Dobos Gyula István (Tengőd, 1944. április 4. –) magyar pedagógus, levéltáros, levéltár-igazgató.
Élete 1944. április 4-én született Tengődön. Középiskolába eredetileg Tabra jelentkezett, de oda nem vették fel, szülei ezért Szekszárdra, a Garay János Gimnáziumba íratták be. Ennek elvégzése után Szegeden, a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult tovább, ahol 1967-ben szerzett magyar-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet. Szakmai munkáját tanárként kezdte meg – Szekszárd három középiskolájában is tanított –, később az ifjúsági mozgalom iskolafelelőse lett, e minőségében az egész Tolna megye iskolahálózatát alkalma volt megismerni. Alig 32 évesen, 1976-ban a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ igazgatójává nevezték ki, öt évi vezetői időszaka alatt az intézmény másodszor is elnyerte a korábban egyszer már megszerzett „Kiváló művelődési ház” címet.
Második diplomaként az ELTE Bölcsészettudományi Karán levéltári szakvégzettséget is szerzett, illetve történelemből a doktori fokozatot is megszerezte. Mivel gyarapodó családja mellett a kultúrházi munkájára már nem maradt elég energiája, úgy döntött, hogy a nyugalmasabbnak vélt levéltári munkát választja. 1981-től kezdett dolgozni a Tolna megye legrégebbi intézményének számító megyei levéltárban. Előbb, mintegy 7,5 éven át igazgatóhelyettesként működött, majd 1990-ben – az országban elsőként pályázat útján – 5 évre elnyerte az igazgatói tisztséget. A következő bő két évtizedben négy teljes vezetői cikluson keresztül tarthatta meg ezt a pozícióját, illetve ráadásként még egy évet töltött a levéltárban, egészen a 2011-es nyugdíjazásáig.
Vezetői időszaka alatt a levéltár igen sokat nyitott a város felé, új rendezvények indultak – mint például a Szekszárd tudományos életét is gazdagító, évente megrendezett Levéltári Nap –, konferenciákat, kiállításokat szervezett és helytörténeti pályázatokat írt ki az intézmény. Ezekben az években nyílt meg a szekszárdi levéltárban az ország első vidéki mikrofilmes műhelye és jelentősen megújult a kutatószolgálata is. Az őrzött iratanyag is komoly gyarapodáson ment keresztül ez alatt a harminc év alatt: az 1981-es állapot szerinti, körülbelül ötezer folyóméterről csaknem tizenkétezer folyóméterre.
Vezetői feladatai mellett jelentős kiadói, kiadványszerkesztői munkát is végzett, nevéhez fűződik a megyeszékhely monográfiájának szerkesztése; szerkesztője és egyik szerzője volt a város jubileumi kiadványának. Nyugdíjazása után is aktív maradt, azóta elsősorban a város civil életében, honismereti területen tevékenykedik.
Szakmai tevékenysége Aktív évei alatt mintegy 60 nagyobb tanulmányt és több mint 300 folyóiratcikket írt. Önálló kötetben dolgozta fel a Perczel család történetét, szerkesztette Tengőd, Ozora és Bátaszék monográfiáját, részt vett Tolna monográfiájának összeállításában stb.
Díjak, elismerések Pro Urbe Szekszárd-emlékplakett – a helyi kulturális életben betöltött kiemelkedő szerepe, másfél évtizedet átívelő, egyenletesen magas színvonalú levéltárvezetői munkája, a példaértékű kiadói és kiadványszerkesztői tevékenysége; a város hírnevét is öregbítő tudományos és tudományszervező munkássága elismeréseként.Díjak, elismerések – Pro Urbe Szekszárd-emlékplakett – Dr. Dobos Gyula Szekszárd.hu, hozzáférés: 2026. január 15. Szekszárd Város Díszpolgára (2022)
Jegyzetek
Források Szeri Árpád: A város új díszpolgára nyugdíjas éveiben is alkotó munkát végez Teol.hu, 2022. szeptember 7., hozzáférés: 2026. január 15.
Kategória:1944-ben született személyek Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Szekszárdiak Kategória:A Tolna (Vár)megyei Levéltár levéltárosai Kategória:Élő személyek