A Duna Cipőgyár egy ipari üzem volt Budapest IV. kerületében.
Története
A nagysurányi eredetű Wolfner család első, Újpestre települő tagja Wolfner Gyula volt, aki 1840-ben, 8–10 munkással, a Váci út és a Károlyi utca sarkán gyapjúmosó vállalkozást indított az akkori Újmegyeren (ma Újpest). Az üzem a település első ipari létesítményeinek egyike, valamint első bőrgyára volt. Később testvére, Wolfner Lajos is csatlakozott hozzá, és megalapították a Wolfner Gyula és Társa Közkereseti Társaságot. A vállalkozás első jelentős terméke a birkabőrből készült szattyánbőr volt, üzleti kapcsolatai pedig rövid idő alatt országossá váltak.
A lábbeligyártás a 19–20. század fordulóján jelent meg a gyár profiljában, kezdetben katonai célú bakancsok és csizmák előállításával. Az első világháború idején a cipőgyártás jelentősen bővült, a vállalat elnyerte a „Magyar Királyi Honvédség egyetlen bőr-hadfelszerelési gyára” címet. A polgári cipők gyártása 1912-ben indult meg, ekkor a napi termelés elérte a 3500 párt. A növekvő kapacitásigény miatt a gyár több telephelyre terjeszkedett a Károlyi utca és a Baross utca mentén, a bakancsgyártást pedig 1914-ben külön telephelyre, a későbbi Duna Cipőgyár területére helyezték át. Az 1920-as években a Wolfner gyár a magyar cipőipar egyik meghatározó üzemévé vált. 1927-ben megkezdődött a korszerűbb, ragasztott és varrott talpú cipők gyártása, és ettől az évtől a cipőgyártás önálló üzemi keretek között folyt tovább. A termelés az 1930-as évek végére érte el csúcspontját, amikor a gyár több száz munkással nagy mennyiségben állított elő polgári és katonai lábbeliket. Az 1929–1933-as gazdasági világválság visszavetette a termelést, egyes telephelyeket megszüntettek, azonban a vállalat a válságot követően ismét fellendült. A második világháború alatt a nyersanyag- és energiahiány miatt a termelés fokozatosan csökkent, majd 1944 végén teljesen leállt.
1948. március 26-án a Wolfner Bőrgyárat államosították, és Táncsics Mihály Bőrgyár néven működött tovább. A cipőgyártási tevékenység 1949-ben önálló vállalatként kivált, Duna Cipőgyár néven. Az üzem az 1960-as évekre nemcsak hazai, hanem európai szinten is jelentős cipőipari vállalattá fejlődött, több ezer főt foglalkoztatott, és termelésének számottevő részét exportálta. A gyártelepek vasúti kiszolgálása a 20. század első felében iparvágányokon történt, ezek szerepe azonban az 1970-es évektől fokozatosan csökkent, és az 1980-as évek elejére megszűnt.
A rendszerváltást követő privatizáció során, 1992-ben, a vállalat jogutódja a Dunafitt Cipő Kft. lett, amely néhány év működés után megszűnt. A gyár épületeit ugyanakkor nem bontották el, a területet az ALUKÖNIGSTAHL Fém - és Müanyag Nyílászáró és Épületburkoló Rendszereket Forgalmazó Kft. „Központ és raktárként” használja.
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Budapesti gyárak listája
Kategória:Magyarországi technikatörténet Kategória:Magyarországi bőripari cégek Kategória:Budapest IV. kerülete Kategória:Budapest 19. századi építményei Kategória:Megszűnt magyarországi iparvállalatok Kategória:Budapest megszűnt vállalatai, üzemei Kategória:1914-ben átadott építmények