Elizabeth Miller, ismert nevén Lee Miller (Poughkeepsie, 1907. április 23. – Chiddingly, 1977. július 21.) amerikai modell, fényképész, második világháborús haditudósító, a szürrealista művész, Roland Penrose felesége.
Ifjúsága Theodore és Florence Miller második gyerekeként látta meg a napvilágot a New York állami Poughkeepsie-ban. Két testvére volt: bátyja, John és öccse, Erik. 1912-ben egy Cedar Hill-i farmra költöztek, ahol édesapja sötétkamrát rendezett be. Egy évvel később, apja munkája révén, Svédországba utazott a család. Miután visszatértek az Amerikai Egyesült Államokba, a hétéves Miller szexuális erőszak áldozata lett, és ennek következtében megfertőződött kankóval.
A Clinton kormányzóról elnevezett általános iskolában (Govenor Clinton Elementary School) kezdte meg tanulmányait 1915-ben. Két évvel később kapta első fényképezőgépét, egy Kodak Brownie-t édesapjától. 1922-ben iskolát kellett váltania rossz magaviselete miatt, és szülei egy szigorú, koedukált kvéker iskolába (Oakwood Friends Schol) küldték. 1925-ben Párizsba utazott, ahol beiratkozott Ladislas Medgyes, születési nevén Medgyesi László magyar díszlettervező, képzőművész színházi iskolájába. A következő évben visszautazott New York államba, ahol a Vassar College drámaprogramjának diákja lett, és csatlakozott a művészeti hallgatók szövetségéhez.
Pályafutása Divatmodell-karrierjét New Yorkban kezdte, amikor megismerkedett Condé Nast kiadóvállalat-vezetővel. George Lepape illusztrátor portrérajzot készített róla, amely a Vogue 1927. márciusi számának borítójára került. Korának legjobb divat- és reklámfotósaival – Edward Steichen, George Hoyningen-Huene és Arnold Genthe – dolgozott együtt. Karrierje rövid, ám sikeres volt, mivel 1929-ben úgy döntött, hogy inkább fotózni fog.
Párizsba költözött, ahol Man Ray szürrealista fotóművésszel dolgozott és élt együtt. Hamarosan megnyitotta saját stúdióját a francia fővárosban, a Victor Considérante utca 12-ben, ahol portrékat és divatképeket készített. Szerepelt Jean Cocteau Le sang d’un poète (szabad fordításban: A költő vére) című 1930-as filmjében. Ekkor készültek szürrealista utca- és kísérleti stúdióképei. Előszeretettel használta az álszolarizációs technikát, amikor a képeken az eredetileg világos területek jelennek meg sötéten. Ezt az eljárást később Man Ray tette népszerűvé. 1930 szeptemberétől a francia Vogue-nak készített képeket, és első önarcképeit a lap amerikai kiadása is publikálta. Mellékállásként egy párizsi sebész operációit fényképezte. 1931-ben Londonba utazott, és a Bioscope illetve a brit Vogue számára fotózott. Ebben az évben kiállított a Pleiade-galéria fényképészeti tárlatán, és néhány képét megvásárolta az amerikai galériatulajdonos, Julien Levy, amikor Man Ray műtermében járt. Ezek a képek megjelentek a Levy New York-i galériájában rendezett fotókiállításon, 1931. novemberben.
Miller 1932-ben visszatért New Yorkba, ahol sikeres fotóstúdiót nyitott a keleti 48. utcában. 1934-ben a Vanity Fair a hét legkiválóbb amerikai fényképész egyikének választotta. Július 19-én hozzáment Aziz Eloui Bej egyiptomi üzletemberhez, és Kairóba költözött. Észak-afrikai tartózkodása alatt több sivatagi utat tett, amelyeken számos képet készített. Mivel megélhetési gondjai nem voltak, saját szórakozásra fotózott. 1937-ben Dél-Franciaországba utazott, ahol Pablo Picasso hat portrét festett róla. Részt vett a London Galériában rendezett szürrealista kiállításon. 1937-ben Párizsban megismerkedett Roland Penrose szürrealista művésszel egy szürrealista jelmezbálon. Penrose később, 1947-ben a férje lett. 1938 júniusában két képe jelent meg a London Bulletinben. Elutazott Penrose-zal Romániába és Görögországba, ez az út inspirálta a férfi The Road is Wider Than Long című írását. Miller csatlakozott az Art et Liberté egyiptomi szürrealista csoporthoz.
A háborúban 220px|bélyegkép|Haditudósítónők, jobbról a második Miller 1939. június 2-án, kevéssel a második világháború kitörése előtt, végleg elköltözött Egyiptomból Londonba, Penrose-hoz. 1940-ben az amerikai nagykövetség felszólította, hogy utazzon haza, de ő az Egyesült Királyságban maradt, és a brit Vogue divatlap szabadúszó fotósa lett. 1941-ben jelent meg első írása a Lilliput októberi számában Man Ray-ről.
1944-ben az amerikai hadsereg tudósítója lett. A normandiai partraszállás után őt is Európába küldték. Első megbízatásaként az Omaha partszakaszon dolgozó amerikai ápolónőket fotózta. Női tudósítókat a hadvezetés nem engedett a frontvonalba, de Miller egy katonai kommunikációs hiba miatt még a heves ostrom közepette jutott el Saint-Malóba, ahol egyedüli fényképész szemtanúja lett az amerikai rohamnak a németek által ellenőrzött kikötő ellen. Mivel Miller utazását nem hagyták jóvá, később ideiglenes őrizetbe került, és eltiltották a frontról.
Miller ezután barátjával, a Life magazin fotósával, David E. Schermannel az amerikai csapatokkal együtt haladt. Dokumentálta Párizs felszabadítását, a luxemburgi, elzászi és dániai harcokat, az amerikai és az orosz csapatok találkozását Torgaunál, valamint a buchenwaldi és a dachaui haláltáborok felszabadítását. Járt Adolf Hitler és Eva Braun müncheni házában, ahol híres kép készült róla a fürdőkádban ülve. Készített képet Hitler wachenfeldi és berchtesgadeni szállásáról, valamint a szovjet csapatok által megszállt Bécsről és Magyarországról, többek között Bárdossy László kivégzéséről. 1945-ben megjelent Wrens in Camera című albuma, amely a brit haditengerészetnél dolgozó nők háborús hozzájárulásának állított emléket.
Ismét civilben A háború után a Vogue-nak dolgozott, divatképeket készített, és fotózta kora hírességeit, köztük Pablo Picassót, Joan Mirót és Dylan Thomast. 1947-ben megszületett fia, Anthony Penrose. Ezután Miller részben felhagyott a professzionális fotózással, hiába hívta 1949-ben Robert Capa a Magnum ügynökséghez. Számos életmódcikke jelent meg a brit Vogue-ban és kiállított az 1949-es Hampstead Seen by Artist, Architect and Camera című tárlaton. Ebben az évbe családjával a kelet-sussexi Farleys farmra költözött. Miller depresszióval küzdött, valószínűleg poszttraumás stresszzavarral. 1950-ben képei jelentek meg a Picture Post magazinban, és illusztrálta a Vogue Joyce’s Dublin című cikkét.
A vidéki elzártság, az anyaság, a szűkös fejadagok, mentális problémái és a rendelkezésére álló idő együttesen fordíthatta Millert a gasztronómia felé. 1951-ben készült el a kéziratban maradt Sunday Lunch on the Farm (szabad fordításban: Vasárnapi ebéd a farmon) című munkája. Az elkövetkező években számos gasztronómiai és vendéglátással kapcsolatos írása jelent meg, de tudósított különböző kiállításokról is. 1954-ben fényképeket készített férje Picasso, His Life and Work (szabad fordításban: Picasso élete és munkássága) című könyvéhez.
1957-ben, 50. születésnapjára férjétől kapott ajándékként három hónapos szakácskurzuson vett részt Párizsban. Díjnyertes szakáccsá vált, akit a szürrealizmus által ihletett ételei tettek híressé. 1976-ban visszafordíthatatlan rákbetegséggel diagnosztizálták. 1977-ben hunyt el, több mint hatvanezer fotó és dokumentum maradt utána. Hagyatékát a Lee Miller Archives gondozza.
Filmen Életéről Ellen Kuras rendezett filmet, Lee címen, amelyet 2023-ban mutattak be. A címszerepet Kate Winslet alakítja.
Jegyzetek
Források
Kategória:1907-ben született személyek Kategória:1977-ben elhunyt személyek Kategória:New York államiak Kategória:Amerikai nők Kategória:Amerikai fotográfusok Kategória:Amerikai modellek Kategória:Amerikai haditudósítók Kategória:Rákban elhunyt személyek Kategória:Haditudósítók a második világháborúban Kategória:Szakácsok