Vlasenica () város és községközpont Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 25, közúton 47 km-re délnyugatra, a Birač régióban fekszik.Topografska karta Kladanj 476-4-2 Vlasenica azon a helyen található, ahol a Drina-folyó völgyéből Kelet-Szarajevó felé vezető út két ágra válik szét, és az egyik délre, Han Pisak – Sokolac – Szarajevó, a másik pedig egy kissé nyugati irányban Kladanj – Olov – Szarajevó felé halad. Földrajzi helyzetével és 668 méteres magasságával a Vlasenica a dombos-hegyes határú városok közé tartozik. Vlasenica község területének csak egy kis része fekszik 500 méternél kisebb magasságban, egyharmada 500 és 700 m között van, a terület többi része pedig több mint 700, akár 1400 méteres tengerszint feletti magasságig is felnyúlik. Ezeket a területeket a Javor-hegység uralja (1,537 m), és a város felett van a Viselac-hegy, a Kik csúcsával (903 m). Vlasenica községet Han Pijesak, Milići, Šekovići, Zvornik és Kladanj községek veszik körül.
A legfontosabb közlekedési kommunikáció, amely áthalad Vlasenicán, a Belgrád – Szarajevó főút, amely nagyon fontos összeköttetés a Szerb Köztársaság és Szerbia között. A város a hegyről való átmenetnél, a kissé szelídebb, simább részben található. Gyakran előfordul, hogy a hó a város felső, magasabban fekvő részén 15 nappal hosszabb ideig megmarad, mint az alsó részen. A régió jellegzetessége a magas és sűrű erdők. Földrajzi elhelyezkedésének és 668 méteres tengerszint feletti magasságának köszönhetően Vlasenica a dombos és hegyvidéki települések közé tartozik. A település északi részén nagyon termékeny terület található, ahol sokféle gyümölcs, zöldség és egyéb hasznos növény terem. Míg a déli és délkeleti rész gazdagabb erdőkben, amelyek a régió egyik legnagyobb kincsei.
Népessége A község népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb143597589Bosnyák187273763Horvát3931Jugoszláv3404Egyéb47780Összesen3394211467
A település népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb27435679Bosnyák4800967Horvát2623Jugoszláv2423Egyéb9843Összesen79096715
Története Vlasenica környéke már az ősidők óta folyamatosan lakott volt, amit többek között a Šošari (Milići község) területén lévő halomsíros nekropolisz is bizonyít. „Crkvina” nevű régészeti lelőhelyek találhatók Vukšići és Gornji Zalukovík falvakban. Cikotában, Drinjaca jobb partján, Vlasenica felé, a „Rudište” nevű kisebb magaslaton a bányásztelepülés nyomai láthatók, és nem messze tőle pedig Varosište és Hanište régi települések maradványai találhatók. A történeti források szerint Vlasenica területén áthalad a Sirmiumot Raguzával összekötő római út is.
A középkorban a mai Vlasenica területe Birač középkori zsupániájának része volt, amelyről 1219-ből származó írásos emlékek vannak, melyet ma a dubrovniki könyvtárban találhatók. Abban az időben ez a terület többnyire a Pavlović, Diničić, Zlatosović és Orlović hűbérurak családjainak birtokában volt, akiknek Vlasenica közelében saját váraik és kastélyaik voltak.
Az Oszmán Birodalom 1463 közepén szállta meg a vidéket, amikor már létrejött egy település, mely a 18. század végéig Birač néven létezett. A hely a mai nevet a környezetében gyakori fűféle, a „vlasulja” után kapta. 1765-ben Vlasenica lett a Knežina kádiluk székhelye.
Vlasenica egyik legrégebbi része a Krušević. A legrégebbi szerb temetők a Lijepa-síkságon, Cvijetnjén és Zagradon találhatók. A török uralom nagymértékben hátráltatta ennek a régiónak a fejlődését, a szerbeknek csak 1882-ben, török uralom megszűnése után sikerült kiharcolniuk az egyházi önkormányzat, és az első általános iskolát ezen a területen.
