A Kálvária-kápolna egy neobarokk kápolna volt Szegeden 1884 és 1968 között.
Története Korábban a Kálvária a várban volt és a török időkben elpusztult. A mai kápolna helyén korábban egy pestisjárvány emlékére 1738-ban állított kápolna állt, egy időben és azonos céllal az azóta a Lechner térre költöztetett, eredetileg a Gizella téren (a mai Aradi vértanúk terén) álló Szent Rozália-kápolnával. Ez a kápolna az 1879-es nagyárvízben elpusztult, a megmenekült három kőkeresztet, valamint Mária, Szent János és Mária Magdolna szobrait elhelyezték az 1884-ben felszentelt új kápolnába, a benne található szentképeket az őket eredetileg adományozó családok kapták vissza. Az építés költségét az árvíz utáni újjáépítésekhez szolgáltatott nemzetközi adományok maradéka fedezte. Egykori emléktáblája szerint Eredetileg két magas dombra épült a kápolna az árvízvédelem miatt, amely az 1930-as évekre már csak 60–70 centiméter magasan áll, részben a villamos építése miatti feltöltések folytán. 1900-tól stációk is álltak a kápolna közelében, előbb Kacziányi Ödön, majd Tóth Molnár Ferenc festményeivel, végül 1934-től 1952-ig domborművekkel. 1997 óta a stációk a Móravárosi Szent Kereszt-plébániatemplom kertjében vannak felállítva. Az első világháborúban elhanyagolt kápolna beázott, majd Kopasz Antal hitoktató-lelkész felügyelete alá került, aki 1919. április 21-én újranyitotta, hat év alatt teljes körűen felújíttatta, ekkoriban szentmiséket is tartottak benne. Az 1920-as évek közepén Kopasz Antal Röszkére került és az épületet átvette a belvárosi plébánia, ekkoriban a környékbeli lakosoknak a rókusi, belvárosi vagy alsóvárosi templomba kellett átjárni misére.
1930-ban a Kálvária Kápolna Egyesület önálló plébániává alakítási kérelmet terjesztett be az önkormányzathoz, mivel a szomszédos városrészekbe kellett a környék lakóinak misére járnia. Végül 1931-ben létre is hozták a Móravárosi plébániát, így érkezett Szegedre Halász Pál a plébánosi tisztet betölteni, ám ekkor még sem templom, sem papi lakás nem volt, így a kápolnában tartották meg a miséket. Kezdetben a részvételi kedv igen alacsony volt a jellemzően munkásosztálybéli környéken. Később Halász Pál házról házra végigjárta az egyházközséget és egyre többen vettek részt a miséken. Hamarosan egy adománygyűjtés eredményeképpen szekrény, kehelytartó, kehely, csengő, kályhacső, imazsámoly, ruhaállvány, aranyozott oltáriszentségtartó kerültek a kápolnába. A következő adománygyűjtés már templom építésére történt, amelynek révén megszületett a ma is álló Szent Kereszt felmagasztalása templom.
Lebontása 1924-ben már felmerült a kápolna lebontása, a helyén lakásokat kívántak építeni, de a megkeresést a városi mérnökség elutasította. Az 1940-es évekre a kápolna állapota fokozatosan romlott, a falak beláztak, a tető megrongálódása miatt az épület belseje is beázott. A felújításra Inczédy László móravárosi plébános indított gyűjtést, amelyhez Glattfelder Gyula kalocsai érsek adta az első adományt. Eredményeképpen az 1943-as költségvetésben elkülönítettek 8000 pengőt a kápolna felújítására a városi költségvetésben. Az épület második világháborúban elszenvedett sérüléseit nem állították helyre, ennek következtében állapota tovább romlott. Eredetileg csákányokkal próbálták lerombolni, miután ez nem sikerült, 1968-ban felrobbantották. Helyére benzinkút épült.
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyarország neobarokk építményei Kategória:Szeged vallási építményei Kategória:Szeged 19. századi építményei Kategória:Magyarországi katolikus kápolnák Kategória:Magyarország elpusztult keresztény templomai