A Vihurivscsina–Trojescsina lakótelep (ukránul: Вигурівщина-Троєщина), 1982–1987 között, és a köznyelvben gyakran napjainkban is Trojescsina (Троєщина) Kijev egyik legnagyobb lakóövezete, amely a város északkeleti részén, a Dnyeper bal partján található. Közigazgatásilag a Desznai kerülethez tartozik. A lakótelep neve két korábbi település, VihurivscsinaA település neve valószínűleg egy Vihur nevű birtokos személynevéből származik, az ukrán -scsina képző birtokviszonyt jelöl. és TrojescsinaA település neve feltehetően a szláv troj- („három”) szótőből származik, és valószínűleg a Szentháromságra utal. nevéből származik, amelyek a mai városrész területén feküdtek, és amelyeket a 20. század második felében Kijevhez csatoltak. A városrész a szovjet időszakban épült ki nagyméretű lakótelepként, és ma Kijev egyik legsűrűbben lakott területének számít.
A Trojescsina–Vigurovscsina lakótelep az ukrán főváros egyik legnagyobb paneles lakónegyede, és egyúttal a kelet-európai lakótelepi urbanizáció egyik kiemelt példájának számít. Lakossága 2023-as becslés szerint 280 ezer fő, jelentős részük Kijev más kerületeiben dolgozik.
Földrajzi elhelyezkedése Kijev bal parti részén, a Dnyeper árterének közelében helyezkedik el. A városrészt nyugaton a Deszenka folyó, keleten és északon erdős területek határolják.
A városrész közúton elsősorban az Északi hídon keresztül kapcsolódik Kijev központi területeihez. Tömegközlekedési kapcsolatában kulcsszerepet játszik a kijevi gyorsvillamos bal parti vonala.
Története A második világháború után Kijev gyors népességnövekedése új lakóterületek kialakítását tette szükségessé. Mivel a történeti városmag a Dnyeper jobb partján feküdt, ahol a domborzati viszonyok és a sűrű beépítés korlátozta a nagyméretű lakótelepek építését, a városfejlesztés a folyó bal partján fekvő sík és nagyrészt beépítetlen területek felé terjeszkedett. Ennek eredményeként az 1970-es és 1980-as években több nagy lakótelep épült Kijev bal partján, köztük a Vihurivscsina–Trojescsina lakótelep.
A mai Trojescsina területén a 20. század közepéig több kisebb település feküdt, köztük Vihurivscsina és Trojescsina. Ezek a falvak a Dnyeper bal parti árterének peremén jöttek létre, és gazdaságuk elsősorban mezőgazdaságra épült.
A lakótelep építése előtt Vihurivscsina falu területének nagy részét lebontották, mivel a helyén épült ki a Vihurivscsina–Trojescsina lakótelep. A történeti település gyakorlatilag megszűnt. Trojescsina település azonban részben megmaradt. A régi falu egyes utcái és házai ma is léteznek a lakótelep peremén, bár a terület jelentős része szintén beépült a szovjet időszakban épült lakónegyedekkel. A két település neve a mai lakótelep hivatalos elnevezésében is fennmaradt.
A lakótelep általános tervét 1981-ben a kijevi Kijivprojekt várostervezési intézet építészeinek csoportja dolgozta ki, amely akik a szovjet mikrorajon-elv alapján alakította ki a lakótelep szerkezetét. A tervezőcsoportot Hrihorij Szluckij és Jurij Paszkevics vezette, a lakótelep egyes mikrorajonjainak tervezésében pedig többek között Vadim Hopkalo is részt vett. A lakónegyed építése elsősorban az 1980-as években zajlott, amikor nagyszámú paneles lakóépület és közintézmény épült a területen.
A lakótelep építését jelentős építési munkák előzték meg, mivel a terület a Dnyeper árteréhez tartozott. A lakónegyed egy részét mesterséges feltöltéssel kialakított, megemelt talajszinten hozták létre, amely lehetővé tette a nagyméretű lakóépületek és a közlekedési infrastruktúra biztonságos megépítését.
A lakótelep kiépítése több szakaszban történt. Az elsőként felépített terület az 5. mikrorajon volt, ahol az első lakóházakat 1983 júliusában adták át. Ezt követően épültek meg a 6., 7., 8., valamint az 1., 3. és 2. mikrorajonok.
1987-ben megkezdődött a lakótelep második építési üteme, amelynek keretében a 11., 9., 14. és 13. mikrorajonok épültek ki. A harmadik építési szakasz 1991-ben indult, ekkor kezdték el a 22., 21., 23., 26. és 24. mikrorajonok kialakítását.
A lakótelep 1982–1987 között egyszerűen Trojescsina néven szerepelt a várostervezési dokumentumokban, a Vihurivscsina–Trojescsina elnevezést 1987-től használják.
A 2022-ben kezdődött orosz invázió során Kijev bal parti kerületei, köztük Trojescsina térsége is többször drón- és rakétatámadások célpontjává vált. A támadások egyik fő célpontja a közelben található Kijevi hőerőmű–6 volt, de lakóépületben is keletkeztek károk.
