madonna 65. születésnapján, 2023. augusztus 16-án jelent meg. Az EP Eran Hersh és Darmon remixét, valamint TIBASKO-t tartalmazza.
Kritikák
Megjelenésekor a "Sorry” pozitív kritikát kapott a zenekritikusoktól. Jennifer Vineyard, az MTV munkatársa az "album legerősebb számának” tartotta, és hogy a dal "vágyakozóan idézi a 80-as évek táncklubjainak hangzását, amelyek először emelték a sztárság felé”. A BBC Collective magazinjában megjelent kritika szerint az új kislemez, a "Sorry" a királynő Madge bocsánatkérő álláspontját hangsúlyozza, és bár a dal párkapcsolati érzelmekkel van tele, nem lehet nem hallani a mögöttes üzenetet, amely talán a zordabb kritikusaihoz szól: »vannak fontosabb dolgok annál, mint hogy halljam Önt beszélni.” Alan Braidwood, a BBC Music munkatársa "halálosan fülbemászónak” nevezte a dalt. A Confessions on a Dance Floor című dal kritikája során Keith Caulfield a Billboardtól "ruganyosnak” nevezte a dalt, és megjegyezte, hogy "a rajongóknak Madonna azon képességére kell összpontosítaniuk, hogy azonnal képes rádiós és klubklasszikusokat alkotni”, és egy külön kritikában "ütősnek hangzik, függetlenül attól, hogyan pörgetjük fel; nincs szükség itt bocsánatkérésre”. Ben Williams, a New York magazin munkatársa úgy vélekedett, hogy a dalt „fülbemászó basszus dallam hajtja”. Stephen M. Deusner, a Pitchfork munkatársa szerint "a hangzuhatag közvetlenül belefolyik a 'Sorry'-ba, megalapozva a dal többnyelvű bocsánatkérését és megváltoztatva a basszus tektonikáját”. Alexis Petridis a The Guardiantől a dal refrénjét "diadalmasnak” nevezte, míg a Rolling Stone-tól Alan Light „lüktetőnek” minősítette.