A török uralom alatt, Vlasenica fontos utak kereszteződésében állt. A 17. században, mint a kádiluk központja, a Zvorniki kapitányság része volt, 1842-től pedig rendszeres távíró- és postai forgalom volt településen. A vidék csak nagyon lassan népesedett be, melynek fő okai a gyakori pestisjárványok, a hadak zaklatásai és a hajduk rajtaütései voltak. A muszlimok 1862-es užicei kivándorlása során több család költözött Vlasenicára, köztük a Tihići, Durmići és Carhasanovići családok. 250px|bélyegkép|jobbra|A Városháza épülete
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az osztrák-magyar hadsereg 1878 szeptemberében vonult be Vlasenicába. Az osztrák-magyar közigazgatás megalakulásával a Vlasenicai járás a Tuzla régió részeként jött létre. Már 1879-ben újjáépítették a Szarajevó – Sokolac – Han Pijesak – Vlasenica – Zvornik makadámutat. 1905-ben törvénybe iktatták az egyházi és iskolai autonómiáról szóló törvényt, amely feljogosította a polgárokat a cirill írás és az iskolák megnyitásának jogára. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Vlasenicai járáshoz tartozó településnek 340 háztartása, 1347 muszlim, 228 ortodox szerb és 8 izraelita lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 99. o. 1910-ben a Vlasenicai járáshoz tartozó településen 441 háztartást, 1379 muszlim 400 ortodox szerb, 12 római katolikus és 11 izraelita lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 132. o.
Az első világháború alatt Vlasenica közelében nagyon gyakoriak voltak a fegyveres harcok. A szerb és a montenegrói hadsereg behatolása Biračba teljesen megszakította a Szarajevó és Vlasenica közötti kommunikációt. A szerb és az osztrák-magyar hadsereg közötti fő csata Vlasenica tágabb területét illetően 1914. szeptember 28-án Kraljevo Gorában zajlott. A csatából a szerbek jöttek ki győztesként, mely a terület elfoglalását eredményezte, emiatt az osztrák-magyar csapatok Szerbiában történő ellátása is veszélybe került. Ezért Oskar Potiorek tábornok utasította a Vlasenicában állomásozó tizenharmadik osztrák-magyar dandárt, hogy támadják meg a szerb csapatokat, és szorítsák vissza őket Han Pijesk felé. Közvetlenül ezután Potiorek elrendelte, hogy a szerb és a montenegrini csapatokat a lehető leghamarabb űzzák ki Biračból és Podrinjéből. Ezekben az eseményekben nagyszámú vlasenicai szerb csatlakozott a szerb hadsereghez, és közülük 80-an részt vettek a szaloniki front áttörésében is, majd az ország 1918-as felszabadításakor végrehajtott végső műveletekben. Az 1914–1918 közötti viharos eseményekre számos emlékmű emlékeztet Vlasenicán és környékén. 250px|bélyegkép|jobbra|A fasiszta terror áldozatainak temetője
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Vlasenica és környékének gazdasági helyzete a két világháború között nagyon nehéz volt. Az éhség, a tuberkulózis , a tífusz , a vérhas és különféle más betegségek tomboltak. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt.
