John Stewart, Albany hercege (Auvergne, 1481 – Mirefleurs, 1536. július 2.), Skócia régense, Alexander Stewartnak, Albany hercegének egyetlen fia volt második feleségétől, Anne . Apja 1485-ös halálával korán árván maradt, Albanyt az anyja Franciaországban nevelte fel. Egész életében Franciaországot tartotta hazájának, a francia királyára tett hűségesküt. Skócia régensi tisztére azért kérték fel, mert ő volt a trónöröklési sorban az első nagykorú. Feladatát kötelezettségnek tekintette, hazája, Franciaország érdekében tett szolgálatnak. Így kívül maradt a skót belső viszályokon, régensi ideje alatt nem szerzett további skót címeket, birtokokat és legkevésbé sem próbált uralkodóvá válni. A régensi időszak után, egy rövid katonai karrier után számos diplomáciai eredményt ért el jó részt annak köszönhetően, hogy a pápai udvarhoz rokoni kapcsolat fűzte. Franciaország admirálisi tisztségét viselte, a Szent Mihály-rend (Franciaország védőszentje) lovagja volt.
Régenssé választása előtt Apja, II. Jakab skót király kisebbik fia volt, Alexander Stewart egész életében lázadt bátyja, III. Jakab ellen, sikertelenül. Ezért 1479-ben Skóciából Franciaországba menekült, ahol feleségül vette Anne-t, John anyját. Ezután kibékült király bátyjával, visszatért Skóciába, de 1483-ban másodszor is Franciaországba menekült, mivel Skóciában hazaárulás miatt halálra ítélték és elkobozták minden címét és vagyonát az Albany hercege címet kivéve. A Franciaországban született John még csecsemő volt, amikor Alexander 1485-ben Párizsban egy lovagi tornán véletlen balesetben meghalt. 1487-ben az anyja feleségül ment Louis , „comte ”-hoz, aki John nevelőapja lett.
1505. július 8-án a fiatal Albany feleségül vette első unokatestvérét, Anne-t, Auvergne és Lauraguais grófnőjét, anyai nagybátyjának, John III, Auvergne grófjának legidősebb lányát és örökösét. Így Anne 1524-ben bekövetkezett haláláig John felesége jogán viselt az Auvergne és Lauraguais grófja címet és gyakorolta grófi jogait. Albany anyja, Anne, La Chambre grófnője 1512-ben, mostohaapa, Louis de La Chambre 1517-ben halt meg. 250px|bélyegkép|Jean [John] Stuartnak, Albany hercegének és feleségének, Anne de la Tour d’Auvergne-nak, Auvergne grófnőjének portréi, a Riom-le-Comte-i Sainte-Chapelle egyik üvegablakáról másolva. A képen az alakok alatt címerpajzsuk is látható. Anna címere osztott, szemből a bal oldalon férje címerpajzsa, jobbra a sajátja, a pajzsokat lásd alább!
Régnesi időszak (1515–1524) Albany egész életében a Skóciai Királyság „következő örököse“ volt a király közvetlen családjának férfitagjai után a II. Róbert király által bevezetett száli öröklési rend rendelkezései miatt. Ez a Stewart-házban minden női örökössel szemben a férfiági rokonokat részesítette előnyben. Az uralkodó család fiai többnyire rövid életűnek bizonyultak, kivéve Albany első unokatestvéreit: James Stewart, Ross hercegét és érsekét, IV. Jakab királyt, valamint az utóbbi fiát, a későbbi V. Jakab királyt.
Albanyt 1514-ben hívták meg a skót rendek, hogy vállalja Skócia régensi tisztségét, amikor a csecsemő király anyja, Tudor Margit skót királyné feleségül ment Archibald Douglashez, Angus 6. grófjához, Angus vezetője volt az egyik skóciai érdekcsoportnak. Ez Tudor Margit királyné régensi megbízatásának a végét is jelentette, ami érthetően nem tetszett Margit bátyjának, VIII. Henrik angol királynak. Henrik mindent elkövetett, hogy lazítson a skót-francia kapcsolatokon. A franciákkal tárgyalt, hogy XII. Lajos elvegye Mary húgát. Annyit sikerült csak elérnie, hogy Albany megvárta I. Ferenc 1515. január 25-i koronázását, de Skócia régenseként viselkedett. Képviselőjeként Antony -t küldte előre, akivel együtt érkezett James Ogilvy, később dryburghi apát is. A skótok levélben kérték a francia királyt, hogy engedje Albanyt Skóciába rokonával, Robert Stuart d’Aubigny-nal, a skót gárdaA skót gárda (franciául: Gardes Écossaises) a francia uralkodó személyes testőrség volt, amelyet 1418-ban a Valois VII. Károly alapított. Kezdetben a király skót testőrsége és állt. Minden testőrhöz négy segítő – egy fegyverhordozó, egy íjászt, egy cranequinier (íj-feszítő gépet kezelő) és egy szolga – tartozott. kapitányával. Albany 1515 májusában indult útnak Albany Saint-Malo-ból a nyugati part felé, hogy elkerülje az angol cirkálókat, egy hetes út végén érkezett meg Dumbartonba egy nyolc hajóból álló rajjal, köztük a James és Margaret nevű hajóval, amelyeket korábban kölcsönadott XII. Lajos francia királynak.
