A katéna (latinul: catena, „lánc”; többes számban catenae) bibliai magyarázati műfaj: olyan kommentár vagy kommentárgyűjtemény, amely a Szentírás egy-egy szakaszához korábbi magyarázók, főként egyházatyák és korai egyházi írók rövidebb részleteit fűzi egymás után. A név arra utal, hogy az idézetek láncszerűen kapcsolódnak a bibliai szöveghez és egymáshoz.„Katéna”, in: Magyar Katolikus Lexikon.Thomas J. Shahan: „Catenæ”, in: The Catholic Encyclopedia, 3. kötet. New York: Robert Appleton Company, 1908.
A katénák rendszerint kis egységekre osztott bibliai szöveg mellé vagy köré rendezett magyarázó jegyzetekből, szkolionokból állnak. A szerkesztő többnyire megadta az idézett szerző nevét, majd a megfelelő bibliai vershez vagy perikópához illesztette az idézetet. A műfaj ezért egyszerre tekinthető bibliai kommentárnak, patrisztikus idézetgyűjteménynek és exegetikai antológiának.
A katénák forrásértéke több területen is számottevő. Sok olyan ókeresztény és bizánci kommentár részleteit őrizték meg, amelyek önálló műként elvesztek. Használják őket a patrisztika, a szövegkritika, a bizantinológia, a dogmatörténet és a bibliai magyarázattörténet kutatásában. A Hexapla egyes olvasatai és számos patrisztikus töredék is katénák közvetítésével ismert.Michael von Faulhaber: Die Propheten-Catenen nach den römischen Handschriften, Freiburg, 1899.
Elnevezése és műfaja
A latin catena szó jelentése „lánc”. A görög kézirati hagyományban hasonló értelemben szerepelhet a szeirá vagy seira (σειρά), szintén „lánc” jelentéssel. A nyugati tudományos szóhasználatban a latin catena elnevezés vált általánossá.
A katéna nem önálló, folyamatos szerzői kommentár abban az értelemben, mint például Órigenész, Aranyszájú Szent János vagy Szent Jeromos bibliai magyarázatai. Szerkesztett gyűjtemény: az adott bibliai helyhez korábbi kommentárokból, homíliákból vagy teológiai művekből kiválasztott részleteket közöl. A szerkesztő feladata a válogatás, rövidítés, rendezés és olykor az átvezető vagy összekötő megfogalmazás volt.
A katéna rokonságban áll a florilégiummal. A florilégium általában tekintélyes szerzők idézeteiből álló tematikus gyűjtemény, amely dogmatikai, aszketikus vagy erkölcsi célra is készülhetett. A katéna ezzel szemben alapvetően bibliai könyvekhez vagy szakaszokhoz kapcsolódik, és a szentírási szöveg folyamatos magyarázatát kívánja követni.Johannes Quasten: Patrology, 3. kötet. Westminster, Maryland: Christian Classics, 1986, 528–531.
A műfaj közel áll a glosszához is. A glossa rövid szövegmagyarázat, amelyet a kéziratokban gyakran a főszöveg fölé, mellé vagy köré írtak. A katéna terjedelmesebb és rendszeresebb szerkesztésű lehetett, mert a bibliai textust nagyobb mennyiségű patrisztikus anyaggal vette körül.
Kézirati formája
A katénás kéziratokban a bibliai szöveg és a magyarázat többféle elrendezésben jelenhetett meg. Egyes kéziratokban a szentírási szöveg a lap közepén állt, körülötte vagy a margón a magyarázatokkal. Máskor a bibliai verset rögtön követte az idézetek sora. A kézirati kép emiatt gyakran bonyolult: a főszöveg, a szerzőnevek, rövidítések és kommentártöredékek egyetlen vizuális egységet alkotnak.John Anthony Cramer: Catenae Graecorum Patrum in Novum Testamentum, 8 kötet. Oxford, 1838–1844.
A katénákban az idézett szerző nevét sokszor rövidítve vagy jelzésszerűen adták meg. Ezeket a jelzéseket a szakirodalom a kéziratok sigla-inak nevezi. A rövidítések, másolói hibák és későbbi átrendezések miatt nem mindig biztos, hogy egy-egy részlet valóban attól a szerzőtől származik, akinek a kézirat tulajdonítja.
A szerkesztők kezdetben gyakran egyetlen magyarázatot kapcsoltak egy bibliai részhez. Később ugyanarra a versre vagy szakaszra több szerző véleményét is egymás mellé állították. A görög hagyományban törekedhettek arra, hogy az alexandriai és az antiochiai értelmezési hagyomány képviselői egyaránt megjelenjenek.
