A Lausanne-Genf-Fribourgi egyházmegye () katolikus egyházmegye Svájcban működik.
Az egyházmegye Fribourg, Genf, Neuchâtel és Vaud kantonok területére terjed ki, az utóbbi kantonban az Aigle kerületben található Sion egyházmegyéhez tartozó plébániákat, pl. Villeneuve-öt kivéve, amely a L'Eau Froide folyótól északra fekszik. Az egyházmegyét 1821-ben hozták létre a Svájci Államszövetség területén található genfi és lausanne-i egyházmegyék egyesüléséből.
Története Két eredet A korábbi Lausanne-i egyházmegye A Genfi egyházmegye eredete a 4. századra nyúlik vissza. Kezdetben a Vienne egyháztartomány része volt, s a középkorban a genfi Szent Péter-székesegyházat építtette. Az egyházmegye Savoy nagy részét felölelte a Genfi-tótól délre.
A Kálvin János alatti reformációt követően Ange Justiniani püspök 1569-ben Annecyben telepedett le. Leghíresebb utódja Szalézi Szent Ferenc volt, aki 1602 és 1622 között szolgált itt. 1594 és 1597 között tartott prédikációi, valamint a kapucinusok prédikálótevékenysége Chablais régiójának újrakatolizálásához vezetett, amelyet Bern az 1564-es lausanne-i békeszerződésben a savoyai hercegnek engedett át.
A Francia Egyház VII. Piusz pápa alatti átszervezésének részeként (lásd az 1801-es konkordátumot) a genfi püspöki címet 1801-ben Chambéry püspökére, majd 1815-ben Lausanne püspökére ruházták. Az egyházmegye francia részeit 1822-ben egyesítették, létrehozva az Annecy egyházmegyét.
A korábbi genfi egyházmegye 585 körül Avenchesi Marius, aki 574 óta Aventicum (Avenches) püspöke volt, ottani püspöki székét Lausanne-ba helyezte át. A Lausanne-i egyházmegye () székesegyháza a Notre-Dame-székesegyház volt. Az egyházmegye eredetileg a mai Vaud (az Aubonne folyótól keletre), Neuchâtel, Fribourg és Bern (a Hasli-völgy kivételével) kantookat, valamint a mai Solothurn kanton (Lebern ispánsága) egyes részeit foglalta magában. Jougne, Les Hôpitaux, Les Longevilles} és Métabief plébániák, amelyek ma a francia Doubs megyében találhatók, és 1801 óta a Besançoni érsekség részét képezik, szintén az egyházmegyéhez tartoztak. Az Aare folyó jelölte a határt a Konstanzi Egyházmegyével. Az egyházmegye kezdetben a lyoni, később pedig a besançoni érsekek felügyelete alatt állt. Az egyházmegyével kapcsolatos elhúzódó jogi csata a bázeli zsinaton zárult le.
A reformáció 1536-os bevezetése után Lausanne utolsó katolikus püspöke, Sébastien de Montfalcon Savoyba menekült. A lakosság csak Echallens bürokráciájában, Bern és Fribourg által igazgatott területen, a mai Fribourg kanton teljes területén, a Biel-tó délnyugati végén fekvő Cressier és Le Landeron városokban, valamint a solothurni Lebern bürokráciában maradt katolikus. 1615-ben Jean Charles de Watteville püspök engedélyt kapott a püspökök letelepedésére Fribourgban, de csak 1663-ban telepedtek le ott állandó jelleggel. Ez feszültségekhez vezetett a Szent Miklós kollégiumi egyház kanonokjaival és a fribourg-i hatóságokkal.
A mai egyházmegye eredete 1815-ben a Genfi Köztársaság, amely tizennyolc, túlnyomórészt katolikus településsel bővült a Pays de Gex és Savoy régióban, svájci kantonná vált, és területét 1819-ben a lausanne-i püspök egyházi igazgatása alá helyezték. Az egyházmegyét 1821-ben a Lausanne-i és Genfi egyházmegyére nevezték át. 1828-ban és 1864-ben a Solothurn és Bern kantonokban található területek, amelyek korábban a Lausanne-i egyházmegyéhez tartoztak, 1828-ban az újonnan létrehozott Bázeli egyházmegyéhez kerültek.
