Pázmány Lajos magyar levéltáros, több vármegyei archívum, köztük húsz évet meghaladó ideig a Heves megyei levéltár levéltárnoka, illetve főlevéltárnoka.
Élete Apja, Pázmány Dániel Csongrád vármegye levéltárnoka, anyja Kelemen Krisztina volt. Szentesen érettségizett, majd apja példáját követve levéltárosnak tanult tovább; 1894. július 17-én tett al- és főlevéltárnoki vizsgát a Magyar Országos Levéltárban. Tanulmányai mellett abban az időben már álláshoz is jutott – 1894. április 1-jétől november 30-ig a csongrádi járás járási írnokaként tevékenykedett –, az elnyert vizsgák birtokában pedig a következő év, 1895. januárjától Szolnok-Doboka vármegye levéltárában helyezkedett el, mint segédlevéltárnok. Fél évvel később Hunyad, majd még ugyanazon az őszön, 1895. november 1-jével Bars vármegye főlevéltárosa lett.
1897. május 10-től Árva, majd 1900. január 29-től Trencsén vármegye levéltárnokává nevezték ki. Ez utóbbi poszton végre hosszabb ideig működhetett, csaknem két évtizedet tölthetett ebben a beosztásában. Az 1919-es év azonban újból váltást hozott a számára: Trencsén az elvesztett háborút követően csehszlovák megszállás alá került, s várható volt, hogy a magyar érzelmű vármegyei tisztviselők nem maradhatnak hivatalukban. Viszont hasonló időben megüresedett Heves vármegye levéltárnoki állása, amit ezáltal 1919. február 22-i hatállyal elfoglalhatott,Más forrás szerint áprilistól (Soós Imre 1945: Heves vármegye levéltárának történetéből. Levéltári Közlemények 20–23, 288 és aktív évtizedeinek hátralévő részét már ott tölthette; onnan ment nyugdíjba is, 1939-ben. 1942-ben Soós Imre vette át a vármegyei levéltárat, ami által berendelése megszűnt.Hevesvármegye IV/5, 1 (1942. január 21.)
Tényleges szolgálatának befejezése után sem hagyta ott az archívumot: szerény díjnoki fizetéssel is megelégedve visszajárt az intézménybe, hogy a szükségessé vált selejtezési munkákat ő végezhesse. Hosszú pályájának tapasztalatai birtokában felismerte ugyanis, hogy a törvényhatósági levéltárakban, ha már elkerülhetetlen az iratok megrostálása, az akkor jár a legkevesebb kártétellel és megnyugtató eredménnyel, ha a munkát kellő történeti ismeretekkel bíró, felelősséges szakember végzi. Szomorúan emlegette, milyen jóvátehetetlen veszteségek érték korábban Heves vármegye levéltárát olyan esetekben, amikor napidíjasokra bíztak iratselejtezési feladatokat.
Azok közé a régi vágású levéltárosok közé tartozott, akiket a levéltári anyagból leginkább a nemességigazolási perek, nemesi összeírások érdekeltek. Minden szolgálati helyén súlyt fektetett arra, hogy mihamarabb átlássa az adott vármegyében élt nemes családok történetét és azok releváns levéltári forráshelyeit. Korabeli pályatársai nagy többségéhez hasonlóan a több vármegyei állásában nem levéltári jellegű feladatokat is el kellett látnia, ezek közül a könyvtári teendők álltak hozzá a legközelebb; Egerben az ő nevéhez fűződik a kötetet messze meghaladó vármegyei könyvtár kifejlesztése.
1944. február 16-án hunyt el Egerben.Pesti Hírlap 66/42, 6 (1944. február 22.); Dunántúl 34/43, 2 (1944. február 23.); Eger LV/27, 3 (1944. február 18.); LV/35, 3 (1944. március 3.); LV/45, 1 (1944. március 20.). Vö. Heves Vármegye Hivatalos Lapja LXIX/6, 1 (1944. március 20.); LXIX/10, 115 (1944. május 25.) Csekély, mindössze 0,06 iratfolyómétert kitevő irathagyatéka a Heves megyei levéltár őrizetében kutatható, az MNL HML XIV. 6. törzsszám alatt.
Művei 1914 Vágvölgyi kalauz. Trencsén1914 Turisták Lapja 26, 240 1926 A "Csoze" eredetének ujabb magyarázata. Szentesi Hírlap 8/160, 2-3 (július 18.)
Jegyzetek
Források Berényiné Kovács Gyöngyi: A Pest Megyei Levéltár története és a megyei levéltárak megítélése a magyar levéltárügyben 1920 és 1947 között. Doktori disszertáció, 2017. In memoriam – Pázmány Lajos (1874–1943) Levéltári Közlemények, 24. (1946), 351-352. oldal, online hozzáférés (Arcanum): 2026. január 28.
Kategória:Magyar levéltárosok Kategória:A Heves (Vár)megyei Levéltár levéltárosai Kategória:1874-ben született személyek Kategória:1944-ben elhunyt személyek