A főkirály olyan királyi címet jelent, amelynek viselője más királyok csoportja felett áll anélkül, hogy császári címet viselne. Hasonló címek közé tartozik a nagykirály és a királyok királya. A történelem során a főkirályok általában kulturálisan egységes területeket irányítottak; ezen uralkodói cím viselői különböznek a kulturálisan különböző területeket irányító császároktól és a feudális uralkodóktól, akiknek alárendeltjei alacsonyabb pozíciókat töltenek be. A főkirály alacsonyabb rangú uralkodók küzül kerül ki, vagy választás útján, vagy erőszakkal, gyengébb királyságok meghódításával szerzi meg a hatalmát. Európában a címet legismertebb formájában a kelta népekhez (főleg az írekhez) és vikingekhez köthető.Flint F. Johnson (2017). The British Heroic Age: A History, 367-664. McFarland.Francis John Byrne (1973). Irish Kings and High-kings. Batsford.Alice Stopford Green (1925). "History of the Irish State to 1014".

A főkirályság intézménye A történelemben és az irodalomban a főkirályi címet olyan területeken viselték, ahol magas fokú kulturális egység van, és ahol a politikai széttagoltság olyan mértékű, hogy az uralkodótól alacsonyabb nemesek is királynak nevezik magukat. Ebben a tekintetben a főkirályság intézménye gyakran különbözik a kulturálisan és politikailag is heterogén birodalmaktól, valamint a feudális monarchiáktól, ahol az alárendelt nemesek a királytól alacsonyabb rangú címeket viselnek (például herceg vagy gróf), és - legalábbis elméletileg - az uralkodó kinevezheti és elbocsáthatja őket.

A főkirályt ezzel szemben kiválasztják a királyok közül, vagy választás útján vagy egy adott családból. Alternatív megoldásként a főkirályság akkor jöhet létre, ha az egyik királyság képes érvényesíteni felsőbbrendűségét a többi felett. A főkirály hatalma a többi király felett általában korlátozott, és egyes esetekben feladatai nagyrészt ceremoniális jellegűek, vagy olyan eseményekre korlátozódnak, mint a háború, amely parancsnoki struktúrát tesz szükségessé.

Történelmi főkirályok Olyan államok uralkodói címei, amelyeket kortársaik (vagy modern kutatók) főkirályként fordítanak le:

Nagy-Britannia és Írország A brit szigeteken az ókorban és a kora középkorban kialakult királyságok különböző uralkodói; A britonok királya, például Cassivellaunus, Cunobeline és valószínűleg Vortigern, akiket Nagy-Britannia főkirályának neveztek (lásd: a britonok királya) A piktek uralkodója. Skócia főkirálya (ard rí Alban), például Macbeth (bővebben lásd: skót monarchia és skót uralkodók családfája). A bretwalda lényegében az angolszászok főkirálya volt, bár ritkán fordítják így a címet.

Írország Írország főkirálya (ard rí Érenn vagy Ardrí na hÉireann, bővebben lásd: ír főkirály, és monarchia Írországban).

Egy, a gael Írországban használt uralkodó cím volt, amelyet azok a királyok viseltek, akiknek sikerült – vagy azt állították róluk – egész Írország felett uralkodniuk. Történelmi példák is ismertek a használatára, de legendás alakokhoz is kapcsolták.

A középkori és kora újkori ír irodalom egy szinte töretlen főkirályi listát ábrázol, akiket a Tara-dombon választottak meg, uralkodtak az alacsonyabb rangú királyok felett, és türténetük több ezer évre nyúlik vissza. A modern történészek úgy vélik, hogy ezt a rendszert a 8. században alakították ki a hatalmas dinasztiák különböző genealógiai hagyományai alapján, azzal a szándékkal, hogy a múltba visszanyúló történelemmel igazolják státuszukat.Dáibhí Iarla Ó Cróinín: "Ireland, 400–800", A New History of Ireland 1: Prehistoric and Early Ireland. Oxfordi egyetem, 2005, 182–234 oldal. John Thomas Koch így magyarázza: „Bár a tarai királyság egy különleges királyság volt, amelynek uralkodói az ír királyok közötti felsőbbrendűségre törekedtek, politikai szempontból valószínűtlen, hogy a 9. század előtt bármelyik királynak is elegendő hatalma lett volna az egész sziget feletti uralomhoz”.John Thomas Koch: celtic Culture: A Historical Encyclopedia. 2006. ABC-CLIO. 1663–1664 oldal. alt=Az írek főkirályát hagyományosan a Tara-dombon koronázták meg. A hagyomány szerint a Lia Fáil (a képen látható) örömében felkiáltott, amikor a jogos király rálépett.|bélyegkép|300x300px|Az írek főkirályát hagyományosan a Tara-dombon koronázták meg. A hagyomány szerint a Lia Fáil (a képen látható) örömében felkiáltott, amikor a jogos király rálépett. A nemzeti királyság fogalma először a 7. században fogalmazódott meg, de csak a viking korszakban vált politikai valósággá, és még akkor sem volt következetes.John Thomas Koch (2006). Celtic Culture: A Historical Encyclopedia. ABC-CLO.Harry Roe; Ann Dooley (1999). Tales of the Elders of Ireland. Oxford.Michael Roberts (1957). Early Irish history and pseudo-history. Bowes & Bowes kiadó Michigan egyetem. A főkirályok hatalma változó volt, soha nem uralták Írországot politikailag egységes államként, mivel a főkirályt olyan felsőbbrendű uralkodónak tekintették, aki hatalmat gyakorolt az alatta álló független királyságok felett, és adót szed tőlük.Francis John Byrne: Irish Kings and High Kings, London, 1973:  40–47  oldal.