1864-ben IX. Piusz pápa Gaspard Mermillod-nak, a Lausanne-Genf egyházmegye segédpüspökének adományozta a Genfi kanton feletti joghatóságot. 1873-ban a pápa Genf apostoli vikáriusává nevezte ki. Ezzel az első lépéssel IX. Piusz Kálvin városában egyházmegye létrehozását kívánta előkészíteni az ellenreformációt. Sok protestáns ezt provokációnak tekintette. Sikeresen lobbiztak azért, hogy az 50. cikkelyt beépítsék az 1874-es svájci szövetségi alkotmányba mint a felekezeti kivételek egyikét. E cikkely 4. bekezdése megtiltotta egyházmegyék létrehozását a Svájci Államszövetség területén a Államszövetség kifejezett engedélye nélkül.
A 19. század utolsó évtizedeiben Fribourg kanton egyre inkább a katolicizmus központjává vált Nyugat-Svájcban – ez például Georges Python fribourg-i államtanácsos ultramontán politikájában és a Freiburgi Egyetem 1889-es megalapításában is megmutatkozott. Marius Besson püspöksége alatt végül 1924-ben vált lehetővé Fribourg de facto püspöki székesegyházzá válása. A Fribourg központjában található, Mürai Szent Miklósnak szentelt egyetemi templomot székesegyházzá emelték, és 1925-ben az egyházmegye új nevét a „Lausanne–Genf–Fribourgi egyházmegye” kapta. A katolikus hívők számának az 1945 utáni évtizedekben tapasztalható erőteljes növekedése François Charrière püspök vezetésével öt püspöki vikariátus létrehozását eredményezte az egyes kantonokban, Fribourg kantonban pedig egy-egy püspöki vikariátus működött a német és a francia ajkú részek számára. Ezenkívül 1968 óta a megyéspüspököt egy segédpüspök segíti. 1986 és 1995 között két segédpüspök is szolgált egyszerre az egyházmegyében.
Miután egy 1980-as, azonos szándékú kezdeti kísérlet kudarcot vallott, Charles Morerod püspök 2015 márciusában azt javasolta a pápaságnak, hogy osszák fel az egyházmegyét, és hozzanak létre egy új genfi egyházmegyét.
2020 májusában bejelentették, hogy Charles Morerod püspök kinevezte Marianne Pohl-Henzent a németül beszélő Fribourg vikariátusának püspöki küldöttjévé augusztus 1-jei hatállyal. Így ugyanazt a feladatot fogja ellátni, mint egy általános vikárius.
Egyházmegyei naptár A Lausanne-Genf-Fribourg egyházmegyének a német ajkú terület regionális naptárát a következő helyi ünnepek egészítik ki (ezeket a rang és a liturgikus szín követi).
Rövidítések: H = Nagyünnepnap, F = Ünnepnap, G = Kötelező emléknap, g = Választható emléknap, GK = Általános naptár, RK = Regionális naptár
Január 3.: Clunyi Szent Odilo (Cluny apátja (1049)) – G – fehér Január 4.: Marius von Avenches (Lausanne püspöke (594)) – G – fehér Január 10.: X. Gergely pápa (Pápa (1276)) – g – fehér Január 14.: Második halottak napja – g – lila/fekete Január 24.: Szalézi Szent Ferenc (Genf püspöke, rendalapító, egyháztanító Genf kanton és város védőszentje, az egyházmegye társpatrónusa (1622)) – F, Genfben H (GK: G) – fehér Február 19.: Lausanne-i Szent bmBonifác (Lausanne püspöke (1261)– g –fehér Február 28.: Szent Romanus és Lupicinus (Romanus apát, Lupicinus szerzetes volt Condat-ban (460 k. és 480 k.) – G – fehér Március 6.: Szent Colette Boillet (apáca (1447)) – G – fehér Április 27.: Canisiusi Szent Péter (Ordenspriester, egyháztanító (1597)) – F (RK: g) – fehér Május 8.: Szűz Mária, minden kegyelem közvetítője – g – fehér Május 9.: A Szent Miklós-ereklye átszállítása a Freiburgi dómba g– fehér Május 24.: Barat Szent Magdolna-Zsófia (rendalapítónő (1865)) – g – fehér