Tell esz-Szavván (arab تل الصوان) ősi mezopotámiai település volt a mai Irak területén. Közvetlenül az ókori Szur-marrati mellett van a lelőhely, illetve annak mai utódja, Szamarra területén belül található. A két lelőhely között nem egészen 4 km távolság van, valószínűleg egykor folyómeder volt köztük, így az ókori Szur-marrati túlparti előzményének tekinthető.
Jellemzői A lelőhely a szamarra-kultúra része, jelentőségét az adja, hogy az egyik első ismert öntözéses földműveléses település. A kultúrának típuslelőhelye, a Szamarra-kultúra nem az ókori Szur-marratiról kapta a nevét, ami akkoriban nem létezett, hanem a mai Szamarra városról. E mellett azonban megjelennek benne a hasszuna-kultúra, és az ubaid-kultúra termékei is, így feltehetően már ebben a nagyon korai időszakban is a távolsági kereskedelem központja volt. Az öntözéses földművelés kialakulásának köztes állomása, amikor az adott helyen van csapadék, de rendszertelen, megbízhatatlan, néha kevés is, ezért a folyóvizet felhasználva öntözéssel pótolták az esőt. Az öntözés kiszámítható termést eredményezett, ami lehetővé tette a nagyobb arányú kereskedelmet. Ennek látványos jelei a finom kerámiák, és márványedények. Eszközkultúrájuk neolitikus jellegű. Temetkezéseiket gyakran kísérik idolok, és ezek közt is megjelennek az ubaid-kultúrára jellemző, csúcsos fejű példányok.
Régészete A tell egy 300×150 méter méretű, ovális halom, legnagyobb magassága 3,5 méter. Három gócból tevődik össze, északról délre haladva A, B és C jellel, de egy részét valószínűleg elhordta a Tigris. Az A halmot 3 méter mély árok, és erős vályogtéglafal vette körül, a másik kettő neolit falu vályogházakkal. Több épület nem lakórendeltetésű, ezek valószínűleg magtárak. Az árok kiásását 5730±75 évre datálták szénizotópos kormeghatározással. Öt lakott réteget tártak fel, és 77 darab kis méretű agyagtáblát találtak, amelyek az uruki archaikus szövegekhez, és a kisi archaikus szövegekhez hasonlók, és elsősorban számokat tartalmaznak.
1930-ban, Szur-marrati feltárása során Ernst Herzfeld figyelt fel a közeli halmokra, de csak 1964−1971 között tárta fel az Iraki Régészeti Főigazgatóság, majd 1988−1989-ben francia régészek dolgoztak itt.
Fordítás
Irodalom Michael Roaf: Mesopotamien. Bechtermünz Verlag, Augsburg 1998, S. 48, F. El-Wailly: Tell as-Sawwan, In: Sumer 20 (1964), 1. oldaltól F. El-Wailly, B. Abu Es-Soof: The Excavations at Tell es Sawwan, In: Sumer 21 (1965), 17. oldaltól
Kategória:Mezopotámia városai Kategória:Ókori települések Irak területén