A Kármelhegyi Miasszonyunk Rendjét 1608-ban alapította V. Pál pápa IV. Henrik francia király kérésére.
Története V. Pál pápa a Kármelhegyi Miasszonyunk Rendjének létrehozásáról szóló bullájában rögzített hivatalos változat szerint IV. Henrik király úgy érezte, hogy védelmeznie, terjesztenie és gyarapítania kell a katolikus vallást Franciaországba hozott jogok alkalmazásával, „a Szent Római Egyház felmagasztalása és gyarapítása, az eretnekségek elfojtása, az eretnekek elnyomása és egyéb dolgok érdekében”. Úgy tűnik, hogy Henrik királyi megbízottként Charles de Neufville nemest elküldte, hogy szerezzen engedélyt a Szentszéktől egy milícia vagy katonai rend megalapítására, amelyet a Szentszék beleegyezésével és felhatalmazásával „és magának Henrik királynak akaratából, megfelelően az ő pusztán laikus forrásaiból (de nem a javadalmak vagy az egyház jövedelméből)” hoznának létre. Az új rend, amely francia nemesekből és szabad születésű férfiakból áll, „a legdicsőségesebb és mindig szűz Kármelhegyi Szűz Mária felekezete vagy címe és uralma alatt állna, akit az említett Henrik király mindig egyedülálló odaadással védelmezőjének és szószólójának tart és tisztel”.
A Kármelhegyi Miasszonyunk Rendjét hivatalosan V. Pál pápa hozta létre az 1608. február 16-i Romanus Pontificus bullával, amelyet az 1608. február 26-i Militantium ordinummal bővítettek ki. A bullák felhatalmazták a francia királyt, hogy a pápai jóváhagyástól függően jelölje ki a rend nagymesterét. A király a Szent Lázár-rend korábbi nagymesterét, Philibert de Nérestang-t nevezte ki az új rend nagymesterévé, pápai jóváhagyáss. A nagymester évente 1800 dukátot, egy lovag pedig 500 dukátot kapott.
1572-ben az itáiiai Szent Lázár-rendet egyesítették a savoyai Szent Móric-renddel, így létrejött a Szent Móric és Lázár-rend. Michael Foster szerint „a pápa úgy döntött, hogy nem engedi meg két Lázár-rend fennmaradását, amelyeket pápai bulla alapított a Kármel-hegyi Boldogasszony Rendjeként, amely a francia Szent Lázár-rendet olvasztotta be.”
1608. október 31-én IV. Henrik adminisztratív módon egyesítette az újonnan létrehozott Kármelhegyi Miasszonyunk Rendjét a Szent Lázár Renddel, így megalakult az Ordres Royaux, Militaires & Hospitaliers de Saint Lazare de Jérusalem & de Notre-Dame du Mont-Carmel réunis (A Kármelhegyi Miasszonyunk és Jeruzsálemi Szent Lázár Királyi Katonai és Kórházi Rend egyesült).
A király azt kívánta, hogy az új parancsnokságok járuljanak hozzá a hadsereg és a határvárosok kórházainak fenntartásához. A rend megszerezte a Montpellier-i Szentlélek Rend, a Karddal Harcos Szent Jakab Rend, a Szent Sír Rend, a Somporti Szent Krisztina és a Boucheraumont-i Szent Lajos birtokait, amelyeket mind megszüntettek.
Ez az egyesülés végül 1668. június 5-én kapott kánoni elfogadtatást Vendôme bíboros legátus által kiadott bulla által, IX. Kelemen pápa felügyelete alatt, majd XII. Ince pápa 1695. május 3-i pápai bullájával, aki megerősítette az újonnan kinevezett Philippe de Courcillon D'Angeau őrgrófját nagymestert az egyesült rendek nagymestereként. A 17–18. században a rend, bár élvezte a Francia Korona védelmét, apostoli felügyelet alatt maradt. A Kármelhegyi Miasszonyunk Rendjének saját jelvénye és egyenruhája volt. Tagjai lovagok, káplánok vagy spirituális lovagok, testvérek és novíciusok voltak.
A 18. században a rend egyre nagyobb pártfogásra tett szert a francia királyi ház részéről, miután 1757-ben Louis de Berryt, a későbbi XVI. Lajos francia király nevezték ki a rend nagymesterévé, és az 1778–79-es átszervezési reformoknak köszönhetően a Kármelhegyi Miasszonyunk ifjabb rendjét hivatalosan és adminisztratívan összekapcsolták a párizsi Mars-mezőn található École Militaire Royale-lal. Ez utóbbi reform lehetővé tette az iskola végzősei számára, hogy egyedül a Kármelhegyi Miasszonyunk Rend tagjaivá váljanak. Az École Militaire-t királyi rendelettel 1787 októberében bezárták, és 1788 után nem vettek fel újakat a rendbe. Úgy tűnik, döntés született arról, hogy a Kármelhegyi Miasszonyunk Rend megszűnjön, ami a kánonjog alapján a rend utolsó felvett tagjának halála után száz évvel történt volna meg. A Jeruzsálemi Szent Lázár rangidős rendje 1788 szeptemberében XVI. Lajos királytól kapta meg a katonai iskolának otthont adó épület megvásárlására vonatkozó engedélyt, így működhetett.
Az egyesült rendben létrehoztak néhány örökletes parancsnoki tisztséget, de a rendet 1791-ben, a francia forradalom alatt eltörölték. Bár a monarchiát 1824-ben egy 1814-es királyi rendelettel visszaállították, a rendet hagyták megszűnni.Szent Lázár-rend, orderstjohn.org
Ackermann ezt a lovagrendet Franciaország történelmi rendjeként említi.
Jegyzetek
Fordítás
Források Gustav Adolph Ackermann: „Ordensbuch, Sämtlicher in Europa blühender und erloschener Orden und Ehrenzeichen”. Annaberg, 1855, 208. n° 82. 208.o. „Vereinigter Orden Unserer lieben Frau vom Berg Karmel und des heil. Lazarus” – Google Books (Korábbi francia rendek, 205–214. o.) Grouvel, Robert. L'Ordre de Notre-Dame du Mont-Carmel et l'École Royale Militaire (1779–1787). Carney de La Sabretache, 1967,. 352–356.
Kategória:Franciaország történelme