A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. Az usztasák által elfogott szerb parasztok bántalmazása és meggyilkolása 1941 júliusában és augusztus elején súlyosabb bűncselekményekké nőtte ki magát. Csak Rasic Gajában, nem messze Vlasenicától, 1941. június 22. és július 22. között több tucat embert öltek meg. A letartóztatottak jelentős részét Pozsegába és más usztasa gyűjtőtáborokba küldték. Bizonyos falvak lakói teljesen elhagyták falvaikat, és a közeli erdőkben kerestek menedéket, ahol a férfiak egyre erősödő egységekbe voltak szervezve. A szerb hadseregnek és a partizánmozgalomnak, melynek a szomszédos Šekovićiban volt az egyik központja. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
1992 májusának utolsó napjától kezdve, amikor a bosnyákok kiutasítása és letartóztatása a Birač régióból egyre gyakoribbá és hamarosan elterjedtebbé vált, a Vlasenicából és a környező falvakból, valamint Kalesijából, Šekovićiból és Rogaticából származó civileket a Sušica táborba vitték. A vlasenicai ortodox egyház egy évvel korábban ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Ebből az alkalomból vlasenicai muszlimok is nagylelkűen adományoztak pénzt az újjáépítésére és restaurálására. Most cserébe a „Hadzsrija” mecset romjait és meggyilkolt bosnyákokat kaptak. A Sušica tábort, Kelet-Bosznia egyik leghírhedtebb fogolytáborát Vlasenicában hozták létre. A négy hónap alatt a boszniai szerb hadsereg és a rendőrség legalább kétezer boszniai muszlimot vett őrizetbe, többségében civileket – férfiakat, nőket, időseket és gyermekeket. Mintegy 200 fogvatartottat lőttek le vagy haltak meg verés következtében. A tábor a város közelében volt, olyan laktanyákban, amelyeket a háború előtt a területvédelmi felszerelések és fegyverek tárolására használtak. A fogvatartottakat egy zárt hangárban tartották, fegyveres őrök és szögesdrót mögött állandó megfigyelés alatt. A tábort a hadsereg és a helyi rendőrség közösen irányította, és az őrök többnyire Vlasenicából, a fogva tartott bosnyákok korábbi szomszédai és barátai voltak. A fogvatartottakat naponta verték, pszichológiailag és fizikailag bántalmazták, kényszermunkára vitték, amelyből sokan nem tértek vissza. A lányokat és nőket az őrök és más személyek megerőszakolták és szexuálisan bántalmazták. A Sušica táborból származó fogvatartottak tömeges lelövése 1992 szeptemberének végén történt. A szerb erők mintegy 150 foglyot vittek ki a táborból négy fordulóban, és Debelo Brdo-ba szállították őket, ahol lelőtték és eltemették őket. 1995 júliusában, közel három évvel később a srebrenicai népirtás idejéna szerb erők tagjai ismét fogolytáborként használták a Sušica tábort. A Szerb Köztársaság Hadseregének tagjai itt tartottak fogva embertelen körülmények között, majd végeztek ki több menekülő férfit és fiút, akiket korábban fogtak el, miközben megpróbálták elérni a bosnyák területet.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a falu a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Az elűzött bosnyákok visszatérése 2001-ben kezdődött, mintegy ötven kitelepített bosnyák család tért vissza Vlasenicára. Csakhamar megkezdődött az 1992-ben lerombolt mecset újjáépítése, mely 2007-ben fejeződött be. Addig az újjáépítésre váró „Hadzsrija” mecset helyett a vlasenicai muszlim közösség egyetlen szobát használ mecsetként.
Kultúra 250px|bélyegkép|jobbra|A szerb ortodox templom A település kultúrájának fő reprezzentánsa az SPKD „Prosvjeta” Szerb Oktatási és Kulturális Egyesület. Tagjai rendszeres részt vesznek a köztársaság területén tartott folklórfesztiválokon.
Vlasenica Kulturális Központját 2016-ban alapították, jelenleg négy alkalmazottat számlál. A Kulturális Központon belül működik a „Vlasenica 24” információs portál, amely egyfajta tájékoztató útmutató a Vlasenica önkormányzatának aktuális fejlesztéseiről. Az épületnek 365 férőhelyes moziterme, valamint kisebb termei is rendelkezésre állnak, ahol számos kulturális tartalom valósul meg, de szemináriumokat, bemutatókat, kulturális műhelyeket és hasonlókat is tartanak. A Vlasenica Kulturális Központ aktívan részt vesz a szociális közösség erőfeszítéseiben a gyermekek, fiatalok és polgárok szabadidejének megtervezésére irányuló minőségi törekvésekben, közvetlen együttműködésben más társadalmi politikai intézményekkel, iskolákkal, óvodákkal, nem kormányzati és humanitárius szervezetekkel, a médiával, amely lehetőséget biztosít a kreatív kreatív munkára. Az intézmény alapítója a Vlasenica önkormányzata.