Keletkezése és története
A katénák kialakulása az egyházatyák nagy kommentáríró korszakát követő időszakhoz kapcsolódik. A 4–5. században több nagy bibliai magyarázó működött, később pedig egyre nagyobb szerepet kapott e tekintélyes szerzők hagyományának összegyűjtése, kivonatolása és továbbadása. A katéna nem a kommentárírás megszűnését, hanem a korábbi exegetikai örökség új szerkesztési formáját jelenti.
A legrégebbi ismert görög katénaszerzőként rendszerint gázai Prokopioszt említik, aki a 6. század első felében működött. Prokopiosz az Oktateuchushoz és más ószövetségi könyvekhez készített katénaszerű kommentárokat, illetve kivonatokat. Az általa használt és rendezett anyag részben csak későbbi összefoglalásokban vagy fordításokban maradt fenn.
A katénairodalom előzményeit egyes kutatók korábbra vezetik vissza. Euszebiosz, Órigenész és más korai szerzők idézethasználata, valamint a korábbi kommentárokból való kivonatolás már előkészítette azt a munkamódot, amely a katénákban rendszeres formát kapott. A műfaj mégis a 6. századtól vált felismerhetően önálló szerkesztési típussá.
A 7–10. század között több görög katénaszerkesztő ismert név szerint, köztük Andreas presbyter és Johannes Drungarios. A 11. század végén Nikétasz, Hérakleia metropolitája a bizánci katénahagyomány egyik termékeny képviselője volt. A görög keleti világban sok katéna névtelenül maradt fenn; szerzőjük vagy szerkesztőjük neve nem mindig állapítható meg.
Hasonló gyűjtemények készültek a szír és kopt keresztény hagyományban is. Ezek a keleti egyházak saját nyelvi és liturgikus környezetükben őriztek meg korábbi magyarázatokat, és olykor görög anyagokat is közvetítettek.
Nyugati katénák
A latin nyugaton a katénák kevésbé váltak meghatározó műfajjá, mint a görög keleten. Az első jelentősebb latin példák közé sorolják Primasius Hadrumetum püspökének 6. századi munkáját. A középkorban Hrabanus Maurus, Paschasius Radbertus, Walafrid Strabo, Remigius Autissiodorensis és Lanfranc is készített vagy használt katénaszerű összeállításokat.
A latin hagyomány legismertebb katénája Aquinói Szent Tamás evangéliumkommentárja, a Catena aurea, vagyis „Aranylánc”. Tamás művének eredeti címe Glossa continuata volt; a Catena aurea cím későbbi kiadásai révén terjedt el. A mű a négy evangéliumhoz kapcsolódóan több tucat görög és latin egyházatya magyarázatait rendezi folyamatos kommentárrá.Aquinói Szent Tamás: Catena aurea in quatuor Evangelia.
A Catena aurea különös helyet foglal el a műfaj történetében. Egyrészt középkori latin mű, másrészt nagy mennyiségű görög patrisztikus anyagot is közvetít. Tamás nem egyszerűen idézeteket halmozott egymásra, hanem a forrásokat úgy rendezte, hogy a kommentár folyamatosan olvasható legyen. Emiatt a mű a latin középkor egyik legáttekinthetőbb patrisztikus evangéliumkommentárja.
Dogmatikai és erkölcsi gyűjtemények
A katénákkal rokon idézetgyűjtemények dogmatikai célra is készültek. Ilyen összeállításokat használtak egyes zsinati vitákban, amikor az atyák korábbi tekintélyes szerzők tanúságával kívánták alátámasztani a hit megfogalmazását. Patrisztikus idézetgyűjtemények szerepeltek a khalkédóni zsinat környezetében, az 553-as második konstantinápolyi zsinat vitáiban és a képrombolás korának teológiai érvelésében is.
Az erkölcsi és aszketikus célú gyűjtemények szintén hasonló szerkesztési elven működtek, de nem egy bibliai könyv versrendjét követték. Témák, erények és bűnök szerint rendeztek szentírási és patrisztikus idézeteket. Ezek inkább florilégiumok vagy gnomológiai gyűjtemények voltak, nem szoros értelemben vett bibliai katénák.
A bizánci hagyományban ismert Sacra Parallela is ilyen rokon műfajba tartozik. Anyagát sokáig Damaszkuszi Szent János nevéhez kapcsolták, de szerzősége és szövegtörténete összetett kérdés.
Forrásértéke és kutatása
A katénák a patrisztikus irodalom egyik legfontosabb töredékőrző forráscsoportját alkotják. Több korai kommentárból csak azok a részletek maradtak fenn, amelyeket katénaszerkesztők átvettek. Emiatt egy-egy katéna tanulmányozása hozzájárulhat elveszett művek részleges rekonstrukciójához.
