Áldozathibáztatás

Az áldozathibáztatás olyan emberi viselkedés, melynek során egy bűncselekmény, elnyomás vagy bármilyen más sérelem áldozatát részben vagy egészében hibásnak, vétkesnek tartják. A történelem során egészen napjainkig él az előítélet a családon belüli erőszak vagy a szexuális erőszak (tágabb vonatkozásban) áldozataival szemben, utóbbi esetben különösen akkor, ha az erőszaktevő és a sértett korábban már ismerték egymást. Az abuzív viselkedésre nincsen mentség. A fizikai és verbális bántalmazás felelősségét mindig az elkövető viseli.Áldozathibáztatás - NANE Egyesület infografika

Történet Az áldozathibáztatás szókapcsolatot (angolul: "blaming the victim") az amerikai pszichológus és emberi jogi aktivista, William Ryan alkotta meg az 1971-es kiadású, azonos című könyvében. A könyvben leírja, hogy a korabeli közvélemény a segélyből élőket különböző indokokkal általánosságban lustának, tudatlannak tekinti és a rossz életkörülményeik miatt őket okolja. Az volt az általános meritokrata közvélekedés, hogy bárki könnyedén képes az érdekei és az ambíciói önálló érvényesítésére, ha elég kitartóan próbálkozik és fel sem merült, hogy széles tömegek számára hiányzik ez a lehetőség. Ryan volt egyike azoknak, akik felismerték azt a tényt, hogy bizonyos károk magának a társadalmi egyenlőtlenségnek a természetéből fakadnak (strukturális elnyomás és erőszak). Többek között rávilágított arra a tényre is, hogy a globális piac nem az egyenlő esélyek piaca, így a világ nem mindenki számára működik azonos módon és nem mindenkit vesz körül temérdeknyi lehetőség.

Habár Ryan tette közismertté a fogalmat, más tudósok is azonosították az áldozathibáztatás jelenségét. Theodor Adorno német filozófus és szociológus a jelenséget már 1947-ben azonosította (akkor még nem használta rá az áldozathibáztatás szókapcsolatot) és a fasiszta "karakter" egyik legjellemzőbb jellemvonásának nevezte. Három szerzőtársával közösen publikálták a témában 1950-ben a The Authoritarian Personality című kutatásukat a tekintélyelvű személyiségekről, melyek személyiségvonásainak mérésére megalkották a — már a maga korában — vitatott ún. F-skálát (F a fasizmusra utal). Fasiszta jellemvonások közé sorolta a gyengék és társadalom megkülönböztetettjei iránti megvetést. Tipikus megnyilatkozásai egy az áldozatot hibáztató személynek: "Miért ment oda?" / "Miért nem jött el onnan?" vagy "ő hívta ki maga ellen a sorsot".

A Melvin J. Lerner által az 1960-as évektől kutatott és kognitív torzításként leírt "igazságos világba vetett hit" hipotézis, mely egyfajta magyarázatul szolgálhat az áldozathibáztatás okaira. E szerint az igazság iránti vágy, mint motiváció alapvetően befolyásolja viselkedésünket. A nyugati társadalmakban az igazságra való törekvés átható erõvel rendelkezik, a többség szeretne egy olyan világban élni, ahol mindenki méltányos bánásmódban részesül. Ezen belül a a személyes igazságos világba vetett hit azt hangsúlyozza, hogy az egyén saját sorsa igazságos, és életének eseményeit megérdemli. Bármikor, amikor valami veszély fenyegeti az igazságos világba vetett hitet, az egyének erõsen motiváltak lesznek arra, hogy ezt a hitüket megvédjék, akár az esemény átértelmezésével. Ennek értelmében, amikor ártatlanok igazságtalan szenvedését látjuk, a hipotézis feltételezése szerint, az eseményészlelés újraértelmezésének egy módja, ha a szenvedés áldozatát felelőssé tesszük szenvedéséért. Pontosabban a megfigyelők az áldozatok viselkedését vagy személyiségjegyeit okolják a történtekért.

Másodlagos viktimizáció Az Európa Tanács Rec (2006) 8., illetve a helyébe lépett Rec (2023) 2. számú ajánlása meghatározza a másodlagos áldozattá válás (szekunder viktimizáció) fogalmát, mely szerint a másodlagos áldozattá válás nem közvetlen eredménye a bűncselekménynek, hanem az áldozatok irányában a hatóságok, illetve az egyének nem megfelelő viszonyulásából fakad. A hatályos ajánlás felismeri, hogy az áldozatoknak megfelelő információkra, támogatásra és védelemre van szükségük, biztosítani kívánja az áldozatok érzékeny, személyre szabott és megkülönböztetés-mentes bánásmódját a jogi eljárások során, illetve azon túl is az áldozatsegítő szolgálatokkal.

Szükségtelen sérelmet okozhat, ha például a rendőrség akár közvetlenül, akár egy nyomozás során feltett kérdésfelvetéseivel közvetetten az áldozatot hibáztatja, vagy hitetlenségét érezteti az előadott történettel kapcsolatban (ez utóbbi különösen az alkohol, drog hatása alatt történt szexuális erőszak eseteinél szignifikáns). Nem mindegy, hogy bizonyos kérdéseket mikor tesznek fel az áldozatnak és az sem, hogy ki teszi fel a kérdéseket (pl. egy szexuális erőszak esetén a kérdező neme is fontos). Az áldozathibáztatás, mint a másodlagos viktimizáció eredője abból is ered, hogy létezik bennünk egy úgynevezett igazságos világba vetett hit, mely alapján azt gondoljuk, a jók elnyerik jutalmukat, a rosszak pedig méltó büntetésüket, így hajlunk arra, hogy ha valakivel valami rossz történik, arról ő maga is tehet.

Nőkkel és az LMBTQ emberekkel szembeni diszkrimináció A patriarchális társadalmakban a szexuális erőszak áldozatai rendszerint megbélyegződnek (stigmatizálódnak), további fizikai vagy lelki visszaélések, szexista megaláztatások célpontjai lehetnek (például: lekurvázzák őket) és bizonyos helyeken ki is közösíthetik őket (pl. a család kitagadja). A nőkkel és LMBTQ emberekkel szembeni előítéletek és diszkrimináció az őket alárendelt státuszba soroló patriarchális társadalmakban alakultak ki, amelyek az erő és hatalom koncentrációját férfiak kezében tartották. Az ilyen patriarchális társadalmi rendszerekben számukra gyakran alacsonyabbra értékelt szerepek attitűdök és korlátozottabb érvényesülési lehetőségek jutnak, amelyekbe sok esetben a fizikai és szellemi erőszak eszközeivel lettek belekényszerítve. Mivel a nők elleni erőszak és diszkrimináció gyakran a társadalmi normák és a kulturális gyakorlatok részét képezték, az ilyen magatartásokat a társadalom elfogadta és támogatta. Napjainkban a patriarchális társadalom fokozatos felbomlásának vagyunk tanúi, így a kulturális civilizáció fejlődésével a nők elnyomása is egyre rejtettebb, alattomosabb formákat ölt. A fejlettebb társadalmakban ugyan a nők jogainak és lehetőségeinek korlátozása már számottevő enyhülést mutat, a szexista előítéletek és a strukturális diszkrimináció továbbra is mélyen gyökerezik még a legprogresszívebb társadalmakban is.Bárd Petra, Szontagh Veronika Anna - Áldozathibáztatás kisebbségi csoportok sértettjeivel szemben (Szociológiai Szemle / A Magyar Tudományos Akadémia Repozitóriuma, 2021) A szakemberek nem akarják cserben hagyni az LMBTQI fiatalokat - Háttér Társaság sajtóközlemény, 2021.07.30.

Férfiakkal szembeni erőszak kihatásai Egy 2009-es, a Journal of Interpersonal Violence folyóiratban szexuális zaklatás férfi áldozataival foglalkozó tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a férfi nemi erőszak áldozatainak hibáztatása általában a férfiasság társadalmi konstrukciói miatt történik. Az ilyen típusú nemi erőszakos esetek néhány hatása közé tartozik a férfiasság elvesztése, a szexuális irányultsággal kapcsolatos zavarodottság, valamint a férfiaknak megfelelő viselkedés kudarcának érzése.

Ellenvetés Roy Baumeister amerikai szociálpszichológus azzal érvelt 1999-ben kiadott könyvében, hogy az áldozat hibáztatása nem feltétlenül és nem mindig téves. Az áldozati szerep árnyaltabb, akár ellentétes is lehet az „ártatlan áldozat” képzeténél. Baumeister szerint a „tiszta gonosz mítosza” egy védekező stratégia, mely lehetővé teszi a bűnelkövetőktől való elhatárolódást. Baumeister felhívja a figyelmet mind az elkövető, mind az áldozat részéről lehetséges torzításra, azaz hogy míg az elkövető lekicsinyli a cselekedetét, addig az áldozat felnagyíthatja azt, ezért az incidensről szóló beszámolókat nem szabad azonnal objektív igazságnak tartani.

Baumeister ugyanakkor azt is állítja, hogy ártatlan áldozatok bántalmazásának esetei viszonylag ritkák és ahelyett, hogy statisztikákat közölne, amelyek alátámaszthatják állítását, személyes történeteket és anekdotikus beszámolókat idéz bizonyítékként e feltételezések alátámasztására, mely csökkenti és vitathatóvá teszi munkája és álláspontja objektivitását.

Jegyzetek

Kapcsolódó irodalom

További információk

Interactive F Scale, a legutolsó, 30-fokozatú F-skála szerinti teszt Kárász Eszter - Kis magyar áldozathibáztató (Színház.hu, 2017.11.21.)

Kategória:Emberi viselkedés Kategória:Nemi erőszak Kategória:Szociálpszichológia