A parlament július 12-én ült össze, és Albanyt a királyság és a király gyámjának és kormányzójának nyilvánították. Augusztus elején Margitot rákényszerítették, hogy gyermekeit és Stirling várát átadja. A királyné Tantallon várába szökött, majd megszülte lányát, Margaret Douglas-t (aki majd Matthew Stuart, Lennox 4. grófja felesége és Stuart Henrik, Lord Darnley anyja lett).
Albany megpróbálta rávenni az Angliába menekült Margitot is, hogy térjen vissza Skóciába, de sikertelenül. Margit csecsemő fiának, Ross hercegének hirtelen halála mérgezés gyanúját vetette fel, és Margit habozás nélkül Albanyt vádolta. Henrik levelet intézett a skót rendekhez, amelyben Albany elbocsátását kérte, de az edinburgh-i parlament 1516-ban határozott és lelkes visszautasítást küldött. A régens megegyezett Thomas Wolsey bíborossal, VIII. Henrik lordkancellárjával, hogy az Angliával kötött fegyverszünetet 1517-ig meghosszabbítják.
A hazatérését támogató, az angol-skót határmentéről származó udvarmesterrel, Alexander Home-mal, Home egy félreértést követően összeveszett, egész régensségét végigkíséri ez a konfliktus. Hume és klánja fellázadt, de Albany nagy sereggel elfoglalta Hume várát, elfogta az udvarmestert. Hume felügyeletét James Hamiltonra, Arran 1. grófjára bízta. De Hamilton inkább szövetséget kötött Hume-mal, és a királyné férjével, Angusszal. Válaszul Albany lefoglalta Arran birtokait, de Hamilton váránál kiegyeztek a feltételekben. Arran kegyelmet kapott és kilépett a szövetségből. 1516-ban a parlament, Albany jelenlétében, Hume-ot és fivérét felségárulásért halálra és birtokaik elkobzásra ítélte, mindkettőt kivégezték.
Ugyanebben az évben a parlament megerősítette Albany hercege címében – az apja első, felbontott házassága törvénytelen volt. Albany féltestvérét, Alexandert kárpótlásként Moray püspökévé és scone-i apáttá tettek. Albany megkapta a rendek vonakodó beleegyezését ahhoz is, hogy hat hónapra visszatérjen Franciaországba. Távozása előtt egy régensi tanácsot neveztek ki, a tagjai Andrew Forman, St Andrews érseke, James Beaton, Glasgow érseke , Alexander Gordon, Huntly 3. grófja, Colin Campbell, Argyll 3. grófja, Archibald Douglas, Angus és James Hamilton, Arran 1. grófja. John Erskine-t, Erskine és William Keith-et, Marischal , skót főmarsallt a király gyámjaivá tették. Dunbar, Inchgarvie és Dumbarton erődjeit francia helyőrségek kezébe adták. 1517. június 6-án Albany Dumbartonból Franciaországba hajózott, és több vezető nemes fiát túszként magával vitte.
Régenssége első időszakában Albany szokatlanul sikeres volt. A fő ellenfeleit eltávolította vagy kibékítette, kijátszotta és helyreállította a békét a határvidéken. Kiadásai, amint a kincstári számadások mutatják, bőkezűek voltak, de ezt a birodalom nyugalma visszafizette. Wolsey „gyávának, önfejűnek és dühös bolondnak” nevezte. Valódi gyengesége az volt, hogy a szíve visszahúzta Franciaországba, úgy tért vissza, hogy a munkáját csak félig végezte el.
Első visszatérése Franciaországba Az a kísérlet, hogy a hatalmat megosztják a fő skót nemesek között, meghiúsult. Alig hagyta el a herceg Skóciát, a nemesek régi viszályai ismét fellángoltak. Július vége felé Albany bizalmasát, , David Hume bosszúból megölte. Alig több mint egy héttel Albany távozása után, Margit királyné visszatért Skóciába. A királyné és a férje, Angus közötti viszály elmélyült olyannyira, hogy 1521 novemberében Albany a pápai udvarnál támogatta Margitot az Angus elleni válóperében. Edinburgh birtoklásáért küzdelem folyt Arran és Angus között, 1520 áprilisára Angus kerekedett felül, Arran Franciaországba menekült.