A szövegkritika számára a katénák azért értékesek, mert bibliai idézeteik és kommentárszövegeik olykor régi kézirati hagyományokat tükröznek. Nemcsak a kommentár szerzőjének gondolatai, hanem az általa használt bibliai szöveg olvasatai is megőrződhettek bennük. A Hexapla több változata és olvasata szintén katénák közvetítésével vált ismertté.
Használatuk ugyanakkor módszertani óvatosságot kíván. Az idézeteket gyakran rövidítették, átírták vagy az új szövegösszefüggéshez igazították. A szerzőnevek másolásakor hibák keletkezhettek, a névtelen szerkesztők pedig nem mindig különítették el világosan saját átdolgozásukat az idézett forrástól. Emiatt a katénákból származó patrisztikus töredékeket össze kell vetni a fennmaradt kéziratokkal, párhuzamos hagyományokkal és közvetlenül fennmaradt művekkel.
A 16–19. században több nagy kiadás jelent meg. A jezsuita Balthasar Cordier görög patrisztikus kommentárgyűjteményeket adott ki János és Lukács evangéliumához, Pierre Poussines pedig Máté, Márk és Jób könyvéhez kapcsolódó anyagokat publikált. John Anthony Cramer 19. századi oxfordi kiadása a görög újszövetségi katénák fontos gyűjteménye lett.
A 19–20. század fordulóján Michael von Faulhaber, Adolf Harnack, Karl Krumbacher és mások kézirattani, irodalomtörténeti és patrisztikai szempontból rendszerezték a katénák anyagát. A kéziratok nagy része sokáig kiadatlan maradt, ezért a katénakutatás továbbra is kéziratok feltárására, szerzőazonosításra és digitális kiadásokra támaszkodik.Karl Krumbacher: Geschichte der byzantinischen Literatur, 2. kiadás. München, 1897, 106–118.
A katénák típusai
A katénákat több szempont szerint lehet csoportosítani. A bibliai könyv szerint beszélhetünk ószövetségi és újszövetségi katénákról, azon belül például zsoltár-, próféta-, evangélium- vagy páli levél-katénákról.
Szerkesztési forma szerint lehetnek egyszerűbbek, ahol egy-egy bibliai részhez egy magyarázat kapcsolódik, vagy összetettebbek, ahol ugyanahhoz a vershez több egyházatya magyarázata is szerepel. Egyes katénák inkább szó szerinti, filológiai és történeti magyarázatokat közölnek, mások erősebben dogmatikai, allegorikus vagy lelki értelmezéseket választanak.
Nyelvük szerint a legismertebbek a görög és latin katénák, de vannak szír, kopt, örmény, arab és más keleti hagyományokhoz kapcsolódó gyűjtemények is. Ezek közvetítése és egymáshoz való viszonya sok esetben külön szövegtörténeti vizsgálatot igényel.
Nevezetes katénák és szerkesztők
Gázai Prokopiosz: a legkorábbi ismert görög katénaszerkesztők közé tartozik; ószövetségi könyvekhez készített kommentárkivonatokat. Andreas presbyter és Johannes Drungarios: a 7–10. század közötti görög katénairodalom ismert szerkesztői közé sorolják őket. Nikétasz, Hérakleia metropolitája: a 11. századi bizánci katénaszerkesztés egyik ismert képviselője. Primasius Hadrumetum püspöke: a nyugati latin katénahagyomány korai alakja. Hrabanus Maurus, Paschasius Radbertus és Walafrid Strabo: középkori latin szerzők, akik katénaszerű kommentárhagyományt használtak vagy közvetítettek. Aquinói Szent Tamás: a Catena aurea szerzője, amely a négy evangéliumhoz kapcsolódó patrisztikus kommentárgyűjtemény.
Online és digitális katénák
A 20–21. században több régi katénakiadás és kézirati anyag digitálisan is kutathatóvá vált. A digitális bölcsészet eszközei segítik a töredékek azonosítását, a szerzői hozzárendelések ellenőrzését és a különböző kézirati hagyományok összevetését.
Az online katénák egy része történeti kiadásokat tesz hozzáférhetővé, más részük új szerkesztett adatbázis. Ezek hasznosak lehetnek gyors tájékozódásra, de tudományos használatuknál figyelni kell a forráskiadás alapjára, a fordítás minőségére és arra, hogy az idézeteket kéziratokból vagy korábbi nyomtatott kiadásokból vették-e át.
Jegyzetek
Források Aquinói Szent Tamás: Catena aurea in quatuor Evangelia. Cramer, John Anthony: Catenae Graecorum Patrum in Novum Testamentum. Oxford, 1838–1844.