A Kőbányai Gőztéglagyár Társulat Pesten egy ipari létesítmény volt Budapest X. kerületében két telephellyel, a Vaspálya utca és a Maglódi út mentén.
Története Kőbánya a 19. század közepére a főváros egyik legfontosabb téglagyártó központjává vált, ahol a kezdeti üzemeket követően sorra létesültek újabb gyárak. Az 1840-es években Dräsche Henrik, aki korábban létrehozott kisebb üzemeket örökölt, jelentős bővítéseket hajtott végre: új téglagyárakat alapított Pestszenterzsébeten és a Gubacsi út mentén, továbbá létrehozta a Kőbányai Gőztéglagyár Maglódi úti és óbudai telepeit. Iparfejlesztő tevékenységét 1846-ban a Pesti Iparmű-kiállításon aranyéremmel ismerték el. A gyárak operatív vezetését 1847-től Dräsche Gusztáv látta el.Budapest lexikon (Ezek az üzemek nem azonosak a szintén Drasche által létrehozott Jászberényi úti Kőszénbánya és Téglagyár Rt.-vel.)
A Vaspálya utcai vállalat 1868-tól részvénytársasági formában működött.Edvi Illés, 573. o. Az építőipar számára előállított termékek – különféle falitéglák, tetőcserepek és virágcserepek – gyártására és értékesítésére szakosodott, és a hazai téglagyártás egyik korai szereplőjének számított. A társulat 1869-ben megvásárolta a Weisz fivérek kőbányai kisebb téglagyárát, ahol megkezdte működését. A termelés alapját a helyben kitermelt agyag képezte, amelyet vízzel keverve formáztak, majd égetéssel tették tartóssá. A korszak technológiai fejlődése lehetővé tette a gépesített gyártás fokozatos bevezetését. A vállalat fejlődése szorosan összefüggött a kiegyezést követő évtizedek ipari fellendülésével. A 19. század utolsó harmadában, a városiasodás és az építkezések felgyorsulása következtében jelentősen megnőtt az építőanyagok iránti kereslet, különösen Budapest délkeleti térségében, ahol kedvező természeti adottságok álltak rendelkezésre a téglagyártáshoz. Az 1870-es évek végétől a társulat irányításában meghatározó szerepet játszott Bálint Sándor, aki 1877-től vett részt a vezetésben. Szervezeti átalakításokat hajtott végre, korszerűsítette az üzemeket, valamint gépesítéssel jelentősen növelte a termelési kapacitást.https://tozsdemuzeum.hu/kibocsato/kobanyai-gozteglagyartarsulat/ A Vaspálya utcai telepet 1879-ben kibővítették.
1879-ben a Maglódi úton fekvő (7729 hrsz.) téglagyár megvásárlásával tovább bővült a vállalat. Az 1880-as évek konjunktúrája idején új kemencék, gépek és kiszolgáló létesítmények épültek, továbbá a szállításhoz szükséges lóállományt és infrastruktúrát is fejlesztették. Az 1890-es években a nyereséges működés újabb beruházásokat tett lehetővé. A Maglódi úti telephely szomszédságában megszerzett területen gépház, körkemencék és munkáslakások létesültek. 1894-ben a társulat Rákoson is új üzemet indított. A részvényárfolyam és az eredményesség alakulása ebben az időszakban a vállalat megerősödését tükrözte. A gyár az 1890-es években mintegy 200 munkást tudott foglalkoztatni. A telepen egy 200 lóerős gőzgép hajtotta a többi gépet. Fő termékei ebben az időben mindenféle kézzel készült és sajtolt tégla, illetve cserép volt.
A 20. század elején azonban fokozatos visszaesés következett be. Az értékesítési lehetőségek szűkültek, a termelési volumen csökkent, és a vállalat jövedelmezősége romlott. Míg az 1880-as évek közepén évente akár 24–28 millió téglát is értékesítettek, addig az 1900-as évek második felében ez a mennyiség jelentősen mérséklődött. Az 1911-ben elért 40,5 milliós eladás kiemelkedő eredménynek számított, amelyet később nem sikerült megismételni. 1915 után a vállalat gazdasági helyzete tovább romlott. 1916-ban egyesült a Budapesti Tégla- és Mészégetőgyár Részvénytársaság társasággal, és az óbudai telephelyen új termékként megindult a Muschong-féle tetőcserepek gyártása; ugyanebben az évben jelentős ingatlanterületet is értékesített, ami pénzügyi nehézségekre utalt.
Az első világháborút követően a cég több alkalommal banki érdekkörbe került: 1918–1919-ben a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság, majd 1920–1921-ben az Angol–Magyar Bank Részvénytársaság befolyása alá tartozott. Az 1920-as években ugyan exporttevékenységet is folytatott – elsősorban a Balkán és Ausztria irányába –, azonban a visszaeső belföldi keresletet ez nem tudta tartósan ellensúlyozni, így a gyár az évtized közepére már csökkentett üzemmódban működött. A társulat önállósága 1926. július 20-án szűnt meg, amikor beolvadt a Kőszénbánya és Téglagyár Rt. vállalatba.
A Vaspálya utca menti üzem déli részére később a szomszédos Magyar Fém- és Lámpagyár Rt. terjeszkedett át.1895-ös térkép Az északabbi részeken lakóházak épültek.Google térkép
A Maglódi úti téglagyár sem létezik már napjainkban. Helyén a 20. század második felében különböző kisebb telepek (Hőtechnika, TÜZÉP, MÉH) létesültek.https://villamosok.hu/balazs/bpvasut/ipvg/kobanya1/kobanya1.jpg
A Vaspálya utcai telepnek saját – napjainkban már nem létező – iparvágánya volt a Budapest–Záhony-vasútvonalból Kőbánya alsó vasútállomás felől.1895-ös térkép (Ez nem azonos a később a telephely déli részét átvevő Magyar Fém- és Lámpagyár Rt. / Lampart-üzem – ma is meglévő – iparvágányával, amely Kőbánya-Kispest vasútállomás irányából épült ki.)https://villamosok.hu/balazs/bpvasut/ipvg/kobanya2/kobanya2.jpg
Térképes ábrázolások 1878-as térkép (Vaspálya utcai üzem) 1882-es térkép (Vaspálya utcai üzem) 1882-es térkép (Maglódi úti üzem) 1895-ös térkép (Vaspálya utcai üzem) 1895-ös térkép (Maglódi úti üzem) 1903-as térkép (Vaspálya utcai üzem) 1903-as térkép (Maglódi úti üzem) 1908-as térkép (Vaspálya utcai üzem) 1908-as térkép (Maglódi úti üzem)
Jegyzetek
Források
https://tozsdemuzeum.hu/kibocsato/kobanyai-gozteglagyartarsulat/ https://villamosok.hu/balazs/bpvasut/ipvg/kobanya1/kobanya1.jpg
További irodalom Kádár József: Kőbányai téglagyárak, Haxel Nyomda, Budapest, 2005,
Kapcsolódó szócikkek Budapesti gyárak listája
Kategória:Budapest X. kerülete Kategória:Magyarországi technikatörténet Kategória:Építőanyag-ipari cégek