A grammatikában a determináns (magyar megfelelője a „meghatározó” lenne) általános meghatározása szerint olyan szó, amely mondattani viszony keretében alárendeltje egy másik szónak, annak jelentését pontosítva, megvilágosítva, leszűkítve,Constantinescu-Dobridor 1998, determinant szócikk. másként mondva aktuálissá téve, meghatározva azt, hozzájárulva ahhoz, hogy megvalósuljon a mondatban.Dubois 2002, 140. o.Grevisse – Goosse 2007, 737. o.
A terminusnak van egy szűkebb, egy tágabb és egy még tágabb szóosztályra kiterjesztett értelmezése.Crystal 2008, 140. o.
Az első szerint determinánsok a főnévvel egy szószerkezetben részt vevő olyan szavak, mint a névelők, a melléknévi névmások, a tőszámnevek és a határozatlan számnevek.Bussmann 1998, 298–299. o.Kalmbach 2017, Le groupe nominal : définitions (A főnévi csoport: meghatározások) oldal. Determinánssal is főnevesíteni lehet más szófajhoz tartozó szavakat, ilyenekkel is főnévi csoportot alkotva, pl. Az igenjével sokat segített, A jaj nem használ.P. Lakatos 2006, 14. o.
A második ezekhez hozzáadja a főnév mindegyik bővítményét,Crystal 2008 szerint, szerzők megnevezése nélkül (140. o.). a harmadik pedig közéjük sorol minden bővítményt.
A magyar nyelvészetben egyesek használják ezt a terminust, mégpedig a legszűkebb értelmében, például É. Kiss 2006,É. Kiss 2006, 90–92. o. mások viszont nem, hanem a fenti szóféléket a különféle szófajokhoz sorolják: melléknévi számnevekről és névmásokról szólnak, valamint a névelőket a viszonyszók közé sorolják.Például Keszler 2000, Szende – Kassai 2001, P. Lakatos 2006, A. Jászó 2007. Az utóbbiban megjelenik ugyan a „meghatározó”, de csak a „meghatározó tag” szószerkezetben a bővítmény szinonimájaként (351. o.), és az angol determiner fordításaként (758. o.).
Azok között, akik a legtágabban értelmezik a terminust, megvan a determinánsok két csoportra való felosztása. Az ún. elvont determinánsok közé a legszűkebb értelmezés szerintiek tartoznak azon érv alapján, hogy nincs lexikai jelentésük, csak grammatikai, a többiek pedig az ún. konkrét determinánsok, azaz a lexikai jelentésűek.
Ez a szócikk csak a legszűkebb értelemben vett, azaz az ún. elvont determinánsokkal foglalkozik.
Két csoportot szoktak felállítani: a határozott determinánsokét és a határozatlanokét.Leeman 2004, idézi Grevisse – Goosse 2007, 738. o.
Minden nyelvben vannak elvont determinánsok, de különbségek vannak számukat, tulajdonságaikat, használatuk eseteit stb. illetően. Egyes nyelvek abban is különböznek, hogy determinánsaikat lehet, illetve nem lehet főnévi névmásokként is használni ugyanazzal az alakkal.
Determinánstípusok
A névelő
A névelőnek több meghatározása található a szakirodalomban. Az egyik szerint „a mögötte álló főnév határozottságát vagy határozatlanságát emeli ki, illetőleg logikailag egyedíti vagy általánosítja azt”.Bokor 2007, 247–248. o.
Egy másik meghatározás szerint a névelő a minimális determináns, olyan szó, amely aktuálissá, megvalósítottá teszi a főnevet a mondatban akkor, amikor jelentési szempontból nincs szükség másfajta determinánsra.Grevisse – Goosse 2007, 742. o.
Megint más definíció szerint a névelő olyan, a viszonyszók osztályába sorolt szófaj, amely a főnévi csoport tagjaként azt jelzi, hogy mennyire ismert a közlés résztvevői számára az, amit a főnév megnevez.Constantinescu-Dobridor 1998, articol ’névelő’ szócikk.
Különbségek vannak egyes nyelvek között annak tekintetében, hogy milyen típusú névelőkkel rendelkeznek, vagy különböző nyelvek grammatikái között abban, hogy milyen névelőket különítenek el.
A határozott névelő azt jelzi, hogy az a főnév, amellyel társítják ismert a közlésben részt vevők számára, magas fokú egyénítettséggel rendelkezik, pontosan meghatározott, egy bizonyos dolgot vagy élőlényt nevez meg. Ez a névelő leszűkítheti a felidézett fogalom körét, egyet kiemelve, azaz egyedítve (A könyvet elolvastam), de a fogalom teljes körére is rámutathat, azaz általánosít: Az autó gépjármű. Az az ismertség, amit kifejez, eredhet a beszédhelyzetből, írásban a szövegkörnyezetből, vagy általában a világról szerzett tudásunkból.
Nem minden nyelvre illik a határozott „névelő” terminus, mivel egyesekben a határozott névelőnek megfelelő végartikulus van, amely a szó végére kerül, akárcsak a toldalékok, a román nyelvben, a bolgárban vagy az albánban.Kálmán – Trón 2007, 107. o.
Nem minden nyelvben van határozott névelő. Ilyen például a latin és a szláv nyelvek többsége.Bussmann 1998, 89. o.
A határozatlan névelő a vele társított főnévről azt fejezi ki, hogy az, amit megnevez, nem ismert olyan értelemben, hogy még nem volt róla szó a kommunikáció során. Azt is jelzi róla, hogy egyénítetlen azon osztályhoz viszonyítva, amelyhez tartozik, és csupán ráirányítja a figyelmet, de pontos meghatározás nélkül.Grevisse – Goosse 2007, 745. o.Crystal 2008, 241. o.
A mutató determináns
A mutató determináns vagy melléknévi névmás ugyanúgy határozott, mint a határozott névelő, és többletjelentésként általában a főnévvel megnevezett entitás térbeli vagy időbeli közelségét vagy távolságát jelzi a beszélőhöz viszonyítva (olykor a közlés címzettjéhez is). Ez az entitás lehet tárgy vagy élőlény, amelyet a beszélő térben mutat, de lehet elvont is (fogalom, cselekvésnév). Egyes nyelvekben, mint a magyar, olyan mutató determinánsok is vannak, amelyek a főnévvel megnevezett entitás tulajdonságára (milyenségére, mennyiségére stb.) utalnak. Kivéve azokat, amelyeket mutat, a beszélő azt jelzi a szóban forgó entitásokról, hogy ismertek, mert már volt róluk szó, vagy mert valamilyen okból jelen vannak a címzett tudatában.Crystal 2008, 135. o.Dubois 2002, 134. o.Avram 1997, 174. o.
Vannak különbségek egyes nyelvek között azt illetően, hogy két vagy kettőnél több közelségi/távolsági fokot fejeznek ki.
A birtokos determináns
A magyar birtokos személyjelnek más nyelvekben birtokos determináns felel meg. Ez a határozott névelőhöz viszonyítva többletjelentésként utal ugyanakkor a birtokosra és a főnév által megnevezett birtokra is. Több olyan nyelvben, mint például a francia, kifejezi azt, hogy egy vagy több birtokosról van szó, a birtokos(ok) személyét (1., 2., 3.), valamint a birtok számát és nemét.Grevisse – Goosse 2007, 782. o.
A számnévi determináns
A számnévi determináns vagy melléknévi értékű tőszámnév pontosan fejezi ki a főnév által megnevezett lények vagy dolgok számát.Grevisse – Goosse 2007, 763. o.
A kérdő determináns
A kérdő determináns vagy melléknévi névmás a főnévvel megnevezett entitás tulajdonságára (milyenségére, mennyiségére stb.) kérdez, vagy tulajdonság megnevezésével való azonosítást kér.Bokor 2007, 232. o.Grevisse – Goosse 2007, 801. o.
Egyes kérdő determinánsokat felkiáltásban is használnak élénk érzelem (csodálat, csodálkozás, felháborodás stb.) kifejezésére a főnévvel megnevezett entitás iránt.
A vonatkozó determináns
Ez a determináns úgy határozza meg a főnevet, hogy ugyanakkor azt jelzi, hogy az utána következő mellékmondat viszonyban áll ugyanazzal a főmondatban megjelenő vagy sugallt főnévvel.Grevisse – Goosse 2007, 800. o.
A határozatlan determináns
A határozatlan determinánsok vagy melléknévi névmások olyan heterogén szóosztályhoz tartoznak, amelyek a főnévvel megnevezett entitás meg nem határozott tulajdonságát (milyenségét, mennyiségét stb.), illetve ezek hiányát, vagy meg nem határozott azonosságát, illetve azonosításának megtagadását fejezik ki.Grevisse – Goosse 2007, 802. o.
Determinánsok néhány nyelvben
A magyar nyelvben
É. Kiss 2006 szerint határozott determinánsok a határozott névelő, az e, eme, ezen típusú mutató névmások, és az -ik-re végződő névmási elemek (mindegyik, melyik, valamelyik, bármelyik), határozatlanok pedig a tőszámnevek (pl. egy, két, száz), a határozatlan számnevek (néhány, sok), valamint a minden, hány ...?, valahány, milyen ...?, valamilyen típusú névmási elemek. A determináltság jellegének szempontjából a főnévi szószerkezet egésze lehet határozott vagy határozatlan.É. Kiss 2006, 90–92. o.
A határozott névelőnek két alakja van aszerint, hogy az utána következő szó mássalhangzóval vagy magánhangzóval kezdődik. Egyéb nyelvekkel ellentétben más szempontokból változatlan alakú, pl. a ház, az alacsony házak.Szende – Kassai 2001, 179–181. o.
Határozatlan névelő is csak egy van. É. Kiss 2006 nem tartja külön determinánsfajtának az egyet, hanem a többi tőszámnévvel együtt kezeli determinánsként: egy magas lány, három magas lány. Egyéb határozatlan determinánsok a határozatlan számnevek: rengeteg könyv, kevés pénz.Szende – Kassai 2001, 66. o.
A mutató determinánsok határozottak. Az e, eme, ezen és azon csak determinánsok lehetnek, és a választékos nyelvi regiszterben használatosak. Példák főnévi szószerkezetben: e városka, eme gondolat, ezen rendelet szerint, azon esetben. Ezek szinonimái a szokásos regiszterben ez és az (ez a ház, ezek az épületek, az a könyv, azok az orvosok),Szende – Kassai 2001, 82–87. o. amelyeket É. Kiss 2006 nem tekint determinánsoknak, határozott főnévi szerkezettel egyenértékűeknek tartva őket.
Példák egyéb mutató determinánsokra a következők: ilyen, ugyanolyan, efféle, akkora, ugyanekkora, annyi, ugyanennyi.
A kérdő determinánsok közül É. Kiss 2006 határozottaknak tartja az -ik-re végződőket, és határozatlanoknak a többit. Példák mondatokban:Szende – Kassai 2001, 90. o. Melyik mosóport ajánlja?; Hányadik megállónál kell leszállni?; Ön milyen nyelven beszél?; Mekkora stadion épül?; Hány elem kell a fényképezőgépbe?; Mennyi tejet akarsz a kávéba?
Vonatkozó determinánsok amelyik, amilyen, amekkora, ahány és amennyi: Amekkora ereje van, még betöri a kaput, Amennyi esze van, még képes elárulni minket.Szende – Kassai 2001, 93. o.
A hagyományosan határozatlan melléknévi névmásoknak nevezett szavak közül az -ik-re végződőket É. Kiss 2006 határozott determinánsoknak tekinti, és csak a többieket határozatlanoknak. Példák:Szende – Kassai 2001, 97–99. o. Bármelyik szálloda megfelel; Némely(ik) törvény teljesen érthetetlen; Semelyik szoknya nem áll jól neki; Csukd be valamelyik ablakot!; Valamilyen tanfolyamot végzett; Nem olvasok akármilyen újságot; Mindenféle emberrel összejött;Némi habozás után igent mondott;Semmilyen jó példa nem jutott eszünkbe;Valamennyi könyv a táskámban van;Néhány évvel később elváltak;Semennyi pénz nincs nálam.
Más nyelvekkel ellentétben a magyarban nincs birtokos determináns. Ennek szerepét a birtokos személyjel látja el.
Fontos különbség van a határozatlan főnévi szerkezet és a határozott között, amikor a főnév tárgyi funkciójú, ugyanis az első esetben az állítmány alanyi ragozású, a másodikban pedig tárgyas ragozású: Alakítottunk egy énekkart vs. Az énekkart együtt alakítottuk.
A magyarban a determináns nem egyeztetett sem számban, sem esetben a főnévvel. Kivételek az ez és az az, amennyiben lehetséges determinánsoknak számítanak.
É. Kiss 2006 szerint csak határozott és határozatlan determináns vehet részt együtt főnévi csoportban: a / bármelyik / eme két / sok magas lány. Ha determinánsoknak tekintjük őket, a határozott ez és az csak határozott névelővel együtt lehetnek egyazon főnévi szerkezetben.
A magyarban a főnév viszonylag gyakran fordul elő determináns nélkül, és ekkor általában határozatlannak számít. Ilyen például:Szende – Kassai 2001, 181–182. o. a névszói állítmány névszói részeként használt főnév: Ez ház, Mária magyar lány, Egyetemista vagyok; az általánosként megjelenő főnév: Áruházban vásároltam a képmagnót; az anyagnév, amikor azt is kifejezi, hogy belőle meghatározatlan mennyiségről van szó: Bort kérek, Van friss kenyér?Például egy olyan nyelvvel ellentétben, mint a francia, amelyben jelző nélkül is határozott névelővel használják, a magyarban a földrészek, az egyes számú országnevek vagy az égtájak neve, ha jelző nélküliek, nem kapnak determinánst: Afrika, Magyarország, észak.Szende – Kassai 2001, 454–460. o.
A franciában