Jagodnja () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bratunac községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 50, közúton 84 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 20, közúton 40 km-re délkeletre, a Drina völgyétől nyugatra, a Jagodnja-patak völgyében és a környező hegyoldalakon, 500-940 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Valevo 478-3-3
A falu a Drina folyó vízgyűjtő medencéjébe ágyazódik, ahol a terep hullámzó dombokkal, völgyekkel és erdős lejtőkkel tarkított, mely Kelet-Bosznia alföldek és felföldek közötti átmeneti tájára jellemző. A terület karsztos geológiája hozzájárul a zord domborzathoz.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb00Bosnyák28444Horvát00Jugoszláv00Egyéb21Összesen28645
Története A mai Jagodnja környékét az őskorban illír törzsek lakták, akik bányászattal foglalkoztak és Kelet-Bosznia-szerte erődített dombtetőkön telepedtek le. A rómaiak terjeszkedése a Balkánon az i. e. 3. századtól kezdve az i. sz. 1. századra Dalmácia tartomány részévé tette a területet, a római infrastruktúra régészeti bizonyítékaival, beleértve az olyan utakat, mint a Via Drina, amelyek megkönnyítették a kereskedelmet és a katonai mozgást a völgyön keresztül. A közeli települések, mint például a Drina menti Skelani municipium, alátámasztják a római közigazgatási és gazdasági tevékenységet, beleértve a potenciális bányászati műveleteket az ásványokban gazdag terepen. A birodalom 395-ös kettészakadása után Drina-völgy határövezetként szolgált és a nyugati (Dalmácia), valamint a keleti (Moesia) római tartományok határán feküdt.
A középkorra a terület regionális hatalmak befolyása alá került, beleértve a Szerb Fejedelemséget, majd később a Boszniai Királyságot, a tágabb Bratunac régióról pedig először 1381-ben tesznek említést egy Boszniát Szerbiával összekötő kereskedelmi útvonal kapcsán. Jagodnja több, jelentős középkori nekropolisszal büszkélkedhet, amelyek több száz stećakot – elsősorban a 13. és 16. századból származó monolitikus sírkövet – tartalmaznak, amelyeket motívumfaragványok jellemeznek, mint a kereszt, a félhold és emberi alakok, tükrözve a helyi temetkezési szokásokat, amelyek esetleg a boszniai egyházhoz vagy az ortodox és katolikus hagyományokhoz kapcsolódnak. Ezek az olyan lelőhelyeken fennmaradt emlékek, mint a Jagodnja, Baćići és Banjevići, egy virágzó vidéki társadalomra utalnak, amely mezőgazdasággal és kereskedelemmel foglalkozott, mielőtt az oszmán betörések a 15. század végén megzavarták a középkori rendet.
A Jagodnját magában foglaló régió Bosznia szélesebb körű meghódításának részeként a 15. század közepén került oszmán ellenőrzés alá, a közeli Zvornikot pedig 1464-ben foglalták el az oszmán erők. A területet a Zvorniki szandzsákhoz csatolták, egy 1478 és 1483 között hivatalossá vált közigazgatási egységhez, ahol a Jagodnjához hasonló vidéki települések az oszmán timar földbirtoklási és adózási rendszer hatálya alá tartoztak. A szandzsákra vonatkozó korai oszmán földnyilvántartások (defterek), amelyek 1519-ből és 1527–1528-ból származnak illusztrálják a már létező szláv falvak integrálását a birodalmi struktúrákba, a gabona, az állatállomány és a munkaerő hozzájárulására vonatkozó kötelezettségekkel együtt.
Jagodnja település nevét onnan kapta, hogy területén sok földieper (jagoda) termett.
