Bogutovo Selo () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Bijeljinától légvonalban 21, közúton 25 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban és közúton 2 km-re délnyugatra, a Semberija területén, a Majevica-hegység keleti lejtőin fekszik.Topografska karta Tuzla 427-3-1 Földrajzi elhelyezkedése alapján Bogutovo Selo a Majevica-hegység peremvidékének tekinthető, mivel a Majevica-hegység legészakibb és Semberija déli határán fekszik. Keletről és délről Ugljevik Selóval és Mezgrajjal, északról és nyugatról Zabrđével, Maleševcivel és Tobuttal határos, melyek lejtőin a Janja-folyó vize ömllik alá, és a Bijeljina - Tuzla főút halad át. Bogutovo Selo határa az Ugljevica folyó janjai, a Kosa-hegy alatti torkolatánál kezdődik, majd a Janja-folyó medre mentén nyugat felé halad Zabrđe és Maleševci között Kamenita Kosáig, a Tobuttal való hármashatárig. Innen a Kamenita Kosa mentén emelkedik Bandijera felé, a Hajdukovo Brdo és a Kikovo folyón át Mramorjéig terjed, majd a Ravni Gajon át Jablan Gradig húzódik, ahonnan a Mićića-patakra ereszkedik le. Itt egészen az Ugljevička-folyóig, majd tovább a folyó medre mentén a Janja folyóig halad. Déli és keleti oldalon ez a természetes határ választja el Trnačkót, Mezgraját és Ugljevikot Bogutovo Selótól, valamint Zabrđétől, Maleševcitől és Tobuttól. A falu minden határa természetes, melyet a Janja, az Ugljevicka-folyó és a Mićića-patak vízfolyásként, a Trnačkó és a Jablan Grad pedig magaslatként képez.
Éghajlata A terület éghajlata mérsékelt, kontinentális, a rövid és zord telek, valamint hosszú és meleg nyarak jellemzik. A tél bőséges hótakaróval érkezik, ekkor a hőmérséklet éjszaka -20 °C-ra csökken, míg a nyári napok napsütésesek és forrók, magas hőmérséklettel és meleg éjszakákkal. Az átlaghőmérséklet 11,2 °C, bár az év során jelentős hőmérsékletingadozás tapasztalható, és az egyes hónapokban 0,4 °C és 22 °C között változik. A 22 °C feletti hőmérséklet június közepétől augusztus végéig fordul elő, amikor elkezdődik a hosszú és enyhe ősz, amely november végéig, néha pedig még tovább is tart. Az éjszakai fagyok október közepétől, tavasszal pedig április közepéig vannak, ami azt jelenti, hogy a tavaszi és nyári időszak áprilistól októberig tart. Ez az éghajlat kedvez a különféle mezőgazdasági termékek, különösen a gabonafélék és a zöldségek, valamint a gyümölcsök, különösen az eper és a málna termesztésének, amelyeket ültetvényeken, kisebb területeken és silányabb talajon termesztenek.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb685496Bosnyák00Horvát02Jugoszláv71Egyéb10Összesen693499 Története Bogutovo Selót egykor a legnagyobb falujáról, Vučjakról, Vučjaknak hívták, melynek erdőit és ligeteit egykor nagy farkas- és más állatfalkák népesítették be. A település Bogutovo Selo néven először csak az 1880-as osztrák-magyar népszámlálás említi, amelyet Bosznia törököktől való visszavétele után végeztek, és amelyből kiderül, hogy abban az évben 145 ház és 800 szerb ortodox lakos volt a településen. A név a középkorból származik. Több forrás is megerősíti, hogy a Bogut név gyakori volt a szerbek körében, és hogy a Bogutovich családi vezetéknevek ebből származnak. Ebből arra lehet következtetni, hogy Bogutovo Selo a ma felette emelkedő Jablan Grad igazgatása alatt állt, és egy bizonyos Bogut nevű nemes birtoka volt, akiről elnevezték. A népi legenda szerint a Baljkótól Udrigovóig terjedő területet három testvér, Bogut, Maleš és Uglješa birtokolta, és róluk kapták a Bogutovo Selo, Maleševci és Ugljevik neveket.
