A Szent Kereszt és Szent Eulália katedrálisa (katalánul Catedral de la Santa Creu i Santa Eulàlia) a Barcelonai főegyházmegye (érsekség) székesegyháza. 1867-ben kisbazilika címet kapott, és 1929. november 2. óta spanyol történelmi-művészeti emlékhely.
Története bélyeg|A székesegyház terve A székesegyházat 599 óta a Santa Creunak (Szent Keresztnek) szentelik, amelyről minden május 3-án ünnepélyes áldással emlékezik meg az egész város a templom teraszairól. 877 óta a templomot Szent Euláliának, Barcelona védőszentjének (február 12.) is szentelik, aki a római korban mártírhalált halt. A legenda szerint meztelenül kitették a szabadba, amíg tavasz közepén a hó nem esett, és be nem borította a testét; a korabeli hatóságok egy szegekkel kivert hordóba fektették, és végigguríttatták egy keskeny utcán, amelyet ma Baixada de Santa Eulàliának hívnak. A Szent Keresztnek való felszentelés legalább a 6. századra nyúlik vissza.
A jelenlegi katedrálist gótikus stílusban építették a 13. és 15. század között a korábbi templomok maradványaira, amelyek az úgynevezett Tábor-hegy tetején álltak, amely a régi város legmagasabb részét képezi.
Az első épület egy háromhajós paleo-keresztény bazilika (7. század) volt, négyzet alakú keresztelőkápolnával, nyolcszögletű keresztelőkúttal. A vizigót invázió alatt épségben maradt, és valószínűleg a város muszlim megszállása (718–801) alatt mecsetté alakították át, amelyet Frodoí püspök 877 körül restauráltatott.
Román stílusban átalakították, és 1058-ban szentelték fel. A jelenleginél kisebb volt, háromhajós, három emelt apszissal, homlokzatán egy portikusszal és egy harangtoronnyal.
A jelenlegi bazilika építése, amelyet a román stílusú templom felújításának és bővítésének szántak, 1298 májusában kezdődött II. Jakab aragóniai király uralkodása és Bernardo Pelegrí püspöksége (1288–1300) alatt, és a 15. század második feléig folytatódott anélkül, hogy a templomot valaha is bezárták volna. Emiatt megtartotta a román stílusú templom tengelyét.
Az első fázisban (1338) Jaime Fabre építész építette a román stílusú apszis köré a folyosót, az új apszist a sugár alakú kápolnákkal és a presbitérium kriptáját. Utódja Bernat Roca lett, aki 1358-ban megépítette a boltozat első részeit a kápolnák feletti galériával, és egyúttal megkezdte a kerengő építését. 1384-ben halt meg, és Pere Viader pallér váltotta 1397-ig, amikor Arnau Bargués építész vette át a hivatalt, aki a káptalantermet is megépítette. Segédje, Jaume Solá volt a felelős 1407-től 1412-ig: őt Bartolomé Gual követte, aki 1441-ig maradt hivatalban. Ő volt felelős a kupola fa panelekből készült cibórium és a kerengő folytatásáért. Az 1442. március 1-jén kinevezett és 1463-ig hivatalban maradt Andrés Escuder fejezte be a kerengőt és gyakorlatilag az épület teljes szerkezetét. Csak a homlokzat hiányzott, amelyet Manuel Girona Agrafel és fiai által 1882-ben kiírt pályázat után Josep Oriol Mestres épített az 1888-as barcelonai világkiállításra neogótikus stílusban, Carles Galtés de Ruan 1408-as terve ihlette.
A templomkülső bélyeg|A homlokzat Az épület stílusában tökéletesen egységes a kerengővel, valamint a homlokzatot jobbra folytató, a kerengőhöz csatlakozó Szent Lúcia-kápolnával és a mellékoltárokm. Hossza 90 méter, szélessége 40 méter, a kerengő oldalanként 25 méter, mindkét oldalán 6 méteres karzattal.
A homlokzat, amelynek középső részén a főbejárat nyílik, két magas ormokkal ellátott toro ny szegélyezi, függőleges gótikus stílusban, angyalok és szentek képeivel bőven díszítve.
Az Augusto Font Carreras építész által tervezett, 70 méter magas Nolare-torony (1913) a Szent Kereszttel és Szent Ilonát, I. Constantinus római császár édesanyját ábrázoló szoborral végződik, Eduard Alentorn alkotásával. A mellvédeken szárnyas angyalok képei ismerhetők fel.
A nagy gótikus ívvel és boltívekkel ellátott portált Agapito Vallmitjana Krisztust ábrázoló szobra osztja két részre; az oldalakon a szobrász apostolai láthatók. A boltívekben Joan Roig Solé szobrász 76 angyal-, próféta- és királyalakja látható. Belül az ívek oszlopaiban lévő kőmedalionok, amelyek a mennybemenetelt és a pünkösdöt jelképezik, Antonio Claperós művész alkotásai.
A templom bal oldalán, a kereszthajó magasságában található a Sant'Ivo-kapu, a templom legrégebbi, és a homlokzat megépítéséig főkapu.Márványból és kőből készült (1298), és ez az egyik első épület, amely a katalán gótikában a csúcsívet alkalmazta. Az oszlopok tetején zenélő angyalok, fejük az ív extradoszán, a timpanonban Sant'Eulalia szobra (14. század vége) látható, amelyet a Jaume Cascalls iskolának tulajdonítanak, oldalain pedig apró, pusztán díszítő fejek, mindkét oldalon márvány domborművek találhatók, talán az ókori román stílusú katedrálisból.
A kerengő hátsó részében, szinte a főépületnek dőlve található a Pietà ajtaja, amelynek ívét mindkét oldalon magas, mesterien kidolgozott ormok szegélyezik. A timpanonban a Pietà tizenötödik századi domborműve, amelyet a barcelonai német szobrász, Michael Lochner passiószimbólumai vesznek körül.
A kerengő jobb oldalán nyílik a Szent Eulália ajtaja, Montjuich-kőből, hasonlóan a Pietàhoz, ugyanolyan ívvel, a timpanonon pedig Szent Eulália szobra Antonio Claperós (15. század) 1977-es poliésztergyantából készült reprodukciója, amelynek.eredetjét jelenleg a székesegyház múzeumában őrzik. Az oldalakon Francesc Climent Sapera püspök, a nyugati hajó finanszírozójának címerei; az archívumokban finom lombozatú faragások láthatók.
Végül, a homlokzat folytatása elülső részének jobb szélén látható a Szent Lúcia ajtaja, amely a neki szentelt kápolnába vezet. Az ajtó román stílusú, öt félkörívvel, amelyeket három négyszögletes pillér és két finom, sima kör alakú oszlop tart, faragott oszlopfőkkel, amelyeket állatalakok és növények díszítenek.
A kereszthajók oldalán két nyolcszögletű harangtorony (13. század) magasodik, 53 méter magasan. A Sant'Ivo ajtaja feletti óratoronyban található a hàromtonnás Eulalia harang, amely óránként, és a Honorata harang, amely negyedóránként szólal meg. A vasból készült felső rész (19. század) modernista stílusban pompázik.
A másik toronyban tíz, női nevű harang függ, amelyekkel a liturgiákat kongatják.
Az egész épületet vízköpő alakú lefolyócsövek díszítik, fantasztikus állatokkal, oroszlánokkal, unikornisokkal és a leghíresebbként egy elefánttal. A legrégebbiek (14. század) az apszisban, a Sant'Ivo kapuja mellett találhatók, míg a kerengőben lévők, amelyeknek a négy oldalán az evangélisták attribútumai láthatók, későbbiek (15. század).
A templombelső bélyeg|A katedrális belseje A katedrális három, egyenlő magasságú hajóból áll, a középső kétszer olyan hosszú, mint az oldalsók, amelyet a presbitérium mögött elhaladó folyosó zár le, ahonnan tíz kápolna nyílik, gótikus ólomüvegablakokkal, amelyek megvilágítják a csúcsíves boltívekkel borított apszist.
