François Michel Le Tellier, Louvois márki (Párizs, 1641. január 18. – Párizs, 1691. július 16.) francia államférfi, XIV. Lajos hadügyminisztere.
Élete Apja, Michel Le Tellier, Jules Mazarin hadügyminisztere, a gazdag Courtanvaux márkinőt szerezte meg fia számára feleségül, és az államügyek intézésére irányította. A fiatalember elnyerte a király bizalmát, és 1666-ban apja utódja lett a hadügyminiszteri poszton. Tehetségét Turenne ismerte fel a devolúciós háború (1667–68) alatt. Az aix-la-chapelle-i békeszerződés után Louvois a francia hadsereg megszervezésének szentelte magát. Az 1668 és 1672 közötti évek, ahogy életrajzírója, Camille Rousset írta, „felkészülési évei során Lionne minden erejével azon volt, hogy szövetségeseket szerezzen, Colbert a pénzzel, Louvois pedig a katonákkal szerzett érdemeket a Napkirály szemében”. Miután távozott a kabinetből, 1691. július 16-án – valószínűleg szélütés következtében – Louvois elhunyt. Hirtelen halála felvetette a mérgezés gyanúját, ezt az elméletet különösen Saint-Simon emlékirataiban részletes tanúvallomásokkal igyekezett alátámasztani. Louvois Madame de Maintenon haragját ui. magára vonta, különösen azért, hogy megakadályozta a királlyal kötött morganatikus házasságának nyilvános bejelentését. Letartóztatásáról már korábban döntöttek. Utódja fia, Louis François Le Tellier, Barbezieux márki lett, aki mindössze 22 éves volt, de apjától addigra már sokat tanult.
Louvois 1673 és 1691 között a francia korona védelme alatt álló Szent Lázár-rend nagymestere volt. Az Invalidusok Palotája (Hôtel des Invalides) építésekor összekülönbözött a királlyal. A miniszter a címerét el akarta helyezni az épületen, de a király megtiltotta ezt, azzal érvelve, hogy csak Franciaország címere tanúsíthatja a haza nagyságát. Louvois egy ügyes csellel mégis halhatatlanná tette magát: az egyik tetőablak fölött egy farkas szobra látható, amint az alatta nyüzsgő utcát figyeli: „Le loup voit” (A farkas néz) „luvoá”), franciául ugyanúgy ejtik, mint Louvois nevét. bélyeg|Hôtel des Invalides „Le loup voit”
Hadügyminiszteri tevékenysége Louvois munkássága ezekben az években elválaszthatatlanul összefüggött a francia hadsereg és általában a hadseregek történelmi fejlődésével. Szervezetét Hollandia progresszív katonai rendszere mintájára építette. Mindenekelőtt átszervezte a toborzási rendszert, bevezette a kötelező sorkatonai szolgálatot, egységesített fizetési rendszert hozott létre, valamint raktárak, laktanyák és kórházak hálózatát hozta létre (beleértve az Hôtel des Invalides-t is). A katonai érdemrendeket is átalakították. A francia nemesség szinte kényszerű regisztrációja elsősorban a jövőbeli tisztek biztosítását célozta. Ez a regisztráció azonban XIV. Lajos stratégiájának is részét képezte, hogy a nemességet a hadseregben vagy az udvarban teljesített szolgálat révén ellenőrizze. Továbbá Le Tellier létrehozott egy felügyelői rendszert a tisztek katonai képességeinek ellenőrzésére. A katonai parancsnoki lánccal párhuzamosan létrehozták a közigazgatási testületek rendszerét, és szigorúbb fegyelmi rendszert vezettek be, amely az abszolutizmus szellemében lehetővé tette az állam, és következésképpen a király nagyobb befolyását a katonaság felett. Az újonnan létrehozott katonai iskolák javították a kiképzést. Bevezették az alezredesi rangot. Az ezredesek mellett, akik általában vásárolták a rangjukat, ők képviselték a magasan képzett katonai személyzetet, akik gyorsan felváltották az ezredeseket mint tényleges hadműveleti parancsnokok. Összességében a tisztek korábban jelentős autonómiája az általuk parancsolt egységeken belül jelentősen korlátozódott. A tiszti előléptetéseket a szolgálati idő és az egyéni teljesítmény alapján egységesítették. Le Tellier alatt a korábban nagyon heterogén hadsereget világosan meghatározott szolgálati ágakká alakították át, mindegyiknek megvolt a saját konkrét feladata, kiképzése és felszerelése. bélyeg|François Michel Le Tellier de Louvois sírja (17. század) az Hôtel-Dieu of Tonnerre-ben, Burgundiában Politikájának sikere nyilvánvaló volt a francia–holland háború (1672–1678) győzelmeiben. A nijmegeni béke után Louvois jelentős népszerűségnek örvendett, apját kancellárrá nevezték ki, Colbert befolyása pedig alábbhagyott. A francia történelemben az 1678 és 1688 közötti tízéves békét Madame de Maintenon felemelkedése, Strasbourg meghódítása és a Nantes-i ediktum visszavonása jellemzi; Louvois jelentős szerepet játszott mindezen eseményekben. A Spanyol-Németalföld keleti részei elleni 1683-as meglepetésszerű támadást, amelyet békeidőben indítottak, Louvois és Joseph de Montclar nemcsak megtervezték, hanem végre is hajtották.
Bevezette a protestánsok dragonyosokkal való üldözését. Ez abból állt, hogy az általában gazdagabb vagy tekintélyesebb protestáns családokhoz dragonyos (vagy íjász) katonákat szállásoltak be, akik büntetlenül zaklathatták a református családtagokat (ellátásuk költségei a lakókat terhelték). A módszer, melyet franciául dragonnade-nak neveznek, már azelőtt is régóta szokás volt, hogy a királyi hadsereg katonáit engedetlen vagy adót nem fizető alattvalókhoz szállásolták be, de most vallási oka lett az ilyesfajta beszállásolásnak.Szász Géza: A francia állam és a protestánsok a 17. században – tűréstől tiltásig. Aetas. 2000. 12-2. sz. A királyi hatalomnak való teljes alávetettség volt politikai hitvallása. Colbert 1683-ban hunyt el, és a pénzügyek főellenőreként Claude Le Peletier de Morfontaine, Louvois támogatója váltotta, a közmunkaügyi miniszteri posztot pedig maga Louvois kapta meg. Még képes volt vezetni a Bécsi Nagyszövetség elleni háború (1689–1697) első éveiben a sikeres hadjáratokat, de 1691 júliusában hirtelen meghalt.
Emlékezete 2011-ben a francia védelmi minisztérium a fegyveres erők teljes bérszámfejtési rendszerét egy új, Louvois nevű rendszerre állította át. Az eredmény katasztrofális volt; sok katona egyáltalán nem, vagy túl keves zsoldot kapott. Miután számos sikertelen kísérletet tettek a helyzet orvoslására, a minisztérium úgy döntött, hogy 2021-ben megszünteti a rendszert.
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom Camille Rousset : Histoire de Louvois és fia politikai és katonai közigazgatás. 4 kötet. Didier, Párizs, 1862–1863. Gilette Ziegler (szerk.): XIV. Lajos udvara a szemtanúk beszámolóiban (= dtv. 2711). Deutscher Taschenbuch-Verlag, München, 1981, Andre Corvisier : Louvois. Fayard, Párizs, 1983,
Kategória:1691-ben elhunyt személyek Kategória:1641-ben született személyek Kategória:Franciák Kategória:Francia katonák