Az oszmán korban Jagodnja egy szerény agrárfalu maradt, tipikus kelet-boszniai faluként szpáhi felügyelet alatt, fokozatos demográfiai eltolódással az iszlamizáció felé, mivel a lakosság körében egyre többen tértek át az iszlámra, hogy elkerüljék a devsirme adóját és további adókedvezményeket szerezzenek. A késő oszmán időszakra Jagodnja muszlim lakosai megjelennek a katonai személyzet feljegyzéseiben, például a nyugdíjat kapó rokkant veteránok, ami a helyi részvételt jelzi a birodalmi fegyveres erőkben. Az infrastrukturális fejlesztések, beleértve a Bratunacot Skelanival összekötő utakat az 1880-as évek végére, megkönnyítették a kereskedelmet és az adminisztrációt a gyengülő központi ellenőrzés közepette. Az oszmán uralom névleg Bosznia 1878-as osztrák-magyar megszállásáig fennmaradt.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Faković község részeként 23 háztartása és 147 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 93. o. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 29 háztartást, 192 muszlim és 40 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 106. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (JSZSZK) idején Jagodnja egy kis mezőgazdasági falu volt a Bosznia-Hercegovina Szocialista Köztársaságban, Bratunac önkormányzatában, ahol a helyi gazdaság az önellátó gazdálkodásra, az állattenyésztésre és az erdőgazdálkodásra összpontosított, összhangban a szocializált mezőgazdaság és az 1945 után létrehozott önirányítású szövetkezetek tágabb jugoszláv modelljével. A második világháború utáni földreform a birtokokat kollektív gazdaságokká alakította, elősegítve a szerényebb mértékű vidékfejlesztést, bár a Drina-völgyi régió, beleértve Bratunacot is, továbbra is a jelentős ipari növekedés peremén maradt, korlátozott infrastruktúrával, mint az alapvető utak és a villamosítás, mely fokozatosan bővült az 1960-as és 1970-es években. Ebben a korszakban nem jegyeztek fel Jagodnjára jellemző jelentős politikai vagy gazdasági válságot, ami tükrözi a többnemzetiségű vidéki élet relatív stabilitását Tito szövetségi rendszere alatt az 1980-as évek végén fokozódó nacionalista feszültségekig.
A boszniai háború idején 1992. május 14-án a szerb erők megtámadták Jagosnja és Joševa településeket, a lakosságot elűzték, házaikat lerombolták. A támadás során a teljes falu elpusztult. A kezdeti harcok után Jagodnja a Boszniai Szerb Köztársaság Hadseregének (VRS) ellenőrzése alá került, és a konfliktus teljes időtartama alatt boszniai szerb kézen maradt, a srebrenicai enklávé bekerítésének részeként szolgálva. Ezt követően nem voltak jelentős dokumentált csaták a faluban, bár egy vitatott határzónában feküdt, ahol szórványos tüzérségi csapások voltak jellemzőek.
A környék többi bosnyák falujához hasonlóan Jagodnja lakosai is a srebrenicai enklávé felé menekültek, amely az ENSZ által kijelölt biztonsági övezetté vált, majd osztoztak az oda menekült tömegek sorsában. 1995 júliusában, Srebrenica VRS általi elfoglalása során számos, Jagodnjából származó bosnyák – valószínűleg a területre menedéket kereső, kitelepített lakosok – volt a boszniai szerb erők által elválasztott és kivégzett több ezer férfi és fiú között. A Human Rights Watch több eltűnt jagodnjai személyt dokumentált az enklávé túlélőiből és nyilvántartásaiból összeállított listákon. A későbbi törvényszéki azonosítások a tágabb srebrenicai események részeként megerősítették a falubeliek kivégzését.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a falu a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Bratunac községhez került.
A Jagodnjában folytatott háború utáni erőfeszítések az aknamentesítésre összpontosítottak, hogy csökkentsék a fel nem robbant lőszerek jelentette kockázatokat, amelyek a konfliktus örökségei voltak, és akadályozták az újjáépítést és a biztonságos újratelepítést. A Bosznia-Hercegovinai Aknaelhárítási Központ által a gyalogsági aknák tilalmáról szóló szerződés keretében koordinált aknamentesítési műveletek azzal a céllal indultak meg, hogy földeket felszabadítsák a lakásfelújítások, a mezőgazdaság és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek fenntartható visszatérésének céljából. Ezek a 2020-as években is tartó tevékenységek a háborús bombák és aknák okozta szennyeződéssel foglalkoztak, bár a haladást a terepviszonyokkal kapcsolatos kihívások és a finanszírozási korlátok lassították. Ennek ellenére Jagodnja újranépesítése minimális maradt.
Nevezetességei Jagodnja több, jelentős középkori nekropolisszal büszkélkedhet, amelyek több száz stećakot – elsősorban a 13. és 16. századból származó monolitikus sírkövet – tartalmaznak, amelyeket motívumfaragványok jellemeznek, mint a kereszt, a félhold és emberi alakok, tükrözve a helyi temetkezési szokásokat, amelyek esetleg a boszniai egyházhoz vagy az ortodox és katolikus hagyományokhoz kapcsolódnak.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései