Antal Elemér (Budapest, 1926. szeptember 5. – Budapest, 2010. április 27.) magyar orvos, radiológus, az archeoradiológia nemzetközileg elismert kutatója.

Életútja

Antal Zoltán (1900–1987) református lelkész és Kontz Ida (1902–1968) teológus fiaként született. Középiskolai tanulmányait 1936-tól a Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban végezte. Osztálytársai között volt Nyéki Lajos nyelvész, irodalomtörténész, s Boda János orvos, geográfus. 1943-ban jó eredménnyel érettségizett. A zenekar és az Ifjúsági Vöröskereszt Egylet tagja volt.

1952-ben szerzett diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.

1952–1953-ban az Országos Onkológiai Intézetben, 1954 és 1958 között a várpalotai Városi Kórházban, 1958 és 1971 között Komlón a Városi Kórházban radiológusként, majd főorvosként dolgozott. 1971-ben a Nógrád megyei Kórház (Salgótarjánban) röntgen főorvosává nevezték ki.

1981-es nyugdíjazása után a balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház Röntgenosztályán, majd a pásztói Margit Kórház Röntgenosztályán működött. Az 1990-es években Budapestre költözött, és itt 2006-ig a Csepeli Weiss Manfréd Kórház röntgenorvosaként dolgozott. Hetvennyolc éves korában hagyta abba az aktív munkát.

Magánélete Házastársa Szuchovszky Éva, tanár (Kaposvár, 1928. május 20. – Budapest, 2021. augusztus 30.) volt. 1951-ben Pécsett kötöttek házasságot. Gyermekei: Zsuzsanna (1952. június 23.) és Gábor (1956. február 28.). Balassagyarmaton 6 éves volt, amikor Szabados József református kántor felfigyelt muzikalitására. Tanácsára, édesapja beíratta Koller Alfréd jónevű városi zeneiskolájába, ahol hegedülni tanult. A hegedű mellett az orgonálás is érdekelte, az evangélikus templomban volt lehetősége a gyakorlásra. A Balassi Bálint Reálgimnáziumban is folytathatta a zene gyakorlását. Több hangszeren játszott (hegedű, orgona, nagybőgő) és tagja volt 1971-től a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekarnak, majd a Műegyetem Szimfonikus Zenekarának.

Hobbija volt még a régészeti irodalom tanulmányozása.

Szakmai eredményei

1959-ben mint a Komlói Kórház orvosa felfedezte a szilikózis megbízható és gyors felismerésének eljárását.

Több fontos kutatást végzett az archeoradiológia lehetőségei és korlátai területén. A régészeti radiológiai kutatásai a múltunkról való ismeretlenséget csökkententette és a történelemi események megértését szolgálták. Magyarországon a régészeti radiológiai metodika módszertani újításait az elsők között alkalmazta kutatásai során. Vizsgálta a tiroli gleccsermúmiát, és számos régészeti feltárás paleopatológiai vizsgálatában vett részt radiológusként. A Nógrád megyei Tatár-dombi sírleleteken végzett archeo-radiológiai kutatásokat, mialatt a balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórházban dolgozott nyugdíjas radiológusként.

Kutatásairól többek között a következőket írta: „Munkaeszközömnek, a röntgendiagnosztikának van bizonyos területen és helyen nélkülözhetetlen szerepe, s mint egy ága a medicinális komparatív ikonográfiának, a képalkotó, egymást kiegészítő rendszereknek, a régészetnek is hasznos munkaeszköze, segítőtársa lehet. Elvben minden megröntgenezhető, amit a régész ásója kiemel, a keretben függő festmény, festett, vagy festetlen tárgyak szerkezete rejt. Korlátai vannak, mert vagy túl nagy, vagy túl kicsi a sugarak áthatolóképessége. [] A sirleletcsontok vizsgálata csak annyiban hasonlít a korábbihoz, hogy egyedül a röntgensugarak maradtak meg, de változott a röntgengép, a film, a szűrők, a sötétkamrai technológia, és belépett a lágyrészhelyettesítés. Ezzel a megváltozott technikával értünk el olyan képminőséget, amelyet az élő emberek vizsgálatánál követelünk meg, igy a sirleletcsont diagnosztika megközelíti a szövettani diagnosztikát, a határesetek eldöntéséhez kell csupán szövettani, vagy elektronmikroszkópos vizsgálatot, kiegészítést kérni.” Forrás: Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982. Antal Elemér: Az archeoradiológia lehetőségei és korlátai. Az orvosi szakmában, magyar és külföldi orvosi közlönyökben, mintegy 4o dolgozatban adta közre kutatási eredményeit. Talán ennek a széleskörű publikációnak köszönhette, hogy a 7o-es évek elején Varsóban, a Spondiliater Világszövetség tiszteletbeli tagjának megválasztották. A szegedi Orvostudományi Egyetemen a régészeti tanszéken radiológiát tanított.

