Kiseljak () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Zvornik községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 16, közúton 23 km-re északra, a Majevica-hegység keleti lejtőin, a falutól keletre a Jaseničkába ömlő Kiseljački-patak mentén, 230-400 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-3 Északról, nyugatról és délről erdős dombok veszik körül, míg keleti határa a Drina-folyóig húzódó sík terepre nyílik. Egy 6 kilométer hosszú, kanyargós aszfaltút köti össze a Zvornik–Bijeljina főúttal. A település felső részén, a Škrilje és a Kosarlije folyók találkozásánál, melyek forrásai a Majevica-hegység egyik vonulatán találhatók, ered a Jasenicka-folyó, amely Banja Koviljača közelében és a Gučevo- hegy északi lábánál balról ömlik a Drina folyóba. Földrajzi és geodéziai térképeken, valamint számos dokumentumban ezeket a vizeket a következőképpen jelölik: Škrilje-patak, Kosarlije-patak és Jasenicki-patak. A település nyugati oldalán húzódik a Bosznia-Hercegovinai Föderáció felé húzódó entitásközi határvonal (Kovačevići település Sapna községben), míg keleti oldalán Jasenica községgel határos. Vitinički Kiseljak a Boszniai Szerb Köztársaság és a Szerb Köztársaság közötti legkeskenyebb határzónában található. A zóna szélessége körülbelül 6,5 kilométer.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb532362Bosnyák160Horvát01Jugoszláv100Egyéb220Összesen580363
Története A Kiseljak nevét kilenc természetes savas (ásvány)vízforrásról kapta. Úgy tartják, hogy ez a víz jó a vese-, szem- és szívbetegségek kezelésére. Бања Кисељак: Извори лече болести („Вечерње новости“, 30. август 2013)
Az itteni források vizét már több mint száz éve használják emberek ezrei számos betegség kezelésére, és tapasztalnak sikereket a gyógyulás terén. A vízforrásokat a 18. század végén és a 19. század elején fedezték fel. A felfedezés és a forrásfeldolgozás sorrendje szerint nevezték el őket, 1-től 9-ig. Először 1919-ben említették őket a „Glasnik Zemaljskog muzeja BiH” című kiadványban, amelyben Fridrih Kacer geológus rövid geológiai áttekintést adott a területről, valamint közölte Ernest Ludvig 1890-ben elvégzett kémiai elemzését a vízről. Abban az időben csak két forrás volt ismert. Az első, a „Glavni izvor”, ahogy Kacer nevezte, ma az első forrásként vagy „Andrina voda” néven ismert, a Tutnjevac lábánál, a Jasenica-patak jobb partján, míg a második 380 méterrel feljebb, a bal parton található. A legkorábbi forrásokat 1927 és 1935 között, míg további hét forrást a következő időszakban (1935–1946) nyitották meg. Már akkoriban is széles körben elterjedtek a hírek a forrásvíz gyógyító tulajdonságairól. Ki akarván használni ezt a természeti kincset, Zvornik megye Néptanácsa 1954. február 11-én határozatot hozott a „Kiseljak” gyógyfürdő létrehozásáról, amelyet a következő évben „Vitinički Kiseljak”-ra neveztek át. Ez egy független finanszírozású intézmény volt, amelynek feladata a gyógyfürdő fenntartása és építése, valamint a gyógyvizek kiaknázása volt. Az intézmény létezésének igazolása és a kitűzött célok elérése érdekében 1957-ben hat hónapon keresztül a šabaci Általános Kórházban tesztelték a második számú forrásból származó „Vitinica kiseljak” gyógyhatásait. Megállapították az ásványvíz kedvező és jótékony hatását számos belgyógyászati betegségcsoportban és típusban, például vesebetegségben, gyomorhurutban, máj- és epehólyag-betegségben, valamint hörghurutban szenvedők számára.
Radmilo Tomić belgyógyász a helyszínen győződött meg a víz gyógyhatásáról, és terjedelmes szakmai dolgozatot írt róla. Ezt követően a szabácsi általános kórház azt javasolta, hogy a „Vitinica kiseljak”-ot gyógyfürdővé nyilvánítsák. A látogatók tapasztalatai azt mutatták, hogy más forrásoknak is vannak gyógyító tulajdonságaik. Így a negyedik számú forrás, a „Djevica” és az ötödik számú forrás pedig a „Bubrežna voda” (Vesevíz) nevet kapta, mivel segít a vesekő és a homok kiürítésében. A hatodik forrás a szívbetegségek, a hetedik forrás a szembetegségek, a nyolcadik az emésztőszervek betegségei, a kilencedik pedig a bőrbetegségek és a reuma ellen segít. Az első és harmadik forrás felfrissíti a testet és javítja az étvágyat. Ezen lehetőségek jobb kihasználása érdekében megbízták a Tuzla Gazdaságfejlesztési Intézetet, amely 1961-ben kidolgozott egy Beruházási Programot a Kiseljak savas vizének kiaknázására. A program magában foglalta a kutatási munkákat, valamint a nyersanyagbázis, a piac, a helyszín és a fürdő és a kitermelő üzem építéséhez szükséges források elemzését. Nagy gondot fordítottak mind a kilenc forrás vizsgálatára. Minden egyes forráshoz javaslatokat és véleményeket fűztek a víz hozamának és minőségének javítására vonatkozóan. A víz kémiai elemzése kimutatta, hogy az első forrásból származó víz tiszta és savanyú ízű, káliumot, nátriumot, magnéziumot, kalciumot és kloridokat tartalmaz, míg a második forrásból származó víz, amely majdnem tiszta és savanyú ízű, szénsavat, kloridokat, szénhidrogéneket, kalciumot, magnéziumot, nátriumot és káliumot tartalmaz. Minden más forrás hasonló vagy azonos kémiai összetételű.
A fürdőigazgatóság adatai szerint az 1954 és 1960 közötti időszakban a látogatók száma 2500 és 5500 között mozgott. A látogatók száma az időjárástól függően változott. A piacelemzések szerint az ásványvizet közvetlenül a betegeknek, valamint Zvornik, Bijeljina, Brčko, Tuzla, Šabac és Loznica kereskedelmi és vendéglátóipari egységeiben értékesítették. Még a belgrádi „Moszkva” szálloda vezetősége is érdekelt volt abban, hogy minden második nap kétezer liter vizet szállítsanak a számukra. A piacelemzés szerint az éves termelési kapacitásnak kétmillió liternek kellett volna lennie. A pénzhiány miatt azonban a projekt hamvába halt, és a gyógyhely üzleti tevékenysége az idegenforgalmi adó beszedésére és a forrás körüli terület alkalmi rendezésére korlátozódott. A turistáknak, akik többnyire Podrinjéből, Semberijából, Szerémségből és Macsóból érkeztek, nem voltak meg a feltételei a hosszabb tartózkodásnak. 1962. november 28-án Zvornik önkormányzata kezdeményezte megkezdték a „Vitinica kiseljak” rendes felszámolását.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település nagyobbik része a Boszniai Szerb Köztársasághoz, míg egy kis, lakatlan rész a Föderáció területéhez, Sapna községhez került.
Gazdaság Az 1990-es években megkezdődött egy természetes ásványvizet palackozó üzem építése, de anyagiak hiányában az épület befejezetlen maradt.
Oktatás A településen található a „Vuk Stefanović Karadžić” Általános Iskola, kiseljaki területi iskolája.
Egészségügy Korábban egy rászoruló gyermekek otthona működött itt, amelyet 2011 közepén alakítottak át Kiseljak Idősek Otthonává. A településen található a Kiseljak Rendelőintézet is, amely a Zvornik Egészségügyi Központ helyi intézménye.
Nevezetességei Kiseljak a múltban kedvelt fürdőhely volt. A települést a nyári szezonban körülbelül 6000-7000 vendég látogatta, főként Macsóból és Semberijából. A lakosság a szezonban szállást adott bérbe az ide látogatóknak. A minőségelemzés kimutatta, hogy ezek a vizek káliumot, nátriumot, lítiumot, kalciumot, stronciumot, báriumot, magnéziumot, vasat, alumíniumot, mangánt, klórt, kénsavat, bórsavat és foszforsavat, savas szilícium-dioxidot és szerves anyagokat, valamint hangyasav nyomait tartalmazzák. Tudományos vizsgálatok és megállapítások kimutatták, hogy fizikai-kémiai összetétele alapján ezekből a forrásokból származó ásványvíz különböző betegségek kezelésére használható: gyomor- és nyombélfekély, cukorbetegség, vérszegénység, légúti gyulladás, vesebetegség, epehólyag- és epeúti betegségek, artériás keringési károsodás.
A településen található a Szent György vértanúnak szentelt szerb ortodox templom. Közismertebb nevén Đurđica. A templomot 2004. augusztus 1-jén szentelte fel Vasilije, Zvornik-Tuzla püspöke. A faragott kőrisfából készült ikonosztázt a zvorniki Dragan Golić készítette. Az ikonosztáz ikonjait a loznicai Živorad Ilić festette. A templomot 2004 és 2009 között a belgrádi Gojko Ristanović festette ki élénk színekkel.
Jegyzetek
Fordítás
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései