A Szent Izsák-székesegyház () egy nagy építészeti jelentőséggel bíró egykori székesegyház Szentpéterváron, amely jelenleg múzeumként működik, és alkalmanként istentiszteleteket tartanak benne. Az épület Európa 3. legnagyobb alapterületű temploma, csak a római Szent Péter-bazilika és a londoni Szent Pál-székesegyház előzi meg. 101,5 méteres kupolájával a világ legmagasabb templomai közé tartozik. A templomot Dalmáciai Szent Izsáknak, Nagy Péter cár védőszentjének szentelték, aki a szent ünnepének napján született. Eredetileg székesegyháznak épült, de 1931-ben a szovjet kormány múzeummá alakította, és azóta is múzeumként működik, az 1990-es évek óta pedig egy oldalkápolnában tartanak ismét istentiszteleteket. 2017-ben Szentpétervár kormányzója felajánlotta, hogy a katedrálist visszaadja az orosz ortodox egyháznak, de ez nem valósult meg, mert a szentpétervári polgárok tiltakoztak az ajánlat ellen. Az épület 1990 óta a „Szentpétervár történelmi központja és a kapcsolódó műemlékegyüttesek” világörökségi helyszín része.

Története Az Izsák téren álló templomot I. Sándor cár rendelte meg Vincenzo Brenna korábbi építményének helyére, és ez volt a negyedik egymást követő templom, amely ezen a helyen állt. Egy erre a célra kinevezett bizottság több tervet is megvizsgált, köztük a francia származású építész, Auguste de Montferrand (1786–1858) tervét, aki Napóleon tervezőjének, Charles Perciernek a műtermében tanult. Montferrand tervét a bizottság néhány tagja kritizálta a négy azonos, timpanonos, nyolcoszlopos portikuszának száraz és állítólag unalmas ritmusa miatt. Felvetették azt is, hogy hatalmas méretei ellenére az épület zömöknek és nem túl lenyűgözőnek tűnne. A bizottság tagjai, akik között neves orosz építészek is voltak, különösen aggódtak amiatt, hogy egy új, hatalmas épületet kell építeni a régi, bizonytalan alapokra. A császár, aki a nehézkes empire stílusú építészetet részesítette előnyben, be kellett avatkozzon, és Montferrand javára kellett eldöntenie a vitát.

A katedrális építése virányítása alatt 40 évig tartott 1818-tól 1858-ig. Az építmény biztonságának garantálása érdekében a katedrális alapjait 25 000 cölöp beverésével erősítették meg a szentpétervári mocsárvidéken. Innovatív módszereket alkalmaztak a portikusz óriási oszlopainak felállításához. A katedrális építési költségei összesen 1 000 000 arany rubelre rúgtak. A szovjet kormány alatt az épületet megfosztották vallási jelképeitől. Az épületet 1928-ban bezáratták, majd 1931-ben Vallástörténeti és Ateizmus Múzeummá alakították át, a galambszobrot eltávolították a kupola belsejéből, amelyet egy Foucault-inga váltotta fel. 1931. április 12-én tartották az első nyilvános bemutatót a Foucault-inga működéséről, hogy szemléltessék Kopernikusz elméletét. 1937-ben a múzeumot a székesegyház múzeumává alakították át, és a korábbi gyűjteményeket áthelyezték a Vallástörténeti Múzeumba a Kazanyi-székesegyházba.

A katedrális jelentősen megrongálódott a német tüzérségi támadások során a leningrád ostroma idején. A háború után megkezdődtek a költséges helyreállítási munkálatok. A helyreállítás 1960-ban fejeződött be. A Szovjetunióban a vallásszabadság fokozódásával 1990-ben először lehetett újra istentiszteletet tartani. Újabb restaurálás 1994 és 2003 között történt. 2017. január 10-én Georgij Szergejevics Poltavcsenko, Szentpétervár kormányzója bejelentette, hogy a katedrálist vissza kell adni az orosz ortodox egyháznak.„Isaakskathedrale” (Isaak-székesegyház) a FAZ 2017. február 18-i számában, 9. oldal Azonnal tiltakozások indultak ez ellen a szándék ellen, és 2019 januárjáig nem érkezett be ilyen irányú kérelem. A közvélemény-kutatások szerint a lakosság döntő többsége nem támogatja egy ilyen átadást.Az abszurditás elvesztette erejét, Novaja Gazeta, 2018. január 11.

Építészeti jellemzői A magépület alaprajza téglalap alakú (liturgikusan északkelet felé tájolt), de kívülről négyezeti kupolás templomnak tűnik, mivel az oldalsó oszlopcsarnokok kifelé tolódtak; ezek valamivel szélesebbek is, és előcsarnokaikkal, amelyek a római Pantheont utánozzák, a tér felé vezető főbejáratként, illetve a Néva felé vezető kijáratként szolgálnak.

A külső épületet összesen 112 monolit, csiszolt finn vörös gránit oszlop tagolja, amelyek közül az alsó 48 darab egyenként 114 tonnát nyom, és bronz korinthoszi oszlopfőkkel és talapzatokkal látták el őket.J. Doroschinskaja: Leningrad und Umgebung. Moskau 1980, S. 151. 48 a földszinten található, 24 a legfelső kupola rotundáján, 8-8 a négy oldalkupolán, és 2-2 a négy ablakot keretező oszlop. A rotundát egy turisták számára is hozzáférhető sétány veszi körül. 24 szobor áll a tetőn, és további 24 a rotunda tetején. Az oszlopokat a finnországi Virolahti városában található Pyterlahti kőbányában készítették. Szintén innen származik a Palota téren látható hatalmas emlékmű, a Sándor-oszlop is, amely a legnagyobbnak számít a világon. A templom külső falait szürke és rózsaszín kőburkolat borítja.

Nagy jelentőségűek a négy nagy oromzat reliefjei, amelyeket Ivan Vitalij és Francois Lemaire készítettek. A déli „A királyok imádása” című alkotás Ivan Vitalij munkája; a keleti relief címe „Dalmáciai Szent Izsák megjövendöli Valens császár közelgő halálát”. Az északi oromfal-dombormű témája „Krisztus feltámadása”, a nyugatié pedig „Szent Izsák találkozása Theodosius császárral” – ennek érdekessége, hogy Theodosius császár I. Sándor cár arcvonásait viseli.

Szintén jelentős a három nagy bronzajtó, amelyek a katedrális belsejébe vezetnek. A nyugati portál Szent Péter és Pál apostoloknak, az északi portál Szent Izsák és Szent Miklós, a déli portál pedig Szent Vlagyimir és Szent Alekszej Nyevszkij tiszteletére lett szentelve.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Szentpétervár építményei Kategória:Szentpétervár múzeumai Kategória:Klasszicista vallási építmények Kategória:1858-ban átadott építmények Kategória:Oroszország ortodox templomai, kolostorai