Balról indulva a Szent Ártatlanok vagyis a Purgatóriumban Lévők kápolnája tárul elénk, amelyhez egy Szűz Mária megdicsőítésének szentelt retabló tartozik, Marià Montaya barokk alkotása, középen pedig Joan Gallart (1709–1711) olajfestménye. A predellában a velencei dózse által II. János aragóniai királynak adományozott 17. századi ereklyék találhatók; a bal falon egy arkoszólium látható, amelyben Ramon d'Escales püspök (1386–1398) alabástrom szarkofágja (1409) található, Antoni Canet szobrász gyönyörű alkotása; a Jézus Szent Szíve kápolnája, amelyhez egy modern oltár és szobor (1940) tartozik, Vicenç Vilarrubias szobrász alkotása; az Irgalmas Szűzanya kápolnája, amelyben egy barokk oltárkép (1688) található, amelyet idősebb Joan Roig szobrász készített, Francesc Viladomat polikrómiájával, amely I. Jakabot ábrázolja a Szűzanya imádatában; a Szent Klára és Szent Katalin kápolnája, egy 19 panelből álló oltárképpel (1456), amelyet García de Benavarr készített, az oldalfalakon pedig két pompás vászon (1763), amelyek Szent István megkövezését és a Gallerà de Pinós csodálatos felszabadítását ábrázolják Szent István közbenjárására, Francesc Tramulles alkotása; Péter apostol kápolnája, két, a szent életéből vett jeleneteket ábrázoló vászonnal (18. század) az oldalfalakon egy ismeretlen művész alkotása, valamint egy Szent Mártont és Ambrust ábrázoló oltárkép (1415), amelyet Juan Mates készített, önarckép jellegzetes franko-flamand jegyekkel; a Gábriel arkangyal és Szent Ilona kápolnája egy 18 táblás oltárképpel (1381–1390), Lluís Borrassà alkotása; Keresztelő János és Szent József kápolnája egy polikróm reneszánsz oltárképpel, Juan Mates olajfestményével festett ajtókkal, amelyek az evangélistákat ábrázolják, és 17 táblával, amelyek a Keresztelő életéből vett jeleneteket ábrázolnak; az Úr színeváltozása kápolnája egy Bernat Martorell pompás oltárképpel (1450), a bal falon egy arkoszólium Ponç de Gualba püspök (meghalt 1334-ben) mauzóleumával, Jaume Cascalls művész kálváriájával, a jobb falon pedig egy Nursiai Szent Benedeket ábrázoló szoborral; a Vizitáció kápolnája egy három részből álló oltárképpel (1475), bal oldalon Berenguer de Palou püspök szarkofágja, jobb oldalon Pedro Martínez San Martín püspök modern sírja látható; végül a Sant'Antonio Abate kápolnája egy anonim művész barokk oltárképpel (1712) és Joan Moxí polikrómiájával.
Az apszis a sekrestyével folytatódik, amely három helyiségből áll, és néhány fontos kincset rejt: az ezüstből és aranyból készült főmonstranciát (14. század), egy Francesc Vilardell által készített aranyozott ezüstből készült körmeneti keresztet, (1383) amelyet zománcok díszítenek, a kereszt karjaiban a négy evangélistával, I. Márton aragóniai király keresztjét (kis trónnal) (1398), valamint Péter portugál király, Barcelona grófjának kardját, amelyet a világ egyik legszebbjének tartanak.
Az oldalkápolnák felett egy karzat húzódik, a karzat felett pedig, a templom egészében, egy álkarzat húzódik, amely lehetővé teszi a boltozat kulcsainak közeli megtekintését. Összesen 215 ilyen van, amelyek közül a legnagyobb, a középső hajóban található, két méter átmérőjű és öt tonnát nyom. A presbitériumban találhatóak a keresztre feszített Krisztust, Szent Euláliát (1320), az Irgalmas Szűzanyát (1379), Angyali Üdvözletet (1379), talán Pere Planella püspököt (1371–1385) és végül az Örök Atyát (1418) ábrázolják, Pere Johan szobrászművész alkotásai.
A presbitérium alatt található Szent Eulália kriptája (14. század), amelyet Jaume Fabre épített. Egy nagy lépcsőn keresztül lehet feljutni, amelyet egy majdnem lapos boltív fed, amelyet talán Ponç de Gualba püspök portréja díszít, oldalán pedig a korabeli emberfejek apró csoportjai díszítenek. A tizenkét boltívre osztott boltozatot egy nagy kulcs (1326) zárja le, amelyen a szentet Szűz Máriával és a kis Jézussal ábrázolják. A pisai szobrász, Lupo di Francesco alkotása a gótikus alabástrom szarkofág (1327) a kripta közepén lévő oltárasztalon nyugszik, amelyet nyolc különböző stílusú, aranyozott korintoszi oszlopfő tart. A felső részen Szent Eulália vértanúságát ábrázoló szobrok, a négy felső sarokban világító angyalok, középen pedig egy Szűzanya a Gyermekkel látható. A hátsó falon az ősi sírbolt (9. század) látható egy 877-ből származó felirattal, amely az ereklyék felfedezésére emlékeztet a Santa Maria del Mar templomban.
A Porta di Sant'Ivo harangtornyának falához dőlve egy 1538-ból származó orgona áll, amelyet sokszor átalakítottak, hogy az ízlésnek megfelelőbbé tegyék. A reneszánsz tok eredeti, akárcsak a külső sípok nagy része, míg a belső sípok minden korból származnak.