A terület Srebrenik és Teočak 1521-es eleste után vált az Oszmán Birodalom részévé. A törökök 1528-ban népszámlálást végeztek a Zvorniki szandzsákban. A népszámlálás szerint a Završ náhijében (járás) kilenc, a Teočakiban pedig tizenegy falut jegyeztek fel. Bogutovo Selót nem jegyezték fel, mert elhagyatott és lakatlan volt. Mivel korábban lakott volt, az őslakos lakosság a török hódítás idején nyilvánvalóan elmenekült vagy eltűnt a háborúkban, és valószínűleg a Száván át Magyarországra menekült, amit az 1533-as török összeírás is megerősít, amelyben Podmajevica és Semberija területei szinte üresek voltak. A következő húsz évben ezt a területet fokozatosan népesítették be, így az 1548-as török összeírásban az újonnan létrehozott Bijeljinai náhijében kétszer annyi ortodox ház volt, mint muszlim, azaz 554 ortodox ház. A lakosságot főként oláh szarvasmarha-tenyésztők és szerbek alkották, akik Dél-Szerbiából és Raškából vándoroltak be. A török összeírásokban, különösen az 1548-asban, számos majevicai és Majevica környéki falut említenek, mint például Lopare, Tobut, Priboj, Vukosavci és Trnačko falvakat, az 1572-es összeírás pedig ezen falvak egyes lakosainak konkrét nevét is megemlíti. Az 1548-as összeírás tizennégy falut sorolt fel a Teočaki járásban: Rudine (Srednji Lokanj), Vrh Lokanj, Gornji Lokanj, Branjevo, Donja Palica, Gornja Palica, Orahovo Seliste, Suho Polje, Bjeloševac, Leb-deresi (a mai Ugljevik), Trnova, Lukova, Orahova és Banjica. 1551 körül Edirnéből sultáni rendelet érkezett Zvornikba, amely azt is kimondta, hogy más szandzsákokból földtelenek érkeznek és telepednek le a Zvornik vidékére, 1552-ben pedig a Zvorniki metropolita és a török hatóságok közötti konfliktusokat jegyeztek fel az ezen a területen emlegetett lakosság megkeresztelésével és újrakeresztelésével kapcsolatban.
A kutatások szerint a terület keresztény lakossága dinári eredetű, és közel két évszázadon át vándorolt be ezekre a régiókra. A bevándorlók többnyire Hercegovinából származó pásztorok voltak, akik önkéntesen telepedtek le Majevica, Podrinje, Posavina és Semberija elhagyatott területein, szinte mindig ugyanabba az irányba haladva új és lakatlan legelőket és termékeny szántóföldeket keresve. A telepesek szerb származásúak voltak, így Majevica és Podrinje más régióinak lakosságának etnikai jellegében nem történt jelentős változás. Az ortodox szerb lakosság többnyire a 17. század második felében telepedett le a Majevicán és Semberiján. Milenko Filipović szerint ebben az időszakban a legnagyobb népesség Kelet-Hercegovinából, Montenegróból és Délnyugat-Szerbiából érkezett, és ez a letelepedés egészen a 19. század közepéig folytatódott.
Bogutovo Selo fejlődésében az ugljeviki szénbánya megnyitása jelentős szerepet játszott. 1899-ben az Osztrák-Magyar Monarchia kormánya szénbányát nyitott Ugljevikben. A szén kitermelésének megkönnyítése érdekében az 1916-os háború évében megépítették az Ugljevik–Bosanska Rača vasútvonalat. Az Ugljevik–Bijeljina vasútvonalat kezdetben kizárólag szénszállításra szánták, és csak 1919-ben kezdték el a személyszállítást. Boguto Selo domborzata hullámos, enyhén emelkedő lejtőkkel, ahol a legmagasabb dombok tengerszint feletti magassága körülbelül 300 méter. A dombok teteje, különösen északi oldalaik, erdősek, míg a déli fekvésű területeken szilvát vagy más gyümölcsöket termesztettek, és gyakoriak voltak a rétek és legelők az állatállomány számára. A gazdag szénlelőhelyek miatt 1979-ben Boguto Selo területén is külszíni bányát nyitottak a hőerőmű igényeinek kielégítésére és különösen a falu középső részén a domborzat megváltozott. A területen, amely egykor Majevica ezen részének egyik legnagyobb faluja volt, most két helyi közösség osztozik: Brđani-Prokos és Mukat-Stankovići. Bogut Selo azon lakóinak többsége, akiknek ingatlanait kisajátították, Novi Ugljevik területén telepedett le, különösen a helyi Prigradsko és Sjever közösségekben.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében Bogutovo Selo Ugljevik község részeként a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Oktatás Az első kétosztályos általános iskolát 1922-ben építették Grabovciban, Mladjen Tešić birtokán, a Vučjakból Baréba levezető út mellett, egy olyan területen, amely imahelyként szolgált. A második világháború alatt az iskola leégett, de 1948-ban újjáépítették. 1969-ben egy földcsuszamlás miatt összeomlott. Ugyanebben az évben új iskolát építettek Baréban, amelyben két tanterem és egy tanári lakás volt. A diákok 1979-ig jártak itt órákra, amikor a külszíni bánya megnyitásának szükségessége miatt lebontották. Így Bogutovo Selo végleg általános iskola nélkül maradt. A mukatai diákok Maleševciben, a megmaradt falvakból érkezők pedig Novi Ugljevikben járnak iskolába.
A Mezgrajica folyó gyakran elöntötte az iskolaudvart a heves nyári esőzések idején, ezért ezeken a napokon szünetelt a tanítás. A barei iskolának nagy iskolaudvara és két, mindig diákokkal teli tanterme volt, 2-4 tanárral, akik közül a házas tanárpárok egy erre a célra épített lakásban laktak. Az iskolaudvar és maga az iskola a Bogutovo Selo egész ifjúságának találkozóhelye volt, kivéve Mukatát, ahol olvasóterem és termek voltak minden társasági esemény, esti partik, előadások és sportversenyek számára.
Sport Az FK Mladost Bogutovo Selo labdarúgóklubot 1958-ban alapították.
Nevezetességei Mramorje - középkori temető maradványai egy sztélé formájú stećakkal, rajta egykori felirat nyomaival.
Jegyzetek
Források
Fordítás
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései