Az EMD E sorozat (vagy E-egység) a General Motors Electro-Motive Division (EMD) és elődje, az Electro-Motive Corporation (EMC) által gyártott személyszállításra tervezett áramvonalas dízelmozdonyok voltak. Az összes E-unit végső összeszerelése La Grange-ban Illionis államban történt. A gyártás 1937 májusától 1963 decemberéig tartott. Az E-egység elnevezés az egyes típusoknak adott modellszámokra utal, amelyek mindegyike E betűvel kezdődött. Az E betű eredetileg 1800 lóerőt (Eighteen hundred horsepower) jelentett. (1800LE = 1300 kW) ami a legkorábbi modell (EA) teljesítménye, de a betűt megtartották a későbbi, nagyobb teljesítményű modellekhez is.

Mivel az EMC saját, szabványosított tervezésű mozdonyai a különböző igényeknek megfelelően bővíthetők, az E-egységek a dízelmozdonyok népszerűségét növelték a gőzmozdonyokkal szemben, kihasználva a mérethozadékot, és megfelelőek voltak a növekvő kapacitáshoz, ami jelentős küszöbértéket jelentett a dízelmozdonyok életképességében, a gőzgépek helyettesítőjeként a személyszállításban. bélyegkép|1800 lóerős b-b mozdony

1800 hp B-B mozdony: az előd

Az E-unit elődei az 1935-ben gyártott EMC 1800 lóerős B-B mozdonyok voltak. Ezek hasonló teljesítményű és mechanikai elrendezéssel rendelkeztek, mint az E-egységek, de más felépítményben, AAR type B típusú kéttengelyes forgóvázakon.

Az EMC TA Model bélyegkép|EMC TA dízelmozdony Az EMC 1937-ben bemutatta a TA modellt is, amelyből hatot adtak el a Chicago, Rock Island and Pacific Railroadnak. Ennek hasonló karosszéria-stílusa volt, de egyébként több közös vonása volt a Union Pacific M-10001, M-10002 és M-10003 – M-10006 típusokkal, mivel egy 1200 lóerős (900 kW), egymotoros egység BB forgóvázakon, míg az E-egység A1A-A1A Tengelyelrendezéssel rendelkezett. bélyegkép|F7, az EMD F-sorozatból

Az F-Unit Az EMD F-unit sorozatot részben az E-unittal egy időben, teherszállításra gyártották, ezek a TA modell alapvető forgóváz-kialakítását követték, de egy V-16 EMD 567-es fő Dízelmotorral, amely 1350 LE-t termelt. 1939-ben vezették be.

Az E-unit használata és részei

Az E-egységek szabványosították a személyvonati dízelmozdonyokat a teljesítmény maximalizálása érdekében, és bár a kevésbé megbízható Winton Diesel motorok voltak használatban, kevesebb teljesítmény veszteséggel szembesültek, ha az egyik motor leállt. bélyegkép|A mozdonyegységek lehetséges elrendezése bélyegkép|EMC E2 mozdonyok az Union Pacific-nél Az E-egységeket külön-külön használták rövidebb vonatokhoz, a hosszabb szerelvények vontatásához azonban több mozdonyegységre volt szükség; sok vasúttársaság három egységet használt. Az E-egységek fülkével vagy anélkül is rendelhetőek voltak; a fülkével rendelkező egységeket A egységeknek vagy vezetőegységeknek, míg a kábel nélküli egységeket B egységeknek vagy rásegítő egységeknek nevezték. A B egységek tartalmaztak hostler-vezérlőket, de a fővonalon nem lehetett őket ilyen módon vezérelni. A mozdonyegységeket kábelekkel kötötték össze, amelyek lehetővé tették az vezetőegység személyzete számára a vontatóegységek vezérlését. A vasúttársaságok általában A+B+A-egységeket, vagy A+B+B-egységeket vásároltak. Az A+B+A-egységek előnye, hogy egymagában képes irányváltásra, a két különböző irányú fülke miatt.

Konstrukció EA, E1 és E2

Az EA/EB, E1 és E2 modelleket két 900 lóerős Winton 201A V-12-es motor hajtotta. Mechanikailag és általános kialakításukban is szabványosítottak voltak. Az Union Pacific E2 fülkés egysége a ferde orrú EA és E1 egységektől a „hagyma alakú” orra, a kerek, lőrés stílusú ablakai, valamint a vezetőfülke és az orr rozsdamentes acél díszítése alapján különbözött. Az "E" jelölés eredetileg a mozdonyegységek 1800 (Eighteen hundred) lóerőjét jelölte, szemben az 1200 lóerős "T" (Twelve hundred) egységekkel, de később több, az EMC által gyártott fővonali személyszállító mozdonyegységre használták. A kettő V-12-es dízelmotoros elrendezés, a Blomberg A-1-A forgóvázak és az tengelytáv lett volna az összes jövőbeli E modell szabványa.

E3, E4, E5 és E6 bélyegkép|Az Illionis Railway Museum felújított EMD E5 mozdonya Az E3, E4, E5 és E6 mozdonyok az új, GM-EMC 567 típusú, erre a célra tervezett motorokkal voltak felszerelve, összesen teljesítménnyel. Élesen ívelt „ferde orruk” és oldalsó szögletes ablakaik voltak (kivéve az Union Pacific megrendeléseit, amelyek lőrés stílusú ablakokkal rendelkeztek). A gyártás 1942-ben leállt. Az E5 jelölést a Chicago Burlington and Quincy Railroad rozsdamentes acél burkolatú mozdonyaira használták, összhangban "Zephyr" dizájnjukkal.

E7

Az E7-et 1945-ben mutatták be, és ez lett a legsikeresebb E modell. Továbbfejlesztett 567 "A" motorral és EMD F-unit stílusú "bulldog orral" rendelkezett.

E8 és E9

Az E8 és az E9 voltak az utolsó E-modellek. Az E8-as 12-V567B motorokkal rendelkezett, amik összesen teljesítménnyel rendelkeztek, míg az E9 továbbfejlesztett 12V-567C motorjai 2400 lóerővel (1,8 MW). Mindkettő ugyanazt a karosszéria-dizájnt használta, az oldalak tetején, a mozdony hosszában végigfutó ráccsal, alatta pedig négy kerek ablakkal.

A modell-leírások az eredeti konstrukció szerint vannak megadva; az EMC/EMD mozdonyokat gyakran újabb szabványok szerint alakítják át.

Modellek +Modell:Gyártási év:Darabszám:Megrendelő vasúttársaságok:Tengelyelrendezés:Elsődleges motor:Teljesítmény:fényképEA/EB1937-19386 A-egység 6 B-egységBaltimore & OhioA1A-A1AWinton 201-a1800 LEbélyegkép|161x161pxE11937-19388 A-egység 3 B-egységAtchison, Topeka & Santa feA1A-A1AWinton 201-a1800 LEbélyegkép|169x169pxE219372 A-egység 4 B-egységUnion Pacific, Chicago & North Western, Southern PacificA1A-A1AWinton 201-a1800 LEbélyegkép|249x249pxE31938-194017 A-egység 2 B-egységAtchison, Topeka & Santa Fe, Atlantic Coast Line, Chicago, Rock Island & Pacific, Florida East Coast, Kansas City Southern, Chicago & North Western, Missouri Pacific, Union PacificA1A-A1AEMD 5672000 LEbélyegkép|174x174pxE41938-193914 A-egység 5 B-egységSeaboard AirlineA1A-A1AEMD 5672000 LEbélyegkép|173x173pxE51940-194111 A-egység 5 B-egységChicago, Burlington and QuincyA1A-A1AEMD 5672000 LEbélyegkép|171x171pxE61939-194291 A-egység 26 B-egységA1A-A1AEMD 5672000 LEbélyegkép|174x174pxE71945-1949428 A-egység 82 B-egységA1A-A1AEMD 567A2000 LEbélyegkép|174x174pxE81949-1954450 A-egység 45 B-egységA1A-A1AEMD 567B2250 LEbélyegkép|177x177pxE91954-1964100 A-egység 44 B-egységA1A-A1AEMD 567C2400 LEbélyegkép|176x176px

Túlélő E-egységek Számos E-egység fennmaradt, sok közülük jó üzemállapotban van. Több vasúttársaság is megtartott olyan mozdonyokat, amelyek személyszállító különvonatokat, stb. szállítanak. Mások múzeumokban vagy rövid vonalakon maradtak fenn.

Az illinoisi Unionban található Illinois Railway Museum az egyik legnagyobb működőképes és megőrzött E-mozdonygyűjteménynek ad otthont, beleértve a CB&Q E5 9911A és a WSOR 102 mozdonyokat, amelyek a kevés fennmaradt működőképes B-egység egyike.

A georgiai Duluthban található Southeastern Railway Museumban megtekinthető a Southern Railway #6901, egy E8-as, amely egykor a Southern Crescentet húzta.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:GM-EMD dízelmozdonyok Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal