A Deus latin szó jelentése „isten” vagy „istenség”. A latin deus és dīvus („isteni”) szavak a proto-indoeurópai *deiwos szóból származnak, amelynek jelentése „égbeli” vagy „ragyogó”, és ugyanabból a gyökből ered, mint a *Dyēus, a proto-indoeurópai panteon főistenének rekonstruált neve.

A klasszikus latinban a deus (nőnemű alakja dea) általános főnév volt,Servius Maurus Honoratus: generale nomen. amely istenségre utalt, míg szaknyelvi használatban a divus vagy diva olyan személy volt, aki isteni rangra emelkedett, például egy istenített császár. A késő latinban a Deus kifejezést főként a keresztény Istenre használták. Az újlatin nyelvekben is megmaradt, például a galíciai és portugál Deus, a katalán és szardíniai Déu, a francia és okcitán Dieu, a friuli és szicíliai Diu, az olasz Dio, a spanyol Dios és (a zsidó Istenre) a ladino דייו/דיו Dio/Dyo stb. formában, a kelta nyelvek pedig a walesi Duw, valamint az ír és skót gael Dia formában örökölték.

Rokon szavak Bár a latin deus fordítható és felületesen hasonlít a görög θεός theós szóra, amelynek jelentése „isten”, ezek hamis rokon szavak. Igazi rokon szó az ókori hellén Zeusz, az olümposzi istenek királya a görög mitológiában (attikai görög: Ζεύς, latin betűs átírás: Zeús, attikai görög: [zděu̯s] vagy [dzěu̯s]; dór görög: Δεύς, latin betűs átírás: Deús, dór görög: [děu̯s]). Az archaikus időszakban a kezdő dzéta úgy hangzott, hogy az attikai Ζεύς fonetikus átírása Zdeús vagy Dzeús, a protohellén *dzéus szóból.

A deus alakot az ókori római „apa” (latinul: pater) szóval kombinálva kapjuk meg Zeusz római mitológiai megfelelőjének nevét: az égisten Diespiter, később Jupiter, a proto-itáliai *djous patēr megnevezésből, amely a proto-indoeurópai *Dyḗws*Pahtḗr gyökből származik, szó szerinti jelentése: „ég atya”. Ugyanebből a gyökből származik a görög megszólítás „Ó, Zeusz atya” (attikai görögül: Ζεῦ πάτερ, latin betűs átírásban: Zeû páter), és innen származik a hindu égisten, Djausz Pita (védikus szanszkritul: Dyáuṣpitṛ́, द्यौष्पितृ), valamint a proto-germán *Tīwaz vagy Tius, innen ered az óészaki Týr isten neve is.Generale nomen: Servius, note to Aeneid 12.139.

Latin Biblia A latin Deus mind a Vetus Latina, mind Jeromos Vulgata fordításában a görög Teósz (Θεός) szó fordítására szolgál. A Septuagintában a görög megnevezés a héber Elohim (אֱלוֹהִים, אלהים) szó fordítására vonatkozik, mint például a Genesis 1:1-ben:

Maszoreti szöveg, bibliai héberül: בְּרֵאשִׁית בָּרָא אֱלֹהִים אֵת הַשָּׁמַיִם וְאֵת הָאָרֶץ. Latin betűs átírással: B'reshít bará Elohím et hashamáyim w'et haʾáretz. Septuaginta, koiné görög: Ἐν ἀρχῇ ἐποίησεν ὁ Θεὸς τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Latin betűs átírás: En archê epoíēsen ho Theòs tòn ouranòn kaì tḕn gên. Vulgata latin: In principio creavit Deus cælum et terram. Fordítás: Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.

A teológiai terminológiában A de-us szó az istenség, és ezáltal a deizmus, a pandeizmus és a polideizmus gyökere, amelyek mind olyan elméletek, amelyekben az isteni alakok nem avatkoznak be az emberi ügyekbe. Ez a furcsa körülmény abból ered, hogy a 17. és 18. században a „deizmus” szót a domináns „teizmus”, azaz az aktívan beavatkozó Istenbe vetett hit ellentétének jelentésére használták:

"Az új, az ésszerűségre épülő vallás deizmus néven vált ismertté. Nem volt ideje a miszticizmus és a mitológia fantáziadús tudományágaira. Hátat fordított a kinyilatkoztatás mítoszának és az olyan hagyományos „rejtélyeknek”, mint a Szentháromság, amelyek oly sokáig tartották az embereket a babona rabságában. Ehelyett hűséget fogadott a személytelen „Deusnak”.

1888-ra az Encyclopaedia Britannicában a következő szerepelt:

„Bár a deus és a teosz szinonimák, a deizmus mára megkülönböztethetővé vált a teizmustól. Az előbbi szó először a 16. században jelent meg, amikor a Szentháromságot tagadó nézetek jelölésére használták. A 17. században már arra a nézetre alkalmazták, hogy az ember csak a természet fényében ismerheti meg Istent, mivel az emberiségnek nem adatott különleges kinyilatkoztatás.”

Ezen elméletek követői, és esetenként a panteizmus követői is, néha „Deus”-nak vagy „a Deus”-nak nevezik Istent, hogy egyértelművé tegyék, a tárgyalt entitás nem teista „Isten”. Arthur C. Clarke használja ezt a kifejezést regényében, a 3001: Az utolsó odüsszeia-ban. William Blake a deistákról azt mondta: „a pogányok Deusát, e világ Istenét, a természet istennőjét, a misztériumot, nagy Babilont, a druida sárkányt és a rejtett szajhát” imádják."

A karteziánus filozófiában a deus deceptor kifejezést néha arra használják, hogy megvitassák egy gonosz Isten lehetőségét, aki megpróbál megtéveszteni minket. Ez a karakter kapcsolódik egy szkeptikus érveléshez, miszerint mennyit tudhatunk valójában, ha egy gonosz démon megpróbálja megakadályozni tudásunk megszerzését.

Egy másik a deus otiosus („tétlen isten”), aki egy olyan teremtő isten, aki nagyrészt visszavonult a világból, már nem vesz részt annak napi működésében. Hasonló koncepció Thomas Aquinas deus absconditus („rejtőzködő isten”) fogalma.

Mindkettő olyan istenségre utal, akinek létezését az emberek sem elmélkedés, sem az isteni cselekedetek vizsgálata révén nem tudják könnyen megismerni. A deus otiosus fogalma gyakran olyan istenségre utal, aki belefáradt a világban való részvételbe, és fiatalabb, aktívabb istenek váltottak fel, míg a deus absconditus olyan istenségre utal, aki tudatosan elhagyta ezt a világot, hogy máshol rejtőzzön el.

Latin kifejezések a deus szóval A Nobiscum deus („Isten velünk van”) a késői római birodalom és a Bizánci Birodalom csatakiáltása volt. Az Amadeusz név jelentése „Isten szeretetéért”. A genitívusz egyes szám/nominativus-vokativusz többes szám dei olyan kifejezésekben fordul elő, mint a római katolikus szervezet Opus Dei („Isten műve”), Agnus Dei („Isten báránya”) és Dei Gratia („Isten kegyelméből”). Az ablatívusz/akkusativusz deo olyan kifejezésekben fordul elő, mint Deo Optimo Maximo („Istennek, a legjóságosabbnak, a legnagyszerűbbnek”).

Agnus Dei Deus absconditus Deus ex machina (Isten a gépezetben) Deus otiosus Deus sive Natura Deus vult (isten akarja) Div-ek Munificentissimus Deus Nihil sine Deo Opus Dei Pro Deo et patria (Istenért és Hazáért) Providentissimus Deus Quis ut Deus Potens rektor, Verax Deus Regnator omnium deus Rerum, Deus, tenax vigor Rex Deus Sublimis Deus Te Deum Unigenitus dei filius Vox populi, vox Dei (a nép hangja, az Isten hangja)

Jegyzetek

Fordítás

Kapcsolódó szócikkek

God (szó)

Kategória:Római istenek Kategória:Latin kifejezések Kategória:Isten nevei