jobbra|bélyegkép|Olhonban élő burját sámán. Mivel orosz gyarmatosításon estek át, a burjátok hagyományos hitrendszerét „őshonos vallásnak” nevezik. Az őshonos vallás, őslakos vallás, bennszülött vallás vagy a természeti népek vallása egy olyan kategória, amelyet a vallástudományban használnak az „őslakosként” leírt közösségek vallási hitrendszereinek meghatározására. Ezt a kategóriát gyakran szembeállítják másokkal, például a „világvallásokkal” és az „új vallási mozgalmakkal”. A kifejezést általában számos különböző hitrendszerre alkalmazzák Amerikában, Ausztráliában, Ázsiában, Afrikában és Európában.
Az „őshonos vallások” kifejezést általában a kis létszámú társadalmak helyi hitrendszereire alkalmazzák. Ezek általában nem foglalkoznak térítéssel, ezáltal megkülönböztetve őket olyan mozgalmaktól, mint a kereszténység, az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus, amelyek mind folytatnak térítést, ezeket a vallásokat sorolják a „világvallások” közé. Az őslakos vallások abban is eltérnek a világvallásoktól, hogy tanításaik szájhagyomány útján maradnak fenn, összefonódnak a hagyományos életmóddal és pluralista jellegűek. Szám szerint a világ legtöbb vallása „őshonosnak” minősíthető, bár a tényleges hívők száma jelentősen kisebb, mint azoké, akik valamelyik „világvallást” gyakorolják.
A vallástudományban sok vita folyt arról, hogy mi legyen a kategória kiterjedése, ami nagyrészt abból fakadt, hogy mi is legyen a „bennszülött” kifejezés legmegfelelőbb jelentése. Például a japán sintót gyakran „őshonos vallásnak” nevezik, bár mivel a japánokat nem igázta le idegen hatalom, hanem ők gyarmatosították a szomszédos társadalmakat, mint például az ainukat, vita tárgyát képezi, hogy megfelelnek-e az „őshonos” meghatározásnak. Bizonyos esetekben az új vallások, mint például a germán újpogányság gyakorlói igyekeztek saját vallásukat „őshonos vallásként” bemutatni, bár egyes vallástudósok szkeptikusan álltak az ilyen próbálkozásokhoz.
Meghatározás A vallások tudományos tanulmányozása három fogalmat használt a különböző vallási csoportok kategorizálására: „világvallások, új vallási mozgalmak és őshonos vallások”.Graham Harvey (2000). "Introduction" (szerkesztette: Graham Harvey). Indigenous Religions: A Companion. London és New York: Cassell. 1–19 oldal. Carole M. Cusack valláskutató megjegyezte, hogy "az őshonos vallásokat azért választották külön a világvallások kategóriájából, mert jellemzően világiak, szóban terjednek, nem térítő jellegűek, egy vagy több népcsoporthoz és népi kultúrához kötődnek, mítoszokban és hagyományos törvényekben fejeződnek ki, és pluralisták”.Carole Cusack (2016). "Archaeology and the World Religions Paradigm: The European Neolithic, Religion and Cultural Imperialism" (szerkesztette: Christopher R. Cotter; David G. Robertson). After World Religions: Reconstructing Religious Studies. London és New York: routledge kiadó, 153–67 oldal.
A 19. században ezeket a vallásokat leggyakrabban „primitív vallásnak” vagy „nem írott vallásnak” nevezték, mivel úgy vélték, hogy betekintést nyújtanak abba, hogyan gyakorolták a vallást a föld legkorábbi népei.James Cox (2007). From Primitive to Indigenous: The Academic Study of Indigenous Religions. Aldershot: Ashgate. Egy másik kifejezést, az „ősi vallást” Andrew Finlay Walls alkotta meg az Aberdeeni Egyetemen az 1970-es években, hogy az afrikai, ázsiai és óceániai nem nyugati vallási formákra összpontosítson.James Cox.; Steven Sutcliffe. (2006). "Religious studies in Scotland: A persistent tension with divinity". Religion. 36 (1): 1–28. Graham Harvey vallástudós szerint azonban az ilyen megközelítések előnyben részesítik a nyugati iparosodott embereket és a protestáns felvilágosodás kultúrájának irányvonalát. Hasonlóképpen James Cox, Walls tanítványa is azt állítja, hogy az „ősi vallás”, „primitív vallás” és „törzsi vallás” kifejezések egy fejletlen vallási rendszerre utalnak, amelyet arra használtak egykor, hogy igazolják a kereszténységre való térítést.
Graham Harvey szerint a világ vallásainak többségét az őshonos vallások alkotják. Ugyanakkor megjegyezte, hogy csekély azoknak a népeknek a száma, amelyek még gyakorolják ősi hitüket.
Néhány „őshonos vallás” ugyanolyan globális ismertségre tett szert, mint néhány „világvallás”. Például a maori, az ausztrál őslakosok és a kanadai őslakosok hitrendszerét jónéhány zenész munkásságának hála a nemzetközi közönség is megismerhette.
Vitatott területek bélyegkép|Sintó rítus; a sintót gyakran „őshonos vallásnak” nevezik, bár ennek a besorolásnak az okai vitatottak a tudósok között A japán sintó vallást gyakran „őshonos vallásnak” nevezik, bár egyes tudósok, például az ázsiai tanulmányok szakértője, John K. Nelson megjegyzi, hogy "ebben az összefüggésben gyakran nem egyértelmű”, mit is jelent az „őshonos” megnevezés." Például még napjainkban is vita tárgyát képezi, hogy a japánok ősei mikor érkeztek a mai Japánt alkotó szigetekre, és hogy voltak-e más közösségek, például az ainuk, akik előttük éltek ezeken a szigeteken. Azonban ennek ellenére a sintó egy etnikai vallás, mivel a mai Japánt alkotó szigetekre érkezett etnikum vallása. alt=Eight people, all white, stand on heathland. Some of them are dressed in historical clothing akin to that worn in the medieval period.|bélyegkép|Egy 2009-es rítus az izlandi Öskjuhlíð- dombon, Reykjavíkban A modern értelemben vett pogányság, amelyet a tudósok új vallási mozgalomként ismernek el, sok követője szeretné „őshonos vallásnak” elismertetni. A folytonosság, identitás hangsúlyozásával egyes pogány csoportok – különösen az Egyesült Államokban – megpróbálják magukat a kereszténység előtti, észak-európai germán nyelvű közösségek hitrendszerének örököseiként, és így a középkori erőszakos keresztény térítések és imperializmus áldozatainak beállítani.
Jenifer Snook, Thad Horrell és Kirsten Horton tudósok azzal érveltek, hogy "ezek az emberek figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy többségük fehér, és így részt vettek az amerikai kontinensen és másutt az őshonos közösségek ellen folytatott gyarmati és imperialista politikában, és abból profitáltak."
Jegyzetek
Fordítás
Források John Nelson (1996). A Year in the Life of a Shinto Shrine. Seattle és London: Washington Egyetem. Graham Harvey (2000). "Introduction" (szerkesztette: Graham Harvey). Indigenous Religions: A Companion. London és New York: Cassell. 1–19 oldal. James Cox.; Steven Sutcliffe. (2006). "Religious studies in Scotland: A persistent tension with divinity". Religion. 36 (1): 1–28. James Cox (2007). From Primitive to Indigenous: The Academic Study of Indigenous Religions. Aldershot: Ashgate. Fredrik Gregorius (2015). "Modern Heathenism in Sweden: A Case Study in the Creation of a Traditional Religion" (szerkesztette: Rountree, Kathryn). Contemporary Pagan and Native Faith Movements in Europe: Colonialist and Nationalist Impulses. New York és Oxford: Berghahn. 64–85 oldal. Jennifer Snook (2015). American Heathens: The Politics of Identity in a Pagan Religious Movement. Philadelphia: Temple egyetem. Carole Cusack (2016). "Archaeology and the World Religions Paradigm: The European Neolithic, Religion and Cultural Imperialism" (szerkesztette: Christopher R. Cotter; David G. Robertson). After World Religions: Reconstructing Religious Studies. London és New York: routledge kiadó, 153–67 oldal. Jennifer Snook Thad Horrell; Kristen Horton (2017). "Heathens in the United States: The Return to "Tribes" in the Construction of a Peoplehood" (szerkesztette: Rountree, Kathryn). Cosmopolitanism, Nationalism, and Modern Paganism. New York: Palgrave Macmillan. 43–64 oldal. Michael Stausberg (2021). "The Demise, Dissolution, and Elimination of Religions". Numen. 68 (2–3 - Special Issue: The Dissolution of Religions). Leiden és Boston: Brill Publishers: 103–131 oldal.
Kapcsolódó szócikkek Etnikai vallás
Kategória:Vallástudomány