Páldák Ruaidrí Ua Conchobair

Ruaidrí mac Tairrdelbach Ua Conchobair (modern írül: Ruairí Ó Conchúir; angolosított formában: Rory O’Conor,John O'Donovan (1891). The O'Conors of Connaught: An Historical Memoir. Dublin: Hodges és Figgis társaság.Edward Walford (1892). The County Families of the United Kingdom; or, Royal Manual of the Titled and Untitled Aristocracy of England, Wales, Scotland, and Ireland. London: Chatto & Windus kiadó, 776 oldal (digitalizálás: 2021).John Burke (1836). A Genealogical and Heraldic History of the Landed Gentry. London, Henry Colburn, 540 oldal (digitalizáció: 2021). 1116 körül – 1198. december 2.) 1156 és 1186 között Connacht királya, 1166 és 1198 között pedig Írország főkirálya volt.O Croinin 2013, 6 oldal: "1175: Treaty of Windsor between Ruaidri Ua Conchobhair, high-king, and Henry II. 1183: Ruaidri Ua Conchobhair deposed."Eoin MacNeill (1919). "The Irish Law of Dynastic Succession: Part II". Studies: An Irish Quarterly Review. 8 (32): 640–653. Ő volt az utolsó ír főkirály az angol-normann invázió előtt.

Toirdelbach Ua Briain

Toirdhealbhach ua Briain (régi írásmód szerint: Toirdelbach ua Briain), angolosított formában:Turlough O’Brien (1009 – 1086. július 14.), Munster királya és gyakorlatilag Írország főkirálya volt. Brian Bóruma unokájaként Toirdelbach Tadc mac Briain fia volt, akit 1023-ban féltestvére, Donnchad mac Briain ölt meg.

Toirdelbach életének első negyven évéről semmit sem tudunk. Csak az 1050-es években talált magának szövetségeseket Connachtban és Leinsterben, különösen a nagyhatalmú leinsteri király, Diarmait mac Maíl na mBó személyében, aki támogatta Munster királyságának vezetői szerepét. Egy talán tíz éven át tartó folyamatos háborúzásra volt szükség ahhoz, hogy nagybátyját, Donnchadot eltávolítsák a hatalomból, száműzetésbe kerüljün, és Toirdelbachot, mint Diarmait hűséges szövetségese Munster élére állítsák.

Diarmait halála után Toirdelbach vette át a hatalmat, és Írország területének több mint felét az uralma alá vonta. Bár nem volt kiemelkedő hadvezér, tehetséges politikus volt, akinek befolyása északon egészen Ulaidig terjedt, és aki Connacht királyait egyaránt felemelhette vagy taszíthatta le a trónról. Több mint két évtizedes uralkodás után, hosszú betegség után halt meg, haláláig ő irányította az eseményeket. Fia, Muirchertach Ua Briain, és unokája, Toirdelbach Ua Conchobair egyaránt befolyásos ír királyokká váltak.

További főkirályi címek Néhány ókori hellén uralkodó, például Agamemnón (lásd: anax). A különböző etruszk városállamok fővezére. A mepe-umagleszi (legfőbb király) a grúz mepe-mepeta (királyok királya) egyik változata volt. A litván nagyfejedelemség idején a didyszisz kunigaikštisz címet néha főkirályként fordítják le, bár gyakoribb a nagyherceg fordítás. Az ókori Sumér civilizációban egész Sumér uralkodói a Nam-Lugal (főkirály) címet viselték.Doyne Dawson. The First Armies. London: Cassell & Co. 2001, 80 oldal. Az adhirádzsa vagy adirádzsa az indiai szubkontinensen a főkirályhoz hasonló cím. A tevang, azaz a legnagyobb király megnevezést a későbbi uralkodók a koreai Kogurjo királyságban (és Sillában is, bár ritkábban) használták, magukat a kínai császárokkal egyenrangúnak tartották, hogy kifejezzék felsőbbrendűségüket a környező államok felett, különösen a Három Királyság korszakában. A devang (nagykirály) címet más királyságok és későbbi dinasztiák uralkodói is használták, köztük Pekcse, amelynek királya, Mu uralkodása idején (legkésőbb 600–640 között) felvette a devang pjeha (őcsászári felsége, a nagykirály) címet. A mongolok koreai inváziója után azonban ezek az uralkodók technikailag a Mongol birodalom, majd később Kína alárendeltjei lettek, amíg Kodzsong király 1897-ben kikiáltotta a Koreai császárságot, és felvette a hvangje, vagyis császár (a kínai „huang di” koreai megfelelője) címet. Eredetileg Va (Japán ősi neve) uralkodóit a 7. század előtt Jamato nagykirályának (Jamato-ókimi) vagy Va királyainak (vakoku-ó) nevezték. Később ez megváltozott, és Japán uralkodók kínai mintára felvették a császár (tennó, az ég ura) címet.

A királyok királya cím is nagyjából ugyanazt a fogalmat fejezi ki, mint a főkirály – utóbbi címet különböző időszakokban a perzsa császár (sahansah) és az etióp császár európai fordításának is használták. Hasonlóképpen, a mongol császárok címét, a Kagánt néha a kánok kánja formában fordítják le európai nyelvekre.

A popkultúrában

Irodalom C. S. Lewis epikus fantasy regényében, A Narnia krónikáiban Peter Pevensie volt Narnia főkirálya, míg öccse, Edmund Pevensie királyként uralkodott, nővérei, Susan Pevensie és Lucy Pevensie pedig királynők voltak. Ő volt Narnia összes királyának uralkodója is, az elsőtől az utolsóig. Aslan, a nagy oroszlán, „minden főkirály felett álló nagykirályként” van leírva, ami azt jelenti, hogy ő a legfőbb király Narnia összes uralkodója felett (ezzel együtt ő Narnia istene). J. R. R. Tolkien műveiben, főként A szilmarilokban, a Középföldére érkező noldák uralkodói a nagykirály címet viselték. Egymást követték, az első köztük Fingolfin volt, az utolsó Gil-galad (aki Szauron kezétől esett el). Ingwét, a Vanyarok vezetőjét, az eldák főkirályának is nevezik, míg Manvét Arda főkirályának. Thingolt Fingolfin elismeri Beleriand főkirályának. A Harmadkorban Arnor uralkodóit „nagykirálynak” nevezték, köztük Aragornt, Elesszár király néven, aki a negyedkor elején Gondor és Arnor nagykirálya lett. George R. R. Martin A tűz és jég dala című regényében Westeros első emberi uralkodóját az elsők főkirályának nevezték. Lloyd Alexander Prydain krónikái című művében szerepel Prydain (Wales kitalált neve) főkirályainak listája, akik egy királyi család leszármazottai, akik a nyári országból érkeztek, hogy szembeszálljanak Arawnnal. A sorozatban a főkirály Gwydion apja, Math, akit Gwydion, majd később Taran követ a sorozat utolsó regényében, amelynek címe is a főkirály. A levegő népe című könyvsorozatban (angolul: the folk of the air, holly black) van egy főkirály, aki a tündérek földjét, Elfhame-t uralja.

Videójátékok A Bethesda Softworks The Elder Scrolls nevű videójáték-sorozatában a főkirály Skyrim legfőbb ura, elméletileg Alinor nagykirálya, valamint a Summerset-sziget (később Alinor a neve) legfőbb nagyura is. A Blizzard Entertainment Warcraft című játékában a nagykirály az szövetség vezetője, aki katonai ellenőrzést gyakorol annak erői felett. A Sega AM2 Virtua Fighter 4 videójátékban a főkirály (a császárral együtt) a Kumite módban elérhető legmagasabb rang.

Zene

Főkirály (az angol high-king fordítása japánra hai-kingu) egy 2008-ban alapított j-pop csoport neve is, amelynek tagjai Ai Takahasi, Reina Tanaka, Saki Simizu, Maimi Jadzsima és Júka Maeda.

Színművészet

Somogyi Szilárd, ördögölő Józsiás című 2013-as mesejátékában a negatív főszereplő, az ördög Bakszén apja Mamuk, a pokol főkirálya.

Kapcsolódó szócikkek

Primus inter pares