Városszerkezet bélyegkép|263px<jobbra|Színes panelelemeket alkalmazó épületek a Vihurivscsina–Trojescsina lakótelepen. A késői szovjet lakótelepi építészet jellegzetessége Trojescsina kialakítása a szovjet várostervezésben elterjedt lakótelepi modell szerint történt. A városrészben a lakófunkció dominál, míg a munkahelyek és a városközponti szolgáltatások jelentős része Kijev más kerületeiben található. Emiatt Trojescsinát a kijevi közbeszédben gyakran „alvó városrészként” (ukránul: szpalnij rajon) említik.
Trojescsina tipikus szovjet lakótelepi szerkezetű városrész. A lakóépületek többsége előregyártott vasbeton elemekből épült panelház. A városrészben elsősorban 9, 12 és 16 emeletes lakóépületek találhatók, amelyek több száz lakás befogadására alkalmasak. Az épületek többsége a szovjet időszakban elterjedt standard lakóház-sorozatok alapján készült. A lakóépületek nagy tömbökbe szerveződnek, amelyek között parkok, játszóterek és zöldterületek találhatók.
A lakótelep egyes panelházainál az építés során színezett vasbeton homlokzati paneleket alkalmaztak. A különböző színű elemekből geometrikus mintázatokat alakítottak ki, amelyek mozaikszerű homlokzati kompozíciót eredményeztek. Az ilyen megoldások a késő szovjet lakótelepi építészetben viszonylag elterjedtek voltak, és a nagyméretű panelépületek egységes megjelenésének oldását szolgálták.
Az 1990-es évektől kezdődően a városrészben újabb lakóépületek is épültek, amelyek részben korszerűbb technológiával és változatosabb építészeti megoldásokkal készültek.
Mikrorajonok A Vihurivscsina–Trojescsina lakótelep a szovjet várostervezésben alkalmazott mikrorajon-rendszer szerint épült ki. A városrészt több nagy lakóterületre osztották, amelyeket mikrorajonoknakA mikrorajon (oroszul: микрорайон, ukránul: мікрорайон) a szovjet várostervezésben alkalmazott lakóterületi egység, amely több lakótömbből áll, és saját alapvető közintézményekkel – például iskolával, óvodával és üzletekkel – rendelkezik. A szovjet várostervezési normák szerint egy mikrorajont általában 8–15 ezer lakos ellátására terveztek. A fogalomnak a magyar várostervezési terminológiában nincs pontos megfelelője, ezért a szakirodalomban rendszerint az eredeti kifejezést használják. neveztek. Ezeket a várostervezési egységeket általában számmal jelölték, és mindegyik saját közintézményi infrastruktúrával rendelkezett. A mikrorajonok rendszerét úgy alakították ki, hogy az alapvető szolgáltatások – például az iskolák, óvodák, üzletek és közösségi intézmények – gyalogos távolságban legyenek a lakóépületektől. A lakótömböket nagy zöldterületek és belső udvarok választják el egymástól, míg a mikrorajonok közötti közlekedést széles főutak biztosítják.
A számozott mikrorajonok rendszere ma is használatos a városrészben, és gyakran szerepel a helyi tájékozódásban és a várostervezési dokumentumokban.
Közintézmények és közszolgáltatások bélyegkép|jobbra|263px|A Szentháromság-székesegyház Trojescsina nagyméretű lakónegyedként kiterjedt közintézményi hálózattal rendelkezik. A városrészben több általános iskola, középiskola és óvoda működik, amelyek elsősorban a lakótelep mikrorajonjaihoz kapcsolódva épültek ki. Az oktatási intézményeket a szovjet várostervezési elveknek megfelelően a lakóövezetek közelében helyezték el, hogy gyalogosan is könnyen elérhetők legyenek.
A kerületben több egészségügyi intézmény is található, köztük rendelőintézetek és családorvosi rendelők, amelyek a helyi lakosság alapellátását biztosítják. A lakótelep lakói számára a nagyobb kórházak elsősorban Kijev más kerületeiben érhetők el. A városrészben különböző kulturális és közösségi intézmények is működnek, például művelődési házak, könyvtárak és sportlétesítmények. Ezek részben a lakótelep építésével egy időben, részben később, a városrész fejlődésével párhuzamosan jöttek létre.
A mindennapi ellátást számos üzlet, bevásárlóközpont és piac biztosítja. A legismertebb kereskedelmi létesítmények közé tartozik a Trojescsinai piac, amely Kijev egyik nagyobb helyi piaca.
Egyházi intézmények A szovjet időszakban a lakótelepen nem épültek vallási intézmények. Ukrajna függetlenné válása után azonban több templom is létesült a városrészben. A jelentősebbek közé tartozik az 1991–1997 között épített Szentháromság-székesegyház (Свято-Троїцький собор), valamint több ortodox plébániatemplom. A lakótelepen egy hagyományos ukrán fatemplom is épült, amely a történeti ukrán egyházi építészet formáit követi.
Lásd még Desznai kerület Északi híd Szentháromság-székesegyház
Jegyzetek
Források
További információk Історія Лівобережного Києва. Частина 7: Лівобережний та Райдужний масиви, Вигурівщина-Троєщина
Kategória:Kijev