Június 4.: Chlothilde von Burgund (Frankok királynője (545)) – G – fehér Június 16.: Boldog Maria Theresia Scherer – g – fehér Június 26.: Szent Anthelm (Belley püspöke (1178)) – g, in Genf G – fehér Június 16.: Sel. Marguerite Bays Jungfrau – g – fehér Június 29.: Szent Péter és Pál (Apostol és mártír Péter a Kathedrale von Genf védőszentje és Gentf városa és Kantonja másodpagrónusa) – H (GK: H) – piros Július 14.: Szent Ulrich von Zell és Wandregisel (szerzetesek (1093 és 668)) – g – fehér Július 24.: Szent Luise von Savoyen (apáca (1503)) – g, im Kanton Waadt G – fehér Augusztus 15.: Mária mennybevétele (Neuchâtel város és Neuchâtel kanton Neuenburg patrónája) – H (GK: H) – fehér Augusztus 16.: Szent Theodor von Sitten (Octodurus-Martinach, Patron des Bistums Sitten püspöke (um 390)) – g – fehér Augusztus 26.: A Freiburgi katedrális felszentelésének emléknapja – : H, Fribourgi egyházmegye: F – fehér Augusztus 30.: Szent Amadeus (Lausanne püspöke (1159)) – G – fehér Szeptember 2: Boldog Apollinaris Morel (rendpap, vértanú (1792)) – g, Kanton Freiburgban G – piros Szeptember 4.: Hl. Jeanne-Antide Thouret (Jungfrau, Ordensgründerin (1826)) – G – fehér Szeptember 8.: Kisboldogasszony (az egyházmegye főpatfónája, Lausanne városa, katedrálisa, és Waadt kanton patrónája) – Lausanne-ban H, az egyházmegyében: F (GK: F) –fehér Szeptember 22.: Szent Mór és társai (a Thébai Légió mártírjai (um 300)) – G (RK: g) – piros Szeptember 25.: Flüei Szent Miklós (remete, béketeremtő, védőszent (1487)) – H (RK: g) – fehér Szeptember 28.: Szent Salonius (Genf püspöke (450 után)) – g, Genfben G – fehér Szeptember 30.: Szent Ursus und Viktor von Solothurn (mártírok, a Baseli egyházmegye védőszentjei (um 300)) – g – piros Szeptember 30.: Szent Jeromos (pap, egyháztanító (420)) – g (GK: G) – fehér Október 12.: A nem ismert felszentelési dátumú templomok emléknapja – H – fehér Október 16.: Szent Gál (szerzetes, remete, misszionárius a Boden-tón, a St. Gallen-i egyházmegye védőszentje (645 k.)) – g – fehér November 4.: Borromei Szent Károly (a Milánói főegyházmegye püspöke, a Luganói egyházmegye patrónusa (1584)) – G – fehér November 5.: Az egyházmegye minden szentje – G – weiss November 6.: Szent Protasius (Lausanne püspöke (7. sz.)) – g – fehér November 25.: Alexandriai Szent Katalin (szűz, vértanú, Freiburg kanton társvédőszentje (4. sz.)) – G (GK: g) – piros December 2.: Szent Luzius (Churi egyházmegye püspöke, mártír, Chur e.m. védőszentje (2/3. sz.)) – g (RK: g) – rot December 6.: Szent Miklós (Müra püspöke, a Szent Miklós-székesegyház (Fribourg) és az e.m. védőszentje, Fribourg város es kanton főpatfónusa (350 k.)) – Freiburg kantonban H, a többiben F (GK: g) – piros December 16.: Burgundi Szent Adelheid (császárné (999)) – g – fehér
Jegyzetek
Irodalom Jill R. Fehleison: A hit határai: Katolikusok és protestánsok a Genfi Egyházmegyében. Penn State University Press, University Park, 2011, Patrick Braun (szerk.): Le diocèse de Lausanne (VIe siècle - 1821), de Lausanne et Genève (1821–1925) et de Lausanne, Genève et Fribourg (depuis 1925) (= Érsekségek és egyházmegyék. 4). Helbing és Lichtenhahn, Bázel/Frankfurt am Main, 1988,
További információk Az egyházmegye honlapja
Lausanne-i, genfi és fribourg-i egyházmegye a gcatholic.org oldalon
Kategória:Katolikus egyházmegyék Kategória:Svájci kultúra Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal