A keleti szászok királysága (óangolul: Ēastseaxna rīce, latinul: Regnum Orientalium Saxonum), más néven Essexi Királyság, az angolszász Heptarchia hagyományos királyságának egyike volt. A alapították, és területe magában foglalta a későbbi Essex, Middlesex és Hertfordshire nagy részét, valamint rövid ideig Nyugat-Kentet is. Essex utolsó királya Sigered volt, aki 825-ben átengedte a királyságot Wessex királyának, Ecgberhtnek.

Ktiterjedése Essex Királyságát északon a Stour folyó és Kelet-angliai Királyság, délen a Temze és Kent, keleten az Északi-tenger, nyugaton pedig Mercia határolta. Területén volt két egykori római tartományi főváros, Colchester és London is.

A királyság magában foglalta a Középső szász tartományt (Middle Saxon Province), amely a későbbi Middlesex megye területét és Hertfordshire nagy részét, esetleg egészét foglalta magában. Bár ezt az Essex Királyság részeként említik, az oklevelek tanúsága szerint nem tartozott annak magterületéhez. A királyság központi részein az uralkodók szabadon adhattak ki okleveleket, míg nyugatabbra ezt a merciai fennhatóságra hivatkozva tették. Időnként Essexet társuralkodók vezették. Valószínű, hogy a Középső szász tartomány e társuralkodók egyikének birtokát képezte. Middlesex és Hertfordshire egyes részeinek Essexhez fűződő kapcsolata hosszú ideig fennmaradt: a londoni egyházmegye, amelyet 604-ben hoztak létre a keleti szászok püspökségeként, határait egészen a az Essex Királyság területi beosztásához igazította.

A keleti szászok időszakosan Surrey felett is uralmat gyakoroltak. A rövid ideig Nyugat-Kent is az Essex Királyság fennhatósága alá tartozott.

A mai angol Essex megye megőrizte történelmi északi és déli határait, de már csak a Lea folyótól keletre eső területet foglalja magában, mivel a nyugati részek a folyamán Mercia birtokába kerültek.

A Tribal HidageA Tribal Hidage közötti angolszász eredetű adózási és katonai összeírás, amely a brit-szigeteki királyságokat és törzsi területeket sorolja fel, mindegyikhez meghatározva egy úgynevezett „hide”-ban kifejezett értéket. Ez az érték valószínűleg az adott terület gazdasági és katonai erejét, valamint adófizetési vagy katonai kötelezettségét jelezte. összeírásában Essex A hide az angolszász földmérés és adózás alapegysége volt, eredetileg annyi földterületet jelentett, amely egy szabad parasztcsalád megélhetését biztosította – nagyjából 16–50 hektár között. Később inkább adózási és katonai kötelezettséget kifejező egységgé vált, nem pedig pontos területmértékké. tartalmazó területként szerepel.

Történelme Bár Essexi Királyság az angolszász Heptarchia egyik tagállama volt, történetéről kevés forrás maradt fenn. Viszonylag kevés angolszász oklevelet bocsátottak ki. Az Angolszász krónika sem tartalmaz önálló információkat, valójában egyetlen említése Mellitusz püspökre vonatkozik. Emiatt a királyság története meglehetősen homályosnak tekinthető. Létezésének nagy részében az essexi király valamelyik nagyobb hatalom – Kent, Kelet-Anglia vagy Mercia királyainak – fennhatósága alatt állt.

Települések Azoknak a földeknek a szász betelepítése, amelyekből később Essex Királysága kialakult, már az elején megkezdődött, például Mucking térségében. A telepesek nagy része ÓszászországbólÓszászország (Old Saxony) a mai Észak-Németország területén feküdt, nagyjából a mai Alsó-Szászország, Schleswig-Holstein déli része és Westfália északi vidéke alkotta. Központi területe a Weser és az Elba folyók között helyezkedett el. Ez volt a szász törzsek eredeti hazája, ahonnan a sokan átvándoroltak Britanniába, és megalapították az angolszász királyságokat, köztük Essexet, Wessexet és Sussexet. származott. A brit hagyomány (a Historia BrittonumA Historia Brittonum (A britek története) valószínűleg íródott latin nyelvű történeti munka, amelyet hagyományosan Nennius walesi szerzetesnek tulajdonítanak. A mű a római uralom végétől a szerző koráig foglalja össze Britanniának, különösen a brit (kelta) népeknek a történetét, legendákkal és hagiográfiai elemekkel keverve. Fontos forrása több korai brit és angolszász hagyománynak, például Vortigern, Ambrosius Aurelianus és Arthur alakjának első említése is itt található. szerint) úgy tartja, hogy a későbbi Essex területét a kelta britek adták át a szászoknak a „hosszú kések árulása”A „a hosszú kések árulása” (Treason of the Long Knives) a brit legendakör egyik híres epizódja, amelyet a Historia Brittonum őrzött meg. A történet szerint Vortigern, a britek királya békekonferenciát hívott össze a szász vezetőkkel, Hengisttel és Horsával, akik azonban lakoma közben rejtett késeikkel lemészárolták a brit nemeseket. A legenda a szászok árulását és a brit hatalom összeomlását jelképezi, történeti hitelessége azonban vitatott. néven ismert esemény után, amely 460 körül, Vortigern főkirály uralkodása alatt történt. Della Hooke az essexi királyok fennhatóságát a római kor előtti trínovantusok földjéhez köti. A történészek között vita folyik a hagyományos értelmezésről: egyesek szerint a szászok és a britek békés együttélésben éltek, a római–brit földbirtokviszonyok és településszerkezet nagyrészt fennmaradt, és a szász betelepülők kisebbségben voltak. Alexander Mirrington ezzel szemben úgy véli, hogy a régészeti leletekben megfigyelhető kulturális változás olyan mélyreható, hogy „a nagyszámú bevándorlás a leglogikusabb és legkevésbé erőltetett magyarázat.”

Alkirályságok Essex Királysága kisebb alkirályságok, illetve szász törzsi közösségek beolvasztásával növekedett. Az ezekhez köthető területek helyét több elképzelés is próbálja meghatározni, köztük a következőket: Rodings („Hrōþa népe”) Hæmele, feltehetően a mai Hemel Hempstead környékén Vange – „mocsaras vidék” (valószínűleg a Mardyke térségéig terjedhetett) Denge Ginges Berecingas – Barking, a királyság délnyugati részén Hæferingas – a mai Havering (London Borough of Havering) területén Uppingas – Epping környékén

Essex uralkodói Essex a folyamán alakult önálló királysággá. Az essexi királyok uralkodásának dátumai, nevei és tettei – csakúgy, mint a Heptarchia legtöbb korai uralkodójáé – jórészt feltételezéseken alapulnak. Az Essex királyainak személyét, a rendelkezésre álló forrásokat és a rekonstruált genealógiát részletesen tárgyalja Barbara Yorke. A dinasztia Woden istenig vezette vissza származását, Seaxnēat A germán mitológiában Seaxnēat (ejtsd: [ˈsæɑksnæːɑt]) vagy Saxnôt a szászok nemzeti istene volt. Néha Tīwazzal vagy Fraujazzal (óészaki Týr és Freyr) azonosítják. közvetítésével. Az essexi királyi ház genealógiáját a Wessexben állították össze, de a fennmaradt példány sajnos töredékes. A királyság története során több alkalommal is előfordult, hogy Essexen belül több alkirály uralkodott egyszerre, valószínűleg a királyság különböző részei felett. Az első ismert király az East Saxon King List szerint Æscwine volt, akinek uralkodását 527-re datálják, bár az évszám vitatott. Más források szerint Sledd tekinthető az essexi királyi ház alapítójának. Az Essex királyai közül sokan különleges névformáikról ismertek – szinte mindegyikük neve S betűvel kezdődött.

Az essexi uralkodók olyan pénzérméket verettek, amelyek utánozták az Cunobeline érméit, ezzel egyszerre jelezve a folytonosságot a korai brit királyokkal és függetlenségüket Mercia befolyásától.

Kereszténység 260px|bélyegkép|A bradwell-on-sea-i Szent Péter-kápolna, amelyet Essex védőszentje, Szent Cedd alapított 662 körül, az elhagyott római Saxon Shore erőd, Othona helyén épült. A kereszténység a , a római korban terjedt el a Trinovantes területén, amit colchesteri templommaradványok és keresztény jelképek tanúsítanak. A vallás a eltűnt, majd 604-ben Kent királya, Æthelberht támogatta unokaöccse, Sæberht, Essex királya megtérését, és ő alapította a londoni Szent Pál-templomot is. Sæberht halála után a királyság ismét pogánnyá vált, majd , a Jó uralkodása alatt, Szent Cedd térítő munkájának köszönhetően újra felvette a kereszténységet. A prittlewelli királysír aranykeresztjei is e korszak keresztény jelenlétét igazolják.

Az Essexi Királyság 660-ban Swiþhelm király uralkodása alatt ismét visszatért a pogánysághoz. A király ugyan 662-ben megkeresztelkedett, de két év múlva meghalt. Fiai, Sigehere és Sæbbi követték, ám egy járvány miatt népükkel együtt ismét elhagyták a kereszténységet. A felkelést Wulfhere merciai király verte le, aki fennhatóságot gyakorolt felettük, és Jaruman püspököt küldte a megtérítésükre. Később Wine (666) és Erkenwald (675) lett London püspöke, aki a kelet-szászok lelki vezetőjeként működött. Sæbbi király (664–683) sírját a londoni Szent Pál-székesegyházban őrizték, amely a nagy tűzvészben pusztult el. A London és Middlesex Mercia fennhatósága alá került, de a londoni püspökök továbbra is megtartották egyházi joghatóságukat Essex felett egészen 1845-ig.

Utolsó időszak és a vég Bár Essex királysága viszonylag kevéssé ismert, erős kapcsolatok fűzték a Temzén túli kentiekhez. Ennek eredményeként Sledd király feleségül vette Riculát, Kent királyának, Æthelberhtnek a nővérét. A rövid ideig Nyugat-Kent is Essexhez tartozott. Ebben az időszakban az essexi királyok saját érméket verettek, valószínűleg függetlenségük kinyilvánításaként. A közepére azonban a királyság nagy része – Londonnal együtt – Mercia fennhatósága alá került, és a megmaradt terület, nagyjából a mai Essex megye, alárendelt státuszba jutott.

Miután 825 körül Beornwulf merciai király vereséget szenvedett, Sigered, Essex utolsó királya átengedte a királyságot Wessex uralkodójának, Ecgberhtnek. A merciaiak azonban továbbra is befolyást gyakoroltak a térség egyes részeire, és feltehetően támogattak is egy trónkövetelőt, mivel 825 után egy Sigeric rex Orientalium Saxonum nevű uralkodó aláírta az egyik merciai oklevelet. A Essex egy olyan alkirályság részévé vált, amely Sussexet, Surreyt és Kentet is magában foglalta. 878 és 886 között a területet Wessex hivatalosan átengedte a Danelawhoz tartozó kelet-angliai királyságnak Alfred és Guthrum szerződése alapján. Később, amikor Idősebb Eduárd visszahódította a területet, Essex királyi megbízottját ealdormannek nevezték, és a királyság megyeként (shire) vált ismertté.

Megjegyzések

Hivatkozások

Források

Fordítás

További információk

Kategória:Európa történelmi államai Kategória:Középkori államok Kategória:Angolszász királyságok