Lipovice () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 30, közúton 41 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 10 km-re délkeletre, Semberija területén, a Majevica-hegység lejtőin, a Lipovački-patak mentén, 300-730 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-4-3 A település a Labucka jobb oldali mellékvize, a Lipovački-patak körüli lejtőkön és oldalakon fekszik; a Lipovački a Zlatova-domb és a Petrović-domb között torkollik a Labuckába. A házak magasan állnak a domboldalakon és a dombtetőkön. Az egyetlen forrás, amely nem apad el ebben a régióban, a Balino polje vize. A falu körül erdők találhatók, melyek: a Ploča, Jelik, Osoje, Sastavci, Medljen, Molitviste, Mekota, Visočnik, Mala Strana nevet viselik. A főbb dűlőnevek a következők: Javor, Krčevina, Brezik, Luke, Jasike, Kupusići, Panjik, Oskruša, Ćira njiva, Jaz, Mekota, Gaj, Jezero, Golo brdo, Popova njiva, Suvi do, Doline, Jezerska njiva, Duge njiva stb. Egyszer régen élt a faluban egy pap, akinek az emléke a Popova njiva helynévben őrződött meg. A temető Gornje Lipovicén található, és néhány családnak saját temetője van.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb387336Bosnyák10Horvát10Jugoszláv00Egyéb25Összesen391341
Története A település első írásos említése 1528-ban történt. A Zvorniki szandzsák 1528-as összeírásában a Završ náhijében 9 település volt, melyek között Lipovice is szerepel.
A hagyomány szerint a visočniki Balino poljén „magyarok” éltek. Három fügefa volt azon a helyen (ma már csak kettő van), de nem tudtak beérni. Úgy tartják, hogy azon a helyen „elásott kincs” van. A magyarok idejéből megmaradt szilvafák is vannak ott. A faluban három helyen található „mramorje” (stećak). Az egyik nekropolisz a Tojića-tónál, a másik a Bjelanovića (Tomića)-tónál található. Egyesek a görögöknek, mások a rómaiaknak tulajdonítják a stećakokat; egyesek szerint viszont a „bogumiloktól” származnak (ami nyilvánvalóan az iskola hatása). Balino poljén, a vízforrás közelében van néhány tűzrakóhely.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Tuzla Dolnji járáshoz és Lipovica községhez tartozó településnek 45 háztartása és 226 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 83. o. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Kikaći községhez tartozó településen 51 háztartást és 306 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 140. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Lopare községhez került.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései