Daján, születési nevén Batumöngke északi jüan kán 1478–1517-ban, a Bordzsigin nemzetségből származó kán, aki először a Jüan-dinasztia ideje óta egyesítette a mongolokat a Dzsingiszidák zászlaja alatt. Daján kánt a Mongol Birodalom nagy kánjává kiáltották ki (Jüan-dinasztia), amit elődje, Togon-Temür nem tudott elérni egy évszázaddal korábban. Daján kánt a legnagyobb mongol uralkodók közé sorolják. Daján és felesége, Manduhai gyengítették az oirát kánok és tajsik befolyását Mongóliában. Dayan-kán győzelme Dalan-Terjinben újraegyesítette a mongolokat és konszolidálta őket a Csengizidák hatalma alatt. Az a döntése, hogy a keleti mongolok „hat tümenjét” fiaik között ossza szét, decentralizált, de viszonylag stabil Bordzsigin-uralkodást biztosított Mongóliában egy évszázadon át.

Élete

Batumöngke Bajanmöngke fia volt, a Bordzsigin-dinasztia Bolhu dzsinonja, és Shikher Taiho az Uryankhai törzsből. (Nagyapja Agbardzsin északi jüan kán.)https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Yuan_genealogy.png Apai nagymamája, Sechen, az oirát Eszen Tajszi leánya volt. Bár Bolhu és családja viszálykodott Eszen-tajsijával a Nyugat-Jüan dinasztia belső konfliktusa során, sikerült jó kapcsolatot kialakítania nagyapja testvérével, Manduul északi jüan kánnal (ur. 1475–1478) trónra lépése után. Azonban a kibékülést követően ismét háború tört ki, és Bajanmöngkét megölték. Manduul egyik tajsija, Iszmail (Iszama), elvette feleségét, Sikher-t, és a birtokait. Batumöngkét a túlélés érdekében a Shikher a Bahai családhoz adta, de innen Tangut Temür-Khadag vette magához, és a mongol arisztokrácia között a Dzsingiszidák örökösének szellemében nevelték. Manduul kán hirtelen halálakor 1467-ben Batumöngke öt éves volt. Manduhai-katun, Mandul özvegye fogadta örökbe, és gondoskodott róla, amikor beteg volt.

Manduhai Batumöngkét a csahar szentélyek egyikében a császár közvetlen örökösévé tette, aki Kubiláj mongol nagykán és kínai császár örököse volt. Batumöngke a „Daján-kán” címet kapta (egyes történészek szerint a kínai „Nagy Jüan” kifejezésből származik). Amikor betöltötte a 19. életévét, Manduhai hozzáment feleségül, és hatalmas befolyást szerzett az udvarban és a hadseregben. Számos győzelmükkel egyesítették a széttagolt keleti mongol területeket, 1483-ban legyőzték Iszmail-tajsit is, aki elmenekült Mongóliából. Daján kán anyját, Sikhert visszaadták és „taihu” (özvegy császárné) címmel ruházták fel. Támogatta őt Unubolod, Dzsingisz mongol nagykán testvérének, Haszar leszármazottja, de Huszai, a tümeti kán, ellenezte Daján kán hatalmát, és vereséget szenvedett.

Legfontosabb eredménye Daján kánnak és Manduhai-nak az oirátok elnyomása volt, akik a XIV. század óta folyamatosan lázadtak a Dzsingiszidák hatalma ellen. 1495-re Daján kán alávetette magának a „Három Őrt” – a határterületeket, amelyek a Ming Birodalom hűbéres államai voltak. A XV. század végén, amikor az Arany Horda elvesztette befolyását a belviszályok során, a mongol betörések a kínai határra rendszeressé váltak, és Daján kán vezetésével szervezettebbé váltak. Először Daján próbálta fenntartani a jó kapcsolatot a Ming-dinasztiával, és küldöttség útján kereskedelmi szerződést ajánlott Pekingnek. Azonban egyik követüket a Ming udvarnál meggyilkolták, és Daján kán rendszeres katonai-rabló hadjáratokat indított Kína ellen, nem szándékozva csatlakozni a birodalmi adórendszerhez. Daján kán szövetséget kötött Mongoljin-nal és az Ordosz Husai-val, és 1500-ban sikeres hadjáratot vezetett Ningxia ellen. Később azonban a Ming tábornok, Yu, és Wan herceg csapdát állított a seregének, hogy elfogják őt. Alig menekülve a fogságtól, Dayan-kán a Kerulenhez menekült, de a mongol betörések 1507-ig folytatódtak.

Dayan-kánhoz három tümen küldöttség érkezett a Jobb Szárnyról – tümetek, horcinok és ordoszok –, hogy alávetésüket kérjék, mivel elnyomta őket az ujgúr Iburi-tajsij. Korábban Dayan-kán már megrombolta vele a kapcsolatot, mert egyik hadjárata során megölte annak öccsét. A három tümenhez Ulusbold és Barsbold, Daján kán fiai csatlakoztak, de Ulusboldot lázadás során megölték, Barsbold pedig elmenekült. Bosszúból Daján kán a Bal Szárny három tümenjével támadta a Jobb Szárnyat – csaharokkal, halhákkal és uryankhai-okkal –, de mivel az uryankhai-ok többsége átállt Iburi oldalára, Dayan-kán vereséget szenvedett a Turgen-forrásnál. 1510-ben végül Daján kán legyőzte a Jobb Szárny tümenjeit, kivégeztette az ordosz időst Mandulajt; Iburi elmenekült, a lázadó uryankhai-ok pedig szétosztódtak az öt másik tümen között. A represszió helyett Daján kán fia, Barsbold 1513-ban dzsinon címet kapott, a régi Jüan-tisztségek (taidzsi és chinszan) megszűntek, a katonák pedig darhan rangot kaptak. Iburi és Iszmail hatalmának megszüntetésével Dayan-kán és Manduhai jelentősen gyengítették a kijevci, alán és muszlim hadvezérek befolyását az udvarban.

1513-tól újraindultak a mongol betörések Kínába. Daján kán erődöt épített Datunban Peking közelében, és folyamatosan 15 ezer katonát tartott Kínában. 1514 és 1517 között 70 ezer fős sereggel tört be Kínába. Fiai őrszolgálati hálót hoztak létre a mongol–kínai határon. A betöréseket a pekingi piacra való mongol belépés tilalma ösztönözte. 1517-ben csúcspontjához értek a hadjáratok, célja maga Peking volt. Bár a főcsatában vereséget szenvedtek, a mongolok 1527-ig fenyegették Kínát. 1542-ben, halála előtt, Daján kán ismét legyőzte a Ming hadakat.

Daján kán a keleti mongolokat így szervezte: bal szárny: halhák, csaharok és uryankhai-ok; jobb szárny: ordoszok, tümetek és harchinok A tümenek katonai–adminisztratív egységként működtek. A északi halhák és uryankhai-ok a déli halhákhoz csatlakoztak, az északi uryankhai-ok a lázadás után teljesen asszimilálódtak. A hat tümen fiaira történő szétosztása ellenére Daján kán alatt a mongolok elérték azt a nemzeti egységet, amit csak Ligden kán idején tapasztaltak újra.

Házasságok és gyermekek Daján feleségei: Manduhai, Gushi és Jimsgené. Manduhai gyerekei: Turbolod, Ulusbold, Arsubolod, Barsbold, Toroltu, Ochirbolod, Elchubolod, Elbolod Jimsgené gyerekei: Gersenze, Gerbolod Gushi gyerekei: Gert, Chin-Tajdzsi

Fiai törzsi vezetőkké váltak, leszármazottaik között számos mongol kán volt, pl. Altan kán és Ligden kán. Daján kán és közvetlen örökösei közvetlenül a csahar tümen fölött uralkodtak. Kínai történetírók Daján kánt az uralkodónak nevezték, aki visszaállította a Mongol Birodalom dicsőségét.

Da-lama Dzshambadordzsi, mongol buddhista történetíró, „Kristálytükör” (1835–1838) című művében a következőképpen emlékezik róla: "Batu-Münkhe Dayan-kán valóban jótékony uralkodó volt. Hetvennégy éves uralkodása csak egyszer fordult elő a korábbi 20 Tang-dinasztia császár idején… Batu-Münkhe-kán nemcsak rendkívüli hosszú élettartamáról híres, hanem arról is, hogy sok utódot hagyott maga után. 12 gyermeke volt, köztük 11 fiú és egy lány. A mai mongol nojonok többsége e 11 fiú leszármazottja."

Daján 1517-ben hunyt el. (Más források szerint egészen 1543-ig uralkodott). Utóda fia, Barsz Bolud Dzsinong északi jüan kán lett.

Az Északi Jüan kánok családfája

Fordítás

Jegyzetek

Források Denis Twitchett & Frederick W. Mote. The Cambridge History of China. – Vol. 7. The Ming Dynasty 1368 – 1644. – Part 1. – Cambridge University Press, 1988 – Die Mongolen: Beiträge zu ihrer Geschichte. / Hrsg.: Michael Weiers – Darmstadt, 1986 Michael Weiers. Geschichte der Mongolen – Stuttgart, 2004 Rene Grousset. Die Steppenvölker – Essen, 1975

Kapcsolódó szócikkek Északi Jüan kánok listája

Kategória:Jüan-dinasztia Kategória:Északi Jüan kánok