Fontosabb publikációi Osteochondritis ischiopubica operált esete. Magyar Radiológia. 1958. 3. sz. Az intrauterin magzat életképességének vizsgálata a fronto-occipitalis átmérőre alapozott cephalometria útján. Várpalotai Városi Tanács Kórháza, Röntgenosztály. Orvosi Hetilap, 1960. április. 1960-04-17 / 16. szám. Adatok a crus varum congenitum kórkép aetiologiájához. (társszerzők Somfalvi Béla, Bíró Ferenc, Horváth Andor) Komlói Városi Tanács Kórház és Nemibeteggondozó Intézet. Orvosi Hetilap, 1961-07-23 / 30. szám. A silicosis pathogenezisének problematikája. (társszerző Dános László) Orvosi Hetilap, 1962-09-23 / 38. szám. A szilikózis elleni védőoltás lehetőségei. I. (társszerző Dános László) Orvosi Hetilap, 1964-02-02 / 5. szám. A szilikózis elleni védőoltás lehetőségei II. (társszerző Dános László) Orvosi Hetilap, 1965-01-24 / 4. szám. A szilikotuberkulózis gátlószeres kezelése és a szilikózis elleni védőoltás kapcsán. (társszerzők Dános László, Felföldy László, Mohay Jenő, Farkas Judit, Bóka József) Orvosi Hetilap, 1966-03-06 / 10. szám. Röntgenvizsgálatok a histoacryllal ragasztott urológiai műtétek után. Orvosi Hetilap, 1971-12-05 / 49. szám / Előadások. Gyomordaganat kórképét utánzó idegentest perforatio. (társszerzők Ján Huba, Géczy Imre) Orvosi Hetilap, 1972-08-20 / 34. szám. Házasság rokoni fokon. Veszélyes népszokás. Nógrád, 1975-09-27 / 227. szám. Congenital irregularities from endogamy in the „Palóc” population. – Abstracts of CAC. Budapest, 1981. 64. The technology of archaeoradiology. (társszerző Marcsik Antónia) Abstracts of CAC. Budapest. 1981. 33. Az archeoradiológia lehetőségei és korlátai. Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1982. Differential diagnostic of traumatologic cases. (társszerző Marcsik Antónia) The Abstracts. XVI. Congress of Czechoslovak Anthropologists with International Participation. Banska Bystrica. July 5–11. 1982. 35. A nógrádsápi honfoglalás kori leletek röntgen vizsgálata. (társszerző Annus Jánosné) Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1984. The technical questions of archaeoradiology. (társszerző Marcsik Antónia:) Humanbiol. Budapest. 10. 1982. 95–97. Congenital irregularities from endogamy in the „Palóc” population. - Humanbiol. Budapest. 11. 1982. 127–129. Periostitic deformation of bones from Avar period. (társszerzők Marcsik Antónia, Bojalka Rezső ) Humanbiol. Budapest. 10. 1982. 91–94. Honfoglaláskori sírleletcsontvázak röntgenvizsgálata. (társszerző Annus Jánosné) Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében. 1984. 27–30. Az archeoradiológia lehetőségei és korlátai. Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1982. Szeged 1984. 11–15. Az archeoradiológia lehetősége és korlátai. 77-82. In.: Lázár Imre, Pikó Bettina. Orvosi antropológia. Medicina könyvkiadó zrt. 2012

Jegyzetek

Források

A Budapesti Orvostudományi Egyetemen végzett orvostanhallgatók jegyzéke 1951-1969. Szerk. Molnár László. Budapest, Semmelweis Orvostudományi Egyetem, 1997. (A Semmelweis Orvostudományi Egyetem promóciós könyvei IV.) Zonda Tamás: Balassagyarmat jeles polgárai Antal Elemér. ITIdata: Antal Elemér

Diagnózis-féle. egy orvos életéről. Beszélgetés dr. Antal Elemérrel. Balassagyarmat - Ipoly, 1991-09-27 / 3. szám.

Kategória:Magyar orvosok Kategória:Orvosi diagnosztika Kategória:1926-ban született személyek Kategória:2010-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek