A mélység birodalmai (eredeti munkacímén Mermaid Island [Sellősziget], , mandarin nyelven: 人鱼帝国) egy befejezetlenül maradt, háromdimenziósnak szánt amerikai–kínai film, melynek főszereplője Olha Kurilenko. A forgatókönyvet Randall Frakes írta, míg a rendezői feladatokat Jonathan Lawrence, Michael French és Scott Miller látták el.
A filmet 2011-ben szándékoztak bemutatni, ám mindez idáig nem valósult meg. A filmhez az ötletet egy kínai vállalkozó, Jon Jiang szolgáltatta, aki nagyrészt finanszírozta is a forgatást, mindazonáltal folytonos basáskodása a produkció felett kétessé tette annak minőségét, s hozzájárult ahhoz, hogy végül nem került az alkotás a filmszínházakba vagy bármilyen egyéb forgalmazásba.
A film műfaji besorolása A film műfaji besorolása még mindig nincs lett eldöntve. Mivel Jiang állandóan beleszólt a készítésbe, ezért merült fel többféle zsáner és ahhoz történő igazítása a cselekménynek. A mélységek birodalma alapvetően fantasy-kalandfilm, de számtalan döntés született az alkotás filmdrámává, romantikus fantasy filmmé, vígjátékká, romantikus vígjátékká, akciófilmmé és hasonló kombinált műfajú filmekké történő formálásáról.
Cselekmény A forgatókönyvet ugyan több tucatszor átírták Jang óhajának megfelelően, alapvetően a cselekménye a film történetének az óceánok mélyén játszódik, ahol nyolc, sellők által lakott birodalom van, melyek békéjét egy démoni mágus és seregei veszélyeztetik. Hősként egy Atlasz nevű görög bajnok és barátja lép fel, aki szembeszáll az ellenséggel, hogy megmentse Poszeidón tengeristen szent templomát is.
A film készítése Az ötletgazda és szponzor A film ötlete Jon Jiang fejéből pattant ki, aki milliárdos építési vállalkozó és nagy befolyással bírt hazájában. Jon Jiang mozirajongó, akinek kedvencei James Cameron, Steven Spielberg, Peter Jackson és George Lucas voltak, s 2009-ben megnézte az Avatart, melynek látványvilága annyira lenyűgözte, hogy elhatározta, készített a saját ötlete alapján egy hasonló szuperprodukciót, amelynek költségeit ő fogja állni.
Jiang a kivitelezéshez egy saját filmvállalatot hozott létre Fontelysee Pictures néven, a forgatáshoz pedig fucsieni és Peking környéki területeket, továbbá pekingi stúdiókat jelöltek ki. A költségvetés 130-140 millió dollárra rúgott, amely vetekedett a korszak nagyköltségvetésű hollywoodi filmjeivel. Összehasonlításképp a Harry Potter és a bölcsek köve 125, míg a Transformers 195 millió dollárból került megrendezésre. Évekkel később Kínában is két olyan fantasy film készült, amelyeknek költségei meghaladták a 100 millió dollárt. Jang lelki szemei előtt valószínűleg az Avatart is meghaladó filmeposz ötlete lebegett.
A főbb szerepekre Jiang hollywoodi sztárokat akart szerződtetni, míg a mellékszerepeket ismert kínai színészeknek szánták. A statiszták között leginkább oroszok voltak, mivel ők voltak a legolcsóbbak a piacon. Megpróbálták a főszerepre megnyerni Sharon Stone-t és Monica Belluccit is. Bellucci kezdetben vállalta volna a főszereplő sellőkirálynő eljátszását, ám hamar visszakozni kezdett. Ezután környékezték meg Stone-t, illetve más neveket is, de a nyugati színészóriásokat nem vonzotta a számukra teljesen ismeretlen és már az elején bizonytalannak is tűnő kínai szuperprodukció. Ezért esett a választás az ukrán Olha Kurilenkóra, aki pont akkor futott be a A Quantum csendje című James Bond-filmmel, s akinek Jang produkciójában való szereplésért egymillió dollárt fizettek. A további szerepekre nem sikerült húzóneveket találni.
A munkálatok Már a film forgatókönyvének megírása konfliktusokkal és feszültséggel volt tele. Jiang James Cameron korábbi munkatársát, Randall Frakes-t szerződtette 2007-ben, aki a rendezővel a Terminátor – A halálosztó és a Terminátor 2. – Az ítélet napja című filmeknél dolgozott együtt. Frakes-nek vagy negyvenszer kellett átírnia a forgatókönyvet Jang utasításainak megfelelően, mígnem végül megelégelte és felmondott. Őt még további tíz forgatókönyvíró követte, akik mind hasonló okok miatt távoztak. A forgatókönyv megírása összesen négyéves hercehurcát ölelt fel.
Jiang elvárásai a forgatókönyvet illetően már-már a plágium tényét is kimerítették, ugyanis egy üldözéses jelenetet a vállalkozó-szponzor teljes egészében az Indiana Jones és a végzet temploma című kalandfilmből emelt át.
A rendezést először Irvin Kershner, a Star Wars V. rész – A Birodalom visszavág alkotója vállalta, aki már akkor súlyos beteg volt, ezért hamar visszalépett és 2010-ben el is hunyt. A távozásának másik oka alighanem a Jianggal támadt konfliktusa volt, mivel Kershner a jelen korszakba akarta helyezni a film cselekményét, addig Jiang tervei szerint a film az ókori görögök idején játszódott volna.
Ezután rendezőnek Pitofot, a Vidocq és A Macskanő rendezőjét szemelték ki, ám végül ő is visszalépett. Az őt követő Jonathan Lawrence, Michael French és Scott Miller nem voltak különösebben sem járatos, sem pedig ismert rendezők. Vélemények szerint csak az volt a lényeg, hogy a nemzetközi piacon angolszász nevekkel tudják értékesíteni a produkciót.
A forgatás már a kezdetektől fogva nevetség tárgyát képezte, elsősorban a nyugati filmvilág szakemberei és kritikusai előtt. A nemzetiségileg elég vegyes összetételű stábnál hiányzott a közös nyelv, mivel az orosz statiszták egyáltalán nem, míg a kínai színészek nem vagy kevésbé tudtak angolul, ez pedig komoly gátja lett az együttműködésnek. A stáb először, főleg a nemzetközi forgalmazás érdekében, európai és észak-amerikai statisztákat keresett, ám a pekingi ügynökségeknél ilyenek jóformán nem akadtak. A forgatáson a szereplők és statiszták közötti etnikai, nyelvi és kulturális különbségek feszültségeket, konfliktusokat is eredményeztek. Lawrence egy későbbi interjúban elmesélte, hogy volt eset, amikor majdnem tettlegesség alakult ki, s a munka vontatottsága miatt mindenki feszélyezett volt.
Ráadásul a nagy költségvetés ellenére továbbra is törekedtek spórolni, ezért nem alkalmaztak valódi kaszkadőröket, így mindennapos volt, hogy valaki megsérült a forgatáson. A film kaszkadőrcsapata képzetlen alkalmi amatőrökből állt, akik rendre baleseteket szenvedtek. A jelmezek és a díszletek is gyakran rosszul voltak kivitelezve, utóbbiak még sok esetben balesetveszélyesnek is bizonyultak, míg előbbiek ízlés és értelem tekintetében hagytak számos kivetnivalót.
A munkálatok Jiang folyamatos beleszólásai miatt nagyon lelassultak, mert a pártfogó nemcsak a forgatókönyvírásnál hallatta a szavát, de az egyes szereplők karakterét is kénye-kedve szerint változtatgatta. Emiatt volt kérdéses, hogy milyen műfajú film is készül, s három rendező is váltotta egymást a forgatás alatt. Jiang olyan meghatározásokkal élt, hogy a film egy Shakespeare-i módra megírt Transformers vagy egy görög mitológiai Csillagok háborúja, mely a víz alatt játszódik. Lawrence viszont aggodalmát fejezte ki Jiang ilyentén elképzelései kapcsán, szerinte elidegenítené a filmtől a közönséget.
A dilettantizmust mutatja, hogy a hajnalban érkező statiszták gyakran anélkül tartózkodtak a forgatáson szinte késő estig, hogy bármit is dolgoztak volna. Több olyan forgatási nap volt, amikor egy-két óra volt a tényleges munkaidő. Ugyan a kínai forgatáson nem biztosítottak olyan luxuskörülményeket, mint Hollywoodban, de az Atlaszt alakító Steve Polites és a filmben a társát játszó Maxx Maulion elmondása szerint így is rendkívül rideg körülmények között kellett dolgozniuk. Polites elmondta, hogy olyan vízben állva is kellett dolgoznia, melynek klórtartalma annyira magas volt, hogy súlyos szemfájdalmat eredményezett nála.
Amikor a színészek és a statiszták panaszkodni kezdtek elmaradó illetményeik miatt, a politikai befolyással is bíró Jiang rendőröket vezényeltetett a forgatásra, akik megfigyelték a külföldieket, ráadásul a rendőri személyeket a stábtagokkal ellentétben már hotelekben szállásolták el. Ezt végül több színész és statiszta megunta, ezért otthagyták a produkciót. Csakhogy még a távozások sem mentek zökkenőmentesen. Egy Irena Violette nevű színésznő, megelégelve a veszélyes munkakörülményeket, ki akart lépni, mire a producerek elkezdték visszatartani az útlevelét, visszakövetelve az eddig számára kifizetett illetményt is. Violette barátjával titokban menekült el, segítette őket Lawrence, néhány stábtag és helyi rendőrség emberséges tagjai is, így sikerült eljutniuk a fucsieni amerikai konzulátusra. Maulion ugyancsak távozott a forgatásról, miután az utolsó három hónapját nem fizették ki. A hiányzó jeleneteket, amelyekben szerepelnie kellett volna, úgy pótolták, hogy a korábban vele leforgatott, de már egyszer felhasznált jeleneteket ismét beillesztették.
Miközben Jiang igyekezett mindent tűpontosan a kezében tartani, ő maga soha nem látogatott el a forgatásokra, s csak a rendezővel, Lawrence-szel, a segédrendezővel és társproducerrel tartotta a közvetlen kapcsolatot. Jiang szintén nem beszélt angolul, mindig fordítóval kommunikált Lawrence-szel. Bár gyakran voltak vitáik, az üzletember és a rendező tisztelettel viseltettek egymás iránt, noha Lawrence pontosan tudta, hogy jó nem fog származni ebből a produkcióból. Végül ráunva az áldatlan állapotokat és amiatt, hogy már hónapok óta nem látta családját, a rendező hazament Los Angelesbe.
Lawrence-t Michael French váltotta, aki korábban csak televíziós filmeket rendezett, s rá hárult volna a munka kétharmadának befejezése. Az ő ötlete volt, hogy vígjátékká kell átformálni a produkciót, minthogy a többször módosított forgatókönyvet ironikusnak találta, s törölte a korábbi párbeszédes jeleneteket.
Kurilenko csupán 2010 áprilisában érkezett Kínába saját jeleneteit leforgatni. French már március végén távozott egyéb elfoglaltságai miatt. Az új rendező Scott Miller lett, ő a romantikus, epikus drámai irányvonalt részesítette előnyben és lobbizott mellette Jiangnál, ami viszont a teljes film újraforgatását jelentette volna, ezért elutasították. Az év végére alig a film felével végeztek.
Jiang idővel kezdett teljesen elrugaszkodni a valóságtól, mert a még el nem készült filmjéhez már-már bősz reményeket táplált, így trilógia megalkotása, animációs feldolgozás és filmre épülő vidámpark terve is. 2010-ben elkészült a a produkció előzetese, amelynek bizarrsága az, hogy nem derül ki belőle, valójában miről szól a film. Jiang hozzá nem értő beleszólásai miatt, melynek során tetemes mennyiségű, de kevésbé használható anyagot forgattak le, a produkció kicsúszott valamennyi határidőből.
Jang 2010 tavaszán nagyszabású hazai és külföldi promócióba kezdett, így nyilvánosságra hoztak forgatási fotókat, s a sajtó betekintést nyerhetett a kulisszák mögé.
Jiang végül kijelentette 2014-ben, hogy az egész filmet újra kell forgatni, ezért a világhírű és több díjjal kitüntetett Michael Kahn vágót kérte fel, hogy próbálja meg feldolgozni az előállított anyagot, azonban Kahn reménytelennek találta az egészet. Polites 2014-ben visszatért Kínába, hogy újraforgassanak vele néhány jelenetet. Csakhogy az immár többször is átírt forgatókönyv hemzsegett a logikai hibáktól és értelmetlenségektől, az egyik ilyen ésszerűtlensége a filmnek, hogy a pozitív főhős és a gonosz főszereplő lényegében azonosul.
A film további sorsa Jiang felhagyott a film további finanszírozásával, amelyre azóta sem sikerült befektetőt találni. 2016-ban közadakozásból próbálták befejezni az alkotást, ehhez 150 ezer dollárnyi jüant próbáltak előteremteni, hogy a filmet 2016-ra bemutathassák, de ez a próbálkozás is sikertelennek bizonyult. Polites szerint olyan méretű vágási és egyéb utómunkálatokra lenne szükség egy bemutatható film elkészítéséhez, mint amilyeneket a Bosszúállók című 2012-es filmben végeztek.
Bár a film nem jelent meg, de számos részlet ismert róla, ezért értékelése a közönség és kritikusok előtt nagyon negatív.
Megjegyzések
Jegyzetek
További információk
Kategória:Amerikai fantasyfilmek Kategória:Kínai fantasyfilmek