Molnár István (Péterréve, 1885. február 21. − Patalom, 1953. április 1.) magyar levéltáros, pedagógus.
Élete Középiskolai tanulmányait Zentán és Kalocsán végezte. Érettségi után a budapesti egyetemen tanult tovább, ahol 1909 júniusában történelem-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd 1912-ben mindkét tantárgyból középiskolai tanári vizsgát is tett. Később megszerezte a történettudományi doktori fokozatot is, művészettörténet, egyetemes történelem, valamint diplomatika tantárgykörökből.
Már egyetemi évei alatt is rendszeresen végzett levéltári és könyvtári kutatásokat, egyúttal részt vett több levéltár különféle iratcsoportjainak rendezésében. Az egyetemet elvégezve, 1909-ben Andrássy Sándor a homonnai hitbizományi levéltár rendezésére is őt kérte fel.
1913-ban, 13 jelölt közül ő nyerte el Somogy vármegye levéltárának a főlevéltárnoki állását, és egészen 1949-ig e tisztségében maradt. Közben egy darabig még rendszeresen látogatta kutatási céllal az Országos Levéltárat is, dunántúli vonatkozási történeti iratok után kutatva, de az 1920-as évektől annyira megsokasodtak vármegyei és családi teendői, hogy ezekkel a kutatási utakkal kénytelen volt felhagyni. Ugyanez volt érvényes a tudományos munkásságára is, amit gyakorlati teendői erősen háttérbe szorítottak, emiatt publikációs tevékenysége igen csonka maradt; munkáiban leginkább a vármegyei levéltári anyag egyes részeit dolgozta fel.
A háttérbe szorult kutatói ambícióiért cserében a levéltárban meglehetősen sokat tevékenykedett, a somogyi megyeszékhely közgyűjteménye szinte teljesen kitöltötte az életét. Átépíttette a levéltárat és a megújított archívum berendezését is ő vezényelte le, nagy munkabírással. Ehhez mintául a soproni levéltárat választotta, ahol az 1930-as évek derekán több látogatást is tett. Az átépíttetés és az újbóli berendezés feladatait több esztendei fáradságos munkával fejezte be. A Rippl-Rónai utcai levéltári az ő idejében kialakított – tölgyfaszekrényes, festett üvegablakokkal díszített – bútorzatstruktúra egészen 2016-ig szolgálta az intézményt.
Levéltári munkája mellett pedagógusként nemzedékeket nevelt; szívesen és jól tanított. A levéltárosi cím elnyeréséig kifejezetten büszke volt tanítói eredményeire és magántanítványaira. Levéltári kinevezése után sem távolodott el teljesen a katedrától: Pongrácz Károly, a kaposvári gimnázium főigazgatója felkérésére 1917-től elvállalta a latin nyelv tanítását az iskolában.
1949-ben nyugdíjazták, de még évekig bejárt a levéltárba, ahol „tiszteletdíjasként” rendezte a feudáliskori iratokat. 1952-ben Patalomba költözött, mivel felesége ott kapott tanítónői állást, és megkapták a helyi iskolában található szolgálati lakást. Molnár István itt halt meg agyvérzésben, sírja a kaposvári Keleti temetőben található.
Magánélete 1918 szeptemberében Kaposvárott született meg első gyermeke, Miklós Imre, akit két lány követett: 1922 februárjában Mária Erzsébet, 1923 januárjában pedig Ilona.
Emlékezete Családjában fennmaradt egy (valószínűleg az 1930-as években) róla készült festmény, amit a leszármazottak egyike 2022-ben térítésmentesen felajánlott a Somogy megyei levéltárnak. A kép azóta a Bartók Béla úti A épületének I. emeleti folyosóján látható.
Róla szóló művek Gőzsy Zoltán: Molnár István, a Somogy Megyei Levéltár egykori főlevéltárnoka (1913–1949) In: Mayer, László; Tilcsik, György (szerk.) Szorosadtól Rijekáig : Tanulmányok Bősze Sándor emlékére. Budapest, Magyarország : Magyar Levéltárosok Egyesülete (2015) 399 p. pp. 211-216. , 6 p.
Jegyzetek
Források Berényiné Kovács Gyöngyi: A Pest Megyei Levéltár története és a megyei levéltárak megítélése a magyar levéltárügyben 1920 és 1947 között. Doktori disszertáció, 2017. Intézményünkbe került egy dr. Molnár István volt főlevéltárnokról készített festmény Magyar Nemzeti Levéltár, 2022. szeptember 23.; hozzáférés: 2026. január 26.
Kategória:A Somogy (Vár)megyei Levéltár levéltárosai Kategória:1885-ben született személyek Kategória:1953-ban elhunyt személyekM Kategória:Magyar latintanárok