Robert Stewart (1339 – 1420. szeptember 3.) skót király herceg és főnemes volt, aki 1406-tól haláláig Skócia kormányzójaként irányította az országot, száműzetésben élő unokaöccse, I. Jakab király nevében uralkodott. Már kormányzósága előtt különböző időszakokban régensként járt el apja, II. Róbert király, valamint legidősebb bátyja, III. Róbert király mellett.

Albany hercege, Fife grófja és Menteith grófja címeinek viselőjeként élete nagy részében Skócia leghatalmasabb főura volt. Régensi és kormányzói időszakát az kiterjedt háborúskodás jellemezte. Az Angol Királysággal vívott összecsapás-sorozat a százéves háború részét képezte. Az észak-skóciai Szigetek lordja ellen belső háborút vívott a királyi fennhatóság elismeréséért. Könyörtelen politikusként széles körben őt tették felelőssé unokaöccse, Dávid, Rothesay hercege 1402-ben bekövetkezett haláláért. Robert támogatta Skócia építészeti és kulturális fejlődését, így Doune vára felépítését és a St Andrews-i Egyetem megalapítását, amely a királyság első egyetem volt. A nyugati egyházszakadás idején XIII. Benedek (ellenpápa) melletti kiállása bel- és külpolitikai vitákat váltott ki. Halála után, 1420-ban legidősebb fia, Murdoch követte őt címeiben és a kormányzói tisztségben.

Élete az első régensségig (1339-1388) Robert 1339-ben született. Harmadik fia volt Robert Stewartnek, Skócia főudvarmesterének, a későbbi II. Róbert skót királynak. Robert anyja Elizabeth Mure volt, az ayrshire-i megyei Rowallan birtokosának, Adam Mure-nak a lánya. Robert születése előtt szülei világi házasságot kötöttek, amelyet a katolikus egyház nem ismert el. Apjuk VI. Kelemen pápához intézett kérelmét követően Robertet és testvéreit 1347-ben törvényesítették. Robert anyja feltehetően az 1350-es évek elején halt meg.

Robert apai dédnagybátyja, a Bruce-házból származó utolsó uralkodó, II. Dávid skót királysága idején született. 1346-ban, egy sikertelen angliai skót hadjárat során, a Neville’s Cross-i csatában fogságba ejtették, ezt követően Robert apját Skócia régensévé választották. csak 1357-ben tudta elérni visszatérését Skóciába, amikor fogságából való szabadulásáért váltságdíjat volt kénytelen fizetni. Robertet valószínűleg 1358-ban Angliába küldték, mint apai dédnagybátyja váltságdíjának egyik kötelező túszát. Robert fogva tartása rövid ideig tartott, és nem sokkal később elcserélték legidősebb bátyjára, John Stewart , a későbbi skót királyra, aki ezt követően több éven át Angliában maradt.

Első házassága Robert 1361 szeptemberének környékén vette feleségül Margaret Grahamet, Menteith grófnőjét, ő volt a nő negyedik férje. Első gyermekük, Murdoch, 1362-ben született. A fiú keresztapja Duncan, Lennox grófja volt, Robert hosszú távú politikai szövetségese. Robert és Margaret házassága konfliktusba sodorta a Drummond családdal, amelynek feje, John Drummond 1360-ban bekövetkezett haláláig Margaret előző férje volt. a Drummond család pártfogójaként Robert és Margaret házasságát követően nem járult hozzá, hogy Robert felesége jogán viselje a Menteith grófja címet, Robertet ez arra kényszerítette, hogy Lord címet használja. A király 1364-ben Margaret Drummonddal kötött házasságát a Stewart-dinasztia hatalmát ellensúlyozó politikai lépésnek szánta.

Az 1363-as felkelés A fentiek okán csatlakozott a elleni felkeléshez, amelyben részt vett apja és legidősebb bátyja is. A felékelést több főnemes is támogatta, köztük William Douglas, Douglas és Patrick Dunbar, March (vagy Dunbar) grófja. Az uralkodó zsoldos kísérőkből és lovasságból álló hadsereg bevetésével gyorsan leverte a felkelést, bár William Douglas, Douglas fegyveresen is ellenállt. Robert apját 1363. május 14-én Inchmurdoch-nál kényszerítették meghódolásra előtt. A felkelés során Robert maga is harcba keveredett „a Kíméletlen“ Archibalddal.