Albany távolléte idején is képviselte Skócia külügyeit. Előmozdította a Franciaországgal kereskedő skót kereskedők érdekeit. Az 1517-es roueni szerződésben Franciaország és Skócia Anglia ellen támadó és védelmi szövetségre lépett. megígérte, hogy a két királyság között dinasztikus kapcsolat létrehozását támogatja.A rouen-i szerződés szerint a legidősebb lányát adja feleségül, ha a spanyol királlyal vagy annak fivérével tervezett házasság nem valósul meg. Ha elkelne lánya, akkor, amennyiben lenne második lánya, azt adja Jakabhoz.
1518 tavaszán Albany sógornője, Madeleine de la Tour d’Auvergne feleségül ment X. Leó pápa unokaöccséhez, II. Lorenzo de’ Medicihez, Urbino hercegéhez. A pápával való rokoni kapcsolata Albany fontosságát jelentősen növelte. Kérésére a pápa megerősítette mindazokat a kiváltságokat, amelyeket a Szentszék korábban Skócia királyainak és királyságának megadott. 1519 júniusában a skót rendek levelet írtak a pápának, kérve, hogy befolyásával hasson I. Ferencre Albany Skóciába való visszatérése érdekében.
Ismét Skóciában 130px|bélyegkép|I. Ferenc francia király 130px|bélyegkép|VIII. Henrik angol király Ugyan 1521 telén Albany visszatért Skóciába, de alig egy évig maradt csak. 1521 vége és 1522 eleje között Albany és Margit többször is találkozott. Ideiglenes kibékülésük és kölcsönös támogatásuk teljesen politikai jellegű volt, de Margit nem volt őszinte. Albany segítette, hogy a visszatartott hozományából részösszegeket kifizessenek, és a válását is támogatta. Skóciában a pártok közti erőviszonyokban és az Angliával folytatott küzdelmében fontos volt számára, hogy az özvegy királyné, az angol király húga a szövetségese legyen. 1522-ben követet küldött a skót parlamentbe, üzenetében Albany elmozdítását javasolta, de a testület egyhangúlag biztosított Henrik követét, hogy ők hívták meg Albanyt és nem fogják elbocsátani. Albany magánbeszélgetésben közölte a követtel, hogy birtokait többre tartja Skócia koronájánál, és hogy neki egyetlen feleség is elég.
Az Anglia és Skócia közötti fegyverszünet február 2-án lejárt, és mindkét fél háborúra készült. A háború új fejezetének nyitányaképp Henrik április elején hét hajót küldött a Forth folyó torkolatához. Ezek skót hajókat foglaltak le, és feldúlták a part menti falvakat. Júliusban rajtaütést intéztek a nyugati határ mentén, és Kelsót részben felégették. Az edinburgh-i skót parlament júliusi űlésén, amelyen Albany is jelen volt, úgy határozott, hogy a királyt biztonsága érdekében Stirlingbe küldik, és jóváhagyták az Anglia elleni szeptemberi hadjáratra való felkelést.
A királyné, bár látszólag továbbra is Albanyvel együttműködött, ekkorra már titkos levelezésbe kezdett Thomas Dacre-rel, Gilsland bárójával. Dacre szolgálata, az angol–skót határvidéke egyik vezető tisztviselője volt. Az adott időszakban Margaret Tudor és több skót főúr irányába is csatornaként működött, majd az így szerzett értesüléseket és vádpontokat királya felé küldte tovább. Albany tervéről az angolokat a coldstreami és az ecclesi perjelnő is előre figyelmeztette.
Albany szeptember 2-án Edinburgh-ból Carlisle felé indult a Skóciában valaha is összevont legnagyobb hadsereggel. Szeptember 6-án kísérlet történt fegyverszünet kötésére, de Albany elutasította a javaslatot. Anglia számára a helyzet válságossá vált. Eddig a pontig Albany bölcsen visszautasított minden halogató javaslatot. Ám egy tolmácsok jelenlétében folytatott tárgyaláson – Albany nem tudott angolul, Dacre pedig franciául –, Albany és Dacre egy hónapra szóló fegyverszünetet kötött. A skót sereg a határidő lejárta előtt feloszlott vagy Albany feloszlatta – a történészek álláspontja nem egyértelmű.