A Columbus a német Norddeutscher Lloyd (NDL) hajótársaság egyik óceánjárója volt a két világháború között. Még az első világháború előtt kezdték el megépíteni, de a konfliktus miatt az építése elhúzódott, és csak a 20-as évek elején fejezhették be, miután az antant ehhez hozzájárult. Mivel a hajótársaság összes nagyobb hajóját elkobozták, a Columbus lett a brémai hajótársaság első modern utasszállítója a háború után. A második világháború kezdetéig az észak-atlanti útvonalon közlekedett, illetve sétahajóként alkalmazták főként a karibi térségben az amerikai közönség által kifejezetten kedvelt hajót. A második világháború kitörése is a karibi térségben érte. Miután az utasait sikerült Havannában partra tenni, áthajózott Mexikóba, majd, 1939. decemberében megpróbált hazatérni Németországba, de az USA haditengerészetének közreműködésével a britek fel tudták tartóztatni, ami miatt pedig a személyzete elsüllyesztette New Yorktól mintegy 800 km-re re keletre az Atlatni-ócánon..

Története Megépítésének előzményei A Norddeutscher Lloyd hajótársaság az első világháború előtt a danzigi Schichau-Werke hajógyárnak adott megbízást kettő, a transzatlanti útvonalra szánt óceánjáró megépítésére, melyeknek a Columbus illetve a Hindenburg neveket szánták. A háború végéig még egyik sem készült el, a versailles-i békeszerződés pedig Danzigot szuverén állammá tette meg (Freie Stadt Danzig). A hajógyár és az NDL a hajók befejezését olyannyira elhúzta, hogy a brit kormányzat és egy az akkori német kormányzat nevében eljáró német delegáció 1921. augusztus 5-én megkötötte az ún. Columbus-egyezményt.Wortlaut (englisch) des Vertrags. Ebben többek között az szerepelt, hogy a Columbust át kell adni Nagy-Britanniának. Ott a White Star Line kötelékében a Homeric nevet kapta.

A Hindenburg az NDL számára épült meg, de az alapanyaghiány miatt csak jelentős késedelemmel sikerült befejezni, és az előzetes tervekkel ellentétben nem a Hindenburg nevet kapta, hanem –Paul von Hindenburg kancellár kifejezett kérésére – az elkobzott egységnek szánt nevet, a Colombust.

Építése és felszereltsége bélyegkép|bal|300px|A Columbus a tatja felől fényképezve Az elkészült hajótestet 1922. június 17-én tervezték vízre bocsátani, azonban ekkor nem sikerült megmozdítani, és majd csak közel két hónappal később, augusztus 12-én sikerült ez a művelet. Teljesen 1923 novemberében készült el, és 1924. április 22-én indult első kereskedelmi útjára Bremerhavenből New Yorkba.

Ekkoriban forgatták a fedélzetén Hans Behrendt rendezésével a „Neuland oder Das glückhaft Schiff” játékfilm néhány felvételét a Das glückhaft Schiff "Santa Maria" és a Columbus részekhez, melyekben Otto Gebühr játszotta a történelmi Kolumbusz Kristóf szerepét. Látványosra sikerült az utánépített Santa Maria és a modern Columbus gőzös tengeren való találkozása.

A Columbus lényegében ugyanúgy lett megépítve, mint testvérhajója, a Homeric, mindössze a felépítményei nem tornyosultak fel annyira. Eredetileg két, viszonylag vékony és magas kéménye volt, az egyenes hajóorrkiképzés és a tetszetős tatrész nagyon elegáns megjelenést kölcsönzött számára. A hajótest teljes hosszán végigfutott az öt fedélzet, és 14 vízzáró rekeszre volt osztva. Elől három, hátul két raktere volt ugyanennyi berakodónyílással. A szálláshelyiségek a német hajóknál megszokott magas színvonalúak voltak, és három osztályra voltak osztva. Ezekhez a szokásos közösségi terek járultak, úgymint ebédlő, dohányzó, könyvtár, veranda, sportcsarnok stb. Különösen impozáns volt a nagy fogadóterme.

Útitársai A Columbus számított elkészültekor Németország legnagyobb háború utáni hajójának. Kortársai a München és a Stuttgart voltak, melyek azonban jóval kisebbek voltak és csak 15 csomós sebességet tudtak elérni. Rajtuk kívül az NDL-nek még a régebbi Prinzess Irene állt a szolgálatban, mely Bremen név alatt hajózott ekkor. 1925-ben az újonnan elkészült Berlin csatlakozott hozzájuk a transzatlanti útvonalon. Ezek a hajók olyannyira sikeresek voltak, hogy valódi gyorsjáratú gőzösök (Schnelldampfer) építésébe kezdhetett a hajótársaság. Így épült meg a 20-as évek végén a Bremen és az Europa.

Szolgálata a békeidőben bélyegkép|bal|300px |A Columbus az átépítés után bélyegkép|jobb|300px|Paul von Hindenburg meglátogatja a Columbust Bremerhavenben 1924 áprilisában bélyegkép|jobb|300px|Nikolaus Johnsen, „komodor” és a Columbus, majd az Europa kapitánya 1927 augusztus 2-án az Atlanti-óceán közepén haladva eltört a jobb oldali hajócsavar tengelye. A megfelelő ellenállás hiányában a gőzgép túlpörgött, és emiatt olyan mértékben károsodott, hogy nem érte meg már kijavítani. A brémai Vulkan hajógyárban átmeneti megoldásként a Schwaben teherhajó háromszoros expanziójú gőzgépét szerelték be, aminek segítségével ha mérsékelt sebességgel is, de tudta folytatni a transzatlanti utakat. 1929-ben Hamburgban két új turbinával szerelték fel, melyek együttesen leadására voltak képesek, és ezzel már elérte a 23 csomós sebességet, amivel az újonnan megnyitott észak-atlanti expressz-szolgáltatásban is használhatták.

A hajógyárban való tartózkodása alatt a szálláshelyeit is átalakították, a kéményeit pedig vastagabbakra cserélték, amivel a kinézete hasonlóvá vált a Bremenéhez és az Europáéhoz. Bár nem volt annyira gyors, mint ez a kettő, de a 22-23 csomós sebességével még az előkelő expressz-gőzösök közé volt sorolható. A második világháború kitöréséig az észak-atlanti útvonalon közlekedve és turistahajóként jó nevet szerzett magának. Az egyik ilyen útja Dél-Amerika körül 47 napig tartott.

Pusztulása Röviddel a háború kitörése előtt a Karib-tengeren tett körutat, és Németországból azt a parancsot kapta, hogy késedelem nélkül fusson be egy az Egyesült Államokon kívüli semleges kikötőbe. Csak többedszeri próbálkozás után sikerült neki a túlnyomórészt amerikai utasokat Havannában partra tenni, majd a legvégső üzemanyagtartalékokkal a mexikói Veracruzban kikötni. 1939. december 14-én, miután egy német hajóról üzemanyagot vett fel, elhagyta a kikötőt, hogy megpróbáljon hazajutni Németországba. Wilhelm Dähne kapitánynak a tulajdonosnak tett javaslatát, hogy adják el a hajót Mexikónak, majd a háború után szerezzék vissza, elutasították. Előbb Mexikó és az Egyesült Államok semleges vizein haladt északnak, hogy a brit hadihajókat elkerülje. Az amerikai partok mentén az amerikai kormányzat által 300 tengeri mérföldes semlegességi zónában rombolók kísérték felváltva egymást, majd végül a Tuscaloosa cirkáló szegődött mellé, mely a hidroplánjai segítségével a semlegességi zóna elhagyása után is szemmel tarthatta volna még egy ideig. Ezek a hadihajók óránként nyílt üzenetben adták meg a pozíciójukat, hozzátéve, hogy kísérik a Columbust. Így mikor 1939. december 19-én elhagyta az USA által ellenőrzött vizeket, a brit Hyperion romboló hamar rátalálhatott, és meg is próbálkozott az elfogásával, amihez két figyelmeztető lövést adott le az orra elé. A személyzete azonban nem akarta, hogy ellenséges kézre kerüljön, ezért felgyújtotta a hajót és megnyitotta a fenékszelepeket. Három fűtőnek nem sikerült feljutnia időben a csónakokhoz, és a hajón veszítették életüket. A vizsgálat megállapította, hogy ők mind egy kabinban voltak elszállásolva, és vélhetően nem értesültek a riadóról, avagy a sok hasonló gyakorlatozás miatt már nem vették komolyan azt, ezért maradhattak a hajón. A Columbus a Hatteras-foktól 320 tengeri mérföldre keletre süllyedt el.

A személyzet sorsa az elsüllyesztés után A személyzet tagjait a Tuscaloosa vette fel és New Yorkba vitte őket. Az USA ekkor még semleges állam volt, ezért ide a német tengerészek hajótöröttekként érkeztek. Amennyiben a Hyperion vette volna fel őket, akkor a britek internálták volna őket.Ende eines Luxusliners. In: Der Freitag, 12. Dezember 2009.

A tengeri jog értelmében a személyzet és a kapitány is kérhette volna honosítását az Egyesült Államokban, az Ellis-szigeten azonban kijelentették, hogy vissza kívánnak térni Németországba. Erre az 567 férfit és a 9 nőt internálták, előbb Kaliforniában az Angel Islandon, később pedig az új-mexikó-i Fort Stanton erődben és Dél-Dakotában.

A legtöbben a háború után tértek haza Németországba, néhányan azonban Amerikában maradtak.

Filmek Die letzte Fahrt der Columbus – Reinhard Joksch és Annette Sander filmje, Radio Bremen, 2008: A film Richard Fleischhut fényképei és filmfelvételei és a megmaradt hajónapló alapján dokumentálja az 1939 nyara és decembere közötti eseményeket, majd nyomon követi a személyzet sorsát a hajó elsüllyesztése után, megszólaltatva a legénység még élő egykori tagjait.

Jegyzetek

Fordítás

Forrás Gottlob Mayer: Columbus: Das größte Schiff der deutschen Handelsflotte. In: Reclams Universum : Moderne illustrierte Wochenschrift 40.1 (1924), 333–338. o.

Linkek

Színes fotó a Columbusról

Kategória:Német utasszállító hajók Kategória:Gőzhajók