Apja Fife körüli vitáján túl Robertet személyesen is felháborította Archibald Douglas – a férfit gyakran Archibald, a Kíméletlen-ként (Archibald the Grim) említik –, a király kegyenc lovagjának 1362-ben kötött házassága Joanna Murrayval, aki Strathearn grófja leányaként jelentős menteithi birtokok örököse volt. A házasság megzavarta Robertet, hogy felesége jogán gyakorolja a hatalmat a grófságban. Kicsivel később Robert 1368 júniusában részt vett a parlament ülésén, ahol sikertelenül próbálta előmozdítani jogvitáját Archibald a Murray-örökség ügyében. utasította Robertet, hogy az ügyét a parlamentnél alacsonyabb rangú bírósághoz forduljon.

A fentiek okán csatlakozott a elleni felkeléshez, amelyben részt vett apja és legidősebb bátyja is. A felékelést több főnemes is támogatta, köztük William Douglas, Douglas és Patrick Dunbar, March (vagy Dunbar) grófja. Az uralkodó zsoldos kísérőkből és lovasságból álló hadsereg bevetésével gyorsan leverte a felkelést, bár William Douglas, Douglas fegyveresen is ellenállt. Robert apját 1363. május 14-én Inchmurdoch-nál kényszerítették meghódolásra előtt. A felkelés során Robert maga is harcba keveredett „a Kíméletlen“ Archibalddal.

II. Dávid uralkodásának vége 130px|bélyegkép|XIX. századi kép II. Dávid skót királyról, a Bruce-ház utolsó uralkodójáról II. Dávid skót király és John of Islay, a Szigetek lordja közötti konfliktus az 1350-es évektől bontakozott ki. A nyugat-skóciai gael főúr gyakorlatilag független hatalmat épített ki a királyi fennhatóság rovására. A király tudatosan törekedett a periférikus nagyurak – különösen a Szigetek lordja – autonómiájának megtörésére és a királyi hatalom központosítására. Az 1368-as parlamenten személyesen figyelmeztette Robertet, hogy ne támogassa John , a Szigetek lordját, akivel a király már konfliktusban állt. Robertet 1369 márciusában a Perthben tartott parlamentbe idézték be, ahol esküt tett a törvény és a rend fenntartására Menteith grófságában, feltehetően a Szigetekkel kapcsolatos konfliktusokkal összefüggésben. Robertet, idősebb fivérét és apját hazaárulás büntetésének terhe fenyegette az eskü megszegése esetén. Biztos, ami biztos, Robert apja és fiatalabb bátyja számára megtiltotta Lochleven vára elhagyását, noha nem volt bizonyíték a Stewart család és John közötti szövetségre.

II. Dávid skót király 1371. február 22-én halt meg az edinburgh-i várban, ezzel kihalt a Bruce-ház királyokat adó férfiága. Őt Robert apja, Robert Stewart követte a skót trónon II. Róbert néven, ő volt az első Stewart/Stuart uralkodó. Az új királyt 1371. március 26-án koronázták meg a scone-i apátságban. Robert részt vett a koronázáson, ahol személyes hűségesküt tett apjának. Ekkor az apja már engedélyezte, hogy teljes joggal viselje a Menteith grófja címet.

Fife grófi címének megszerzése

Robert Menteith feletti jogának elismerése előjátéka volt gyors felemelkedésének. Előmenetelét apja támogatta, a királyi belpolitika célja volt, hogy mindegyik fiát jelentős birtokokkal és címekkel rendelkező nagyúrrá tegye. Apja koronázását követően Robert Perthben találkozott Isabellával, Fife grófnőjével. A találkozón Robert rákényszerítette Isabellát, hogy – mint Isabella volt férjének, Walternek idősebb bátyja, ezért Walter örököse –, őt nevezze meg Fife grófi címe örökösének.

Isabella kikényszerített támogatása ellenére Robert jogvitája Isabella negyedik, utolsó férjével, John Dunbarral – felesége jogán Fife grófjával – több mint egy évig elhúzódott. Robert apja végül 1372-ben úgy oldotta meg a viszályt, hogy Robert felvette a Fife grófja címet, Dunbart pedig Moray grófjává tette. Fife megszerzésével Robert Skócia második legjelentősebb főura lett, akit csak legidősebb bátyja, John, Carrick grófja, a trón örököse előzött meg.

1373-ban a skót parlament rögzítette a királyi cím öröklési sorrendjét. John, Carrick grófja változatlanul trónörökös maradt, de két lánya – Margaret és Elizabeth – elé került Robert és fia, Murdoch. Az öröklési törvény tovább erősítette a John és Robert közötti rivalizálást. Robert 1378-ig, unokaöccse, Dávid születéséig a skót trón várományosainak sorában a második helyen állt.

260px|bélyegkép|Robert feltehetően az 1370-es évek elején kezdte meg Doune várnak építését. A vár a Menteith grófság központjává vált. A várat reprezentatív rezidenciának szánta, amelynek célja az volt, hogy a vendégek és a szemlélők előtt is érzékelhetően kifejezze hatalmát és tekintélyét. Úgy tervezte, hogy új vára a közeli Stirling vára méltó párja legyen, amelyet 1373 után ellenőrzése alatt tartott

Menteith grófi címének megszerzése és második házassága 130px|bélyegkép|Az 1280-as végén lett az első Stewart Menteith grófja, ezt bizonyítja pecsétjének lenyomata Robert felesége, Margaret Graham, Menteith grófnője 1376 körül elhunyt. A jog szerint Robert, aki felesége jogán volt Menteith grófja, nem használhatta volna tovább ezt a címét, de apja hallgatólagos támogatásával megtette ezt. 1380 májusában Robert feleségül Skócia nagy marsallja, William Keith leányát vette Muriella Keith-et. Ahhoz, hogy Robert Stewart elvegye Muriella Keith-et, pápai engedély volt szükséges, mert Robert korábban testi kapcsolatban állt olyan nővel, aki Muriella Keith-tel negyedfokú vérrokonságban állt. Ez a kánonjog szerint házassági akadály volt. Robert felmentést kapott a nagy nyugati egyházszakadás avignoni, VII. Kelemen ellenpápától. Az egyházszakadás idején az európai hatalmi blokkok mentén az államok „pápát választottak”. Az avignoni pápaság különösen erősen kötődött a francia táborhoz, Skócia ebbe a körbe illeszkedett, miközben Anglia jellemzően a római pápát támogatta. Forrás: Murielláról kevés adat ismert. Egyetlen gyerekük érte meg a felnőtt kort, az 1381 körül született John Stewart, Buchan grófja. Robert 1380 után szoros kapcsolatot alakított ki apósával, William Keith-tel, és a két férfi gyakran együtt mutatkozott. A házassága lehetővé tette, hogy szoros politikai szövetséget építsen ki a Keith klánnal, amely Északkelet-Skóciában volt befolyásos.

Fivére, John hatalomátvétele Robert 1382-ben Skócia kamarása (Chamberlain of Scotland) lett, miután meggyilkolták az előző kamarást, John Lyon of Glamist.

II. Róbert skót király 1382-ben elrendelte fiának, Alexander Stewart, Buchan grófjának és Euphemia, Ross grófnőjének a házasságát. A házasság Alexander hatalmát látványosan megnövelte Észak-Skóciában, mert a férj jogán intézhette Ross ügyeit, legalábbis a grófnő élete idejére. Ross az ország egyik legnagyobb és stratégiailag fontos grófsága volt, és a királyi család egyik tagjának ilyen pozícióba helyezése a helyi és országos főúri érdekeket is sértett.

Eközben a Skócia és az Angol Királyság közötti kibontakozó konfliktus közvetlenül vezetett az 1384-es angolok skót invázióhoz. Az John of Gaunt vezette angol sereg feldúlta East Lothian térségét. II. Róbertet a támadásra adott válasza miatt is bírálták, mert azt halogató jellegűnek és határozatlannak tartották.

1382-re II. Róbert skót király uralmával szemben a skót nemesség befolyásos csoportjai szervezkedtek, leginkább a király legidősebb fiának, Johnnak klienshálózata, valamint a Douglas család több tagja. John, Carrick grófja apja politikai nehézségeit kihasználva 1384 novemberében magához ragadta a hatalmat. A holyrood-i apátságban tartott általános tanács ülésén hatalma jelentős részét legidősebb fiára ruházta át, akit Skócia őrévé (Guardian of Scotland) neveztek ki. Robert részt vett az 1384-es általános tanács ülésén, ahol esküt tett arra, hogy támogatja legidősebb bátyja hatalomátvételét.

Bár kezdetben támogatta a régensi rendszert, Robert érdekeit fenyegette bátyja kormányzása. John, Carrick grófja Skócia őreként visszaélt helyzetével, és nagy összegeket vont ki a skót kincstárból (Court of Exchequer), ami Robert kamarási hatalmát is megkérdőjelezte. Robert, feltehetően a király támogatásával, jelentős befolyást szerzett az 1385-ös kincstári ülésszakon, amelyet Stirling várában tartottak. Ott megbüntette azokat a pénzügyi tisztviselőket, akik engedelmeskedtek Johnnak. Johnt emellett azért is bírálták, mert nem tudta korlátozni öccsük, Alexander észak-skóciai területi (Ross-shire) és hivatali hatalmát